Papírfény

A rajzfilm határán – Plastic Man: Szökésben

Bár nem tartozik az első számú DC hősök közé, valójában már a kezdetektől jelen van: Gumiember 1941-ben bukkant fel először a képregények lapjain, hogy ne csak megmentse, de szórakoztassa is a világot. Az Eaglemoss Collections nagy képregénygyűjteményének 44., Plastic Man: Szökésben című, igen vicces kötetében a szuperhős-történetek rugalmas paródiáját kapjuk. 

Plastic Man, azaz Patrick „Eel (azaz Angolna)” O’Brian 1941-ben a Police Comics első számában lépett színre Jack Cole alkotó jóvoltából. Az egykori bűnözőt – aki mindig úgy csúszott ki a zsaruk markából, mint a becenevét adó sikamlós hal – egyik akciója során meglőtték. A sebbe sav került, aminek hatására átalakult Gumiemberré. O’Brian felismervén az új lehetőséget, amit az élettől kapott, képességeit a bűnüldözés szolgálatába állította.

A karakter első volt azon szereplők sorában, akik képesek voltak egyesíteni az akciót és a humort – és úgy tűnt, ezt szeretik az olvasók. Az évtizedek során Plastic Man nemcsak saját történeteket, de saját sorozatot is kapott, majd 1998-ban Grant Morrison író még az Igazság Ligájába is beiktatta. Népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy rendszeres szereplője az animációs sorozatoknak és videojátékoknak egyaránt, sőt, sokáig úgy volt, élőszereplős film is készül kalandjaiból – a Wachowski testvérek írtak is egy forgatókönyvet. Még az is felmerült, hogy Keanu Reeves játssza majd Gumiembert. Végül a projektből nem lett semmi – egyelőre.

Már a hőst életre hívó Jack Cole is kísérletezgetett a szereplő extremitásokba hajló megjelenítésével – és ez az évek során sem változott. A jelenlegi kötet minden feladatát magára vállaló alkotója, Kyle Baker ezt a hagyományt vitte tovább az eredetileg 2004 februárja és júliusa között megjelenő történetben.

Plastic Man a legkülönfélébb formákat ölti magára, nemcsak más emberek, de a legváltozatosabb tárgyak alakjába bújik, melyek között olyan különlegességek is vannak, mint a graffiti a falon, egy templomi rózsaablak vagy a DC léghajója.

A szerző fantáziája nemcsak ezekben a formákban merül ki, az egész képregény maga a rendhagyóság.

A panelezést sokszor teljesen elhanyagolja, játszik a hangokkal (!) és egészen a rajzfilm határáig merészkedik.

Persze a formához tartalom is dukál – ezt elsősorban a humor szolgáltatja. Méghozzá az intelligens humor. Az egyszerű helyzetkomikumot túllépve Baker az egész szuperhősképregény műfajt figurázza ki: hol a világmententés, hol a szereplős meghasonlottsága, hol a sidekick, hol a képregényes hagyomány kerül a paródia célkeresztjébe.

Mielőtt azonban szentségtörést kiáltanánk, Baker a maga vitriolos módján egy kalaplengetéssel tiszteleg is a műfaj tradíciói előtt: többek között szinte egy az egyben átemeli Plastic Man eredettörténetét a karakter első megjelenését bemutató Police Comics számból. Mivel ez a történet ebben a kötetben is helyet kapott, könnyű összevetni Baker verzióját az eredetivel – újabb csemege, amit ez a remek sorozat kínál nekünk.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.