Papírfény

Balkezes, tehát kommunista – Philip K. Dick: A végső igazság

Philip K. Dick egész életében komoly mentális problémákkal küzdött, ami groteszk módon kiélesítette valóságérzékelését. Az író olyan metsző pillantással látott át a hazugságokon és ültette át különböző disztópiákba a hidegháború mechanizmusát, ahogyan azt senki a korban.

A hidegháború őrületét sokan, sokféleképpen próbálták emészthető állagúvá tenni a kor átlagpolgárának: Stanley Kubrick 1964-es, Dr. Strangelove című éjsötét komédiája a film, Bob Dylan vagy Simon és Garfunkel pedig a zene segítségével (a duó egyik legcinikusabb dalából származik a cikk címe). Philip K. Dick az irodalom eszközével végezte felvilágosító misszióját, akinek teljes életművét átszövik az aktuálpolitikai utalások, félelmek és reflexiók.  A végső igazság című regényét 1964-ben írta, ami életének egyik legproduktívabb éve volt: ekkor keletkezett Az Alfa hold klánjai, a Palmer Eldritch három stigmája, a Zap Gun és A végső igazság, emellett ekkor adták ki az Időugrás a Marson-t és Az utolsó szimulákrum című regényét.

1964 a hidegháború és az USA történetének egyik legszélsőségesebb éve volt: John F. Kennedy merényletét követően ekkor látott napvilágot a hatalmas vihart kavart Warren-jelentés, amit a társadalom jelentős hányada a valós események eltussolásának gondolt. Ebben az évben dőlt el végleg, hogy az ország sokkal nagyobb részt vállal a vietnami háborúban, mint korábban. Mindezzel szemben állt a polgárjogi mozgalmak több győzelme: a Civil Rights Act törvényre emelkedése, ami tiltotta a bőrszín általi megkülönböztetést, Martin Luther King Jr. Nobel-békedíja vagy Sidney Poitier Oscar-díja a legjobb színész kategóriában.

Ebben a borzasztóan kétszínű és megosztott világban születik A végső igazság, ami egy klasszikus dick-i történetet mesél el: egy nukleáris háború következtében az emberiség nagy része a föld alá kényszerült, ahol rendszeresen kapnak tudósítást a háború állásáról mindenható vezetőjüktől, a Védelmezőtől. A valóságban a háború már évekkel ezelőtt véget ért, a felszínt pedig egy kis számú elit lakja, akik azért tartják fenn a folyamatos háború látszatát, hogy ne kelljen osztozkodniuk a Földön a felszín alatt élő milliókkal.

A történet fordulataiban, groteszkségében és mondanivalójában sem tartozik Dick legkülönlegesebb alkotásai közé, azonban így is komplex összefoglalását adja, miért számít az amerikai írózseni a 20. századi irodalom egyik legnagyobb alakjának. Az író főhősei gyarló kisemberek, akik képtelenek megérteni a körülöttük lévő világ működését. Beleszülettek egy helyzetbe, amin képtelenek változtatni és legyen bármennyire mostoha a sorsuk, mégsem tudnak kitörni belőle, mert vagy saját maguk vallanak kudarcot és hátrálnak meg, vagy a rendszer söpri őket félre.

Nem számít, hogy az uralkodó elithez vagy a föld alatt sínylődő milliókhoz tatozol, az életed egy hazugság, amit te magad építesz vagy az elszenvedője vagy.

A jövőt képtelenség jó irányba terelni, a gép fogaskerekeit ki lehet cserélni, de működési mechanizmusa megváltoztathatatlan.

„Elátkozott faj vagyunk, morfondírozott Adams. A Teremtés könyvének igaza van, stigma virít rajtunk. Csak egy elátkozott, megjelölt, elhibázott faj használná arra a felfedezéseit, amire mi.” Dick kiábrándultsága a világból, az emberből és Istenből kérlelhetetlenül telepszik rá minden egyes oldalra.

A könyvben bemutatott, a történelmet folyamatosan meghamisító, propagandára és megtévesztésre épülő önkényuralmi rendszer az író kegyetlen kritikája a regnáló amerikai kormány tetteire: JFK halálának eltussolása, az egyre nagyobb amerikai szerepvállalás Vietnamban és az ehhez szükséges médialefedettség a TV-ben áttételesen és felnagyítva, de megjelenik a könyvben.

Az író istenkeresése a szintén ’64-ben írt Palmer Eldritch három stigmájában kerül alaposabb kibontásra, azonban A végső igazságban is megfigyelhetünk egy finoman artikulált, ám annál könyörtelenebb valláskritikát. A történetben a föld alatt élő emberek a kormány által küldött képviselőkön, úgynevezett polkomokon keresztül kapják meg a közvetlen utasítást a termelésre vonatkozóan. Az átlagemberek csak ezeken a közvetítőkön keresztül kommunikálhatnak a „felsőbb erőkkel”, hiszen a kinyilatkoztatásokkal is felérő beszédeket mondó tévedhetetlen vezető, a Védelmező elérhetetlen távolságban, a televízióból egyirányú csatornán szól hozzájuk.

A polkomok mind betanított, hamis próféták, a minden és mindenki fölött álló isteni Védelmező pedig csupán egy gép. Az egész világ egy színjáték, nekünk csupán az a dolgunk, hogy eljátsszuk a ránk osztott szerepet.

 

Philip K. Dick: A végső igazság

Agave, 2017
Fordította: Pék Zoltán

Dunai Marcell

Dunai Marcell

Dunai Marcell a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán végzett, jelenleg szakirányú továbbképzését végzi mentálhigiénés segítő szakember szakon. A ráckeresztúri Fiatalkorúak Drogterápiás Otthonában dolgozik terápiás munkatársként: munkájából kifolyólag vonzza a függőségek pszichológiája, a felépülés folyamata és az ennek tükrében megjelenő emberi kapcsolatok filmes reprezentációi.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..