Papírfény

Önéletrajz helyett – Pedro Almodóvar: Az utolsó álom

A csodás címlapú Az utolsó álom vérbeli Almodóvar-történeteket rejt – a legkülönbözőbb témákban.

Nem akart önéletrajzot írni, de azt sem akarta, hogy más írjon róla, így született meg Pedro Almodóvar novellákat és rövid önéletrajzi esszéket (naplóbejegyzéseket) tartalmazó kötete. A benne szereplő írások között van, ami évtizedekkel ezelőtt keletkezett és vannak frissek is. Persze a fikció és a valóság, ahogyan a filmjeiben is, itt is egymásba mosódik. Az ismerős motívumokat felvonultató, akár egészen elrugaszkodott történeteknek is lehet életrajzi ihletése, és nem tudhatjuk, hogy a személyes hangvételű elmélkedések mennyiben felelnek meg a valóságnak. Az utolsó álom igazi Almodóvar-esszencia, füves könyv, ezúttal nem mozgóképes, hanem írott formában.

Talán már ennyiből is kiderült, hogy Az utolsó álom nagyon változatos kötet: a tizenkét írás között nincs két hasonló, ugyanakkor minden novella első pár mondata irányba állítja az olvasót abban a tekintetben, hogy éppen mire számíthat. Így a vegyessaláta mégis kiad egy kötetet: ez Almodóvar, ilyen az ő világa. Hiszen a filmográfiájában is megférnek egymással a könnyed blődségek (Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Szeretők, utazók), az erotikus drámák (A vágy törvénye, Kötözz meg és ölelj!), a melodrámák (Mindent anyámról, Volver, Megtört ölelések) és az önéletrajzi ihletésű drámai történetek (Rossz nevelés, Fájdalom és dicsőség). Minden művét a szárnyaló fantázia teszi egyedivé: a vad ötletek és a hétköznapiság váltakozása, a nonkonform természetesnek mutatása maga a provokáció.

Mint a legtöbb rendező, aki írásra adja a fejét, Az utolsó álom lapjain Almodóvar is egyszerű, tömör, de gördülékeny stílusban ír,

ugyanakkor szívesen él kihagyásokkal, a közegábrázolásban pedig a legszükségesebbekre szorítkozik. Így nagy teret enged a képzeletnek, amely éppen az ő filmjeinek nagyon is jellegzetes, színpompás világa alapján töltheti ki a hézagokat. A realisztikus történetek mellett váratlan elemként megjelennek a mitikus múltba vesző, meseszerű elbeszélések, amelyek új színfoltot képeznek Almodóvar palettáján –

filmjeiben eddig nem merészkedett a saját életénél korábbra.

Elképzelhetjük, milyen lenne szerinte egy gótikus vámpírmese szerzetesekkel (ahol természetesen a vérszívás homoszexuális allúziókkal és vágyakkal párosul – A tükrös szertartás), Krisztus és Barabás története (akik szintén egymásba szeretnek – Megváltás), Őrült Johanna és a Csipkerózsika-mese találkozása (Johanna, az őrült Csipkerózsika) vagy egy Benjamin Button-féle visszafelé öregedés egy maffiakörökbe keveredett fiatalemberrel a középpontban (Miguel élete és halála).

fajdalom-es-dicsoseg
Fájdalom és dicsőség

Utóbbi talán a kötet legkidolgozottabb, legátgondoltabb története, amely komoly logikai és filozofikus rétegeket pakol egymásra: az idő relativitása, a fiatalság és az időskor egymásra rímelése, az oda-vissza leélhető élet palindromja jóval mélyebbé teszi a novellát, mint David Fincher filmjét.  Ezek a fantasztikumba hajló novellák Az utolsó álom legemlékezetesebb darabjai, míg a kortárs, realisztikus fejezetek között kevesebb a kiemelkedő darab. A négy naplójegyzet között a címadó, az édesanyja halálát elmesélő mű tarthat számot nagyobb érdeklődésre,

Almodóvar gondolatairól és belső világáról pedig az Egy üres nap emlékezete című időskori, csendesen elmélázó írás tudósít a leghitelesebben.

A jelen idejű, önéletrajzi(bb)nak érződő fejezeteket és a naplójegyzeteket meghatározza az önbizalomhiány, a tépelődés, a belső magány, miközben a kötet összes írásán végigvonulnak a rendező ismerős motívumai: az anya, papok, molesztálás, homoszexualitás, transzfesztiták, szexmunkások, drog. Szex, szerelem, boldogtalanság. Az egyszerre kívülről figyelt, mégis mélyen megélt életek könnyedsége és terhe. Szerénység és tapasztalat, visszahúzódás és kitárulkozás. Csupa ellentmondás, amely mégsem érződik annak – sokkal inkább valóságosnak.

az-utolso-alom
Pedro Almodóvar és Penélope Cruz

Az utolsó álom könnyen olvasható, karcsú, mégis tartalmas kötet, amely izgalmas irányokba tágítja Pedro Almodóvar népszerű szerzői világát, ugyanakkor nagyon önazonosnak, személyes vállalkozásnak is érződik. Egy élet lenyomatai tizenkét állomásban – nem sok, de nem is kevés. A rajongók számára kedves ajándék, de arra is alkalmas lehet, hogy meghozza a kedvet alámerülni a filmes életműben.

Pedro Almodóvar: Az utolsó álom

Athenaeum, 2023
Fordította: Mester Yvonne

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com