Papírfény

Innen lopott a Truman Show – Philip K. Dick: Kizökkent idő

Éreztél már olyat, hogy a világ csak egy számodra berendezett színpad, ahol mindenki más csak statiszta? Hogy igazából körülötted forog minden, mindenki ismer, és mindenki másnak tetteti magát amikor veled találkozik? Hogy amikor befordulsz a sarkon, hirtelen mindenki mással kezd foglalkozni? Bár valószínűleg hasonló érzéseket szinte mindenki átél, és sok film, műalkotás szól ilyen témáról, ezek súlyos esetben tipikusan paranoid skizofrén téveszmék – és klasszikus Philip K. Dick témák egyben. A Kizökkent idő pedig tényleg klasszikus PKD-regény.

Hétköznapi, amerikai kisváros az ötvenes években, hétköznapi karakterekkel. A keményen güriző bolti eladó, a felesége, a rádiókat barkácsoló gyereke, a velük lakó sógor – na meg a nyomulós szomszédok, akik folyton átjönnek egy tál lasagnával, mikor már kezdenének a tévé előtt tespedni. Mindegyikük jellegzetesen Dick-karakter, mindegyikükben rejlik csomó feszültség, amiből kirobbanhatna egy könyvön átívelő konfliktus – de a főszereplő a sógor, Ragle Gunn. Sokak szemében „ingyenélő”, hiszen nem dolgozik a szó szoros értelmében úgy, mint egy „normális” ember – abból él, hogy egy újság rejtvényét fejti meg hétről hétre. Ő a rejtvénysorozat nagymestere – az újság külön tartja vele a kapcsolatot, hiszen afféle legenda: Ragle Gunn, aki mindig kitalálja a megfejtést.

Philip-K-Dick-Kizokkent-ido

Csak a hozzá közel állók tudják, hogy az, hogy évek óta, napról napra megfejti a rejtvényt, komoly, stresszel, feszültséggel teli foglalkozást jelent számára – és az átlagos melókkal ellentétben itt nincs szabadnap. Azt is csak ők tudják, hogy lassan kezd összeomlani a feladat súlya alatt. Különös dolgokat lát (vagy vél látni), és néha úgy érzi, nem is valóságos a világ, ahol él… Az ügy akkor fordul komolyra, amikor a társaság többi tagja is furcsaságokat kezd érzékelni.

Eltéveszthetetlenül dickes az alapfelállás és a feldolgozás is. Még az is az író többi művére emlékeztet, hogy az aprólékosan kidolgozott alapfelállás és konfliktus után a csattanó, a megoldás bizony kicsit „összecsapottnak” tűnik – vagy legalábbis többet hagy az olvasóra, mint amennyi ideális lenne.

Ez általában is jellemző az íróra, és most sincs másként. PKD mintha a végére megunná a saját regényeit, és inkább gyorsan befejezi, hogy belekezdhessen egy másikba, aminek az ötlete már jobban foglalkoztatja.

Természetesen a Kizökkent idő végére kiderül, hogy egészen más a valóság, mint elsőre gondoljuk, és persze a hidegháborús paranoia és bizalmatlanság ezúttal is fontos szerepet kap. A regény a Dicktől megszokott módon érint filozófiai és morális problémákat is; a szereplői éppen azért tűnnek valódinak (és szerethetőnek), mert ugyanúgy csetlenek-botlanak gondolatban és életükben ezek között, mint ahogy egy valódi ember tenné.

Aminek viszont különlegesen fontos szerepe van ebben a regényben, az a család, a családot összetartó erők boncolgatása. Igen, itt voltaképpen az egymás iránti szeretetről van szó – és azért erről is szó van több könyvében –, de ebben ez most különösen fontosnak tűnik. Az egymásra való odafigyelés, egymás segítése, a bizalom – sőt, a családon belüli ellentétes (politikai) vélemények elfogadása – mind feltűnően központi helyre kerül a Kizökkent időben. Ráadásul az utolsó csavar fényében visszatekintve mindez még kap egy extra színt – ettől az egész regény legérdekesebb kérdésévé, motívumává válik a(z akkor már) fejére állított család szerepe, a családtagok kapcsolatai, a köztük meglévő szeretet és egymásra figyelés.

Nem túl gyakori téma ez Dick történeteiben, de számomra nagyon fontos – éppen ezért tartom az író egyik különösen emlékezetes, ugyanakkor rá nagyon jellemző, az alkotásai sorába tökéletesen illeszkedő regénynek a Kizökkent időt. Lehet, hogy nem a legjobb, lehet, hogy nem legklasszikusabb – de az egyik legérdekesebb.

 

Philip K. Dick: Kizökkent idő

Agave, 2017
Fordította: Pék Zoltán

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.