Papírfény

Hősi csaták, lovak, halál és romantikus szerelmek – Pörös Géza: Hamvak és gyémántok

Pörös Géza Andrzej Wajda életművét feldolgozó monográfiája, a Hamvak és gyémántok egészen mélyreható elemzését adja a lengyel filmrendező munkásságának. S mindezt szerethetően olvasható stílusban.

Az életművéért 2000-ben Oscar-díjban részesített lengyel filmrendezőt, Andrzej Wajdát (1926-2016) igazán nem kell bemutatni a filmkedvelőknek, hiszen számos, ma már klasszikusnak számító filmjével belopta magát a szívünkbe. Wajda alkotásai ismertek és népszerűek voltak hazánkban, 1975-ben a Gondolat Kiadó Szemtől szembe sorozatában Bikácsy Gergely könyvet is írt róla. Azonban nemrégiben megjelent monográfiájában Pörös Géza most az egész Wajda-életművet átfogó kötetet jelentetett meg, melyben a filmrendező személyes kronológiájára fűzi fel igencsak gazdagnak mondható rendezői életművét. Pörös Géza személyében a lehető legautentikusabb szerzőről beszélünk, hiszen olyan filmszakíró ő, akinek munkásságát a lengyelek több ízben elismerték, 2006-ban a Lengyel Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével is megtisztelték.

Hamvak és gyémántok című monográfiájában Pörös rendkívüli alapossággal követi nyomon Andrzej Wajda személyes életútját, művészi világlátásában összefüggést keresve gyermekkorának meghatározó élményei és a lengyel történelem megélése között, filmjeinek témaválasztásában és hőstípusaiban. Filmelemzéseiben sorra rámutat, Wajda gyermekkori emlékeibe milyen mélyen bevésődött a katonatiszt édesapja hivatásával összefüggő életforma és értékrend, mely a katonaélethez és a hazafias rendezvényekhez kapcsolódott.

Gyermekként élte meg 1939 szeptemberében, hogy Németország megtámadta Lengyelországot, s ezek a fájdalmas tapasztalatok magyarázzák, miért is tér vissza újra és újra a háború tematikájához.

Andrzej Wajdáról talán kevesen tudják, hogy eredetileg a Krakkói Képzőművészeti Akadémián a festészetet választotta élethivatásul. Különösen a történelmi festészet érdekelte, ebből sajátította el a múlt vizuális ábrázolásának szakmai fortélyait: adott történelmi szituációk ábrázolásakor a képalkotás alapvető szabályait, az alakok térbeni kapcsolatát, a fények forrását és irányát. Rendezőként később „filmfestőnek” is nevezték, mivel filmjeihez skicceket és részletes rajzokat készített. 1949-ben átiratkozott a Lódzi Állami Filmművészeti Főiskola rendezői szakára. Az ott ért szakmai hatásokat tekintve elsősorban a német expresszionizmus, a francia avantgárd, az olasz neorealizmus és az amerikai film volt rá hatással, közülük is leginkább Bunuel, René Clair és Orson Welles alkotásai.

Csatorna

Az 1952-ben filmrendezői diplomát szerzett Wajda filmjeit elemezve a szerző kiemeli a történelmi kataklizmák iránti következetes érdeklődését. Wajda szerint a függetlenségétől 1795-ben megfosztott lengyelségnek egy évszázadon át az volt a legfontosabb programja, hogy visszategyék az országot Európa térképére. Az ellenállás éthosza nagyformátumú hősöket követelt: „Engem csak a nagy jellemek érdekelnek, (…) akik meg tudnak halni egy szeméttelepen, akik részt tudnak venni egy páncélosok elleni lovastámadásban, akik át tudják verekedni magukat egy büdös csatornarendszeren. (…) Én olyan emberek iránt érdeklődöm, akik vagy szembeszegülnek a nagy ideálokkal, vagy vállalják azokat.” – idézi a rendezőt. Elemzéseiben Pörös azonban Wajda mély emberismerő mivoltára is rámutat,

alkotásainak univerzumában a nagyformátumú hősök mellett éppúgy helyet kapnak a mindennapok tépelődő, helyüket kereső, árulást elkövető esendő hősei is.

Az Andrzej Wajda valamennyi filmjét részletesen elemző szerző kiemeli, hogy a rendező életműve sokágú és sokhangú, így a lengyel történelemhez kötődő filmjei mellett előszeretettel fordult irodalmi alapanyagokhoz lengyel, vagy a világirodalom ismert alkotójának művéből. Ám egyben azt is hangsúlyozza, hogy Wajda valamennyi filmjében szuverén látásmódú alkotónak bizonyul.

Az ígéret földje

Monográfiájában Pörös Géza négy nagy korszakra osztja Wajda alkotói életútját. Első korszakában születtek a lengyel iskola filmjei 1955 és 1962 között, nemzetközi sikert hozva legismertebbé vált alkotóinak, Andrzej Wajdának, Jerzy Kawalerowicznak, Andrzej Munknak. Saját világgal és vizuális nyelvezettel rendelkező alkotókként a nemzetközi filmművészet kifejezésmódját tekintették irányadónak. Ami mégis összekötötte őket, az a lengyel iskola filmjeinek fő témája: a II. világháború és a kettős megszállás emberi drámáinak ábrázolása volt. Ennek jegyében született Wajda háborús trilógiája is, a kollektív háborús tapasztalatokat feldolgozó Mi nemzedékünk (1954) és a Csatorna (1957), a lengyelek 1945 utáni választási lehetőségeit vizsgáló alkotásként pedig a Hamu és gyémánt (1958).

Andrzej Wajda második nagy korszaka az 1960-1969 közötti évekre esett.

Ez idő alatt többféle műfajhoz tartozó filmet készített, eközben a filmtechnika fejlődésének és a filmművészet köznyelvének megújulásának is köszönhetően ábrázolási eszközkészlete is bővült és finomodott. A háborút követő korszakában Wajda leginkább arra volt kíváncsi, milyen a világ fiatalként békeidőben. Ekkor született a Húszévesek szerelme (1962) és a Minden eladó (1969). Segítette, hogy a kommunista párton belüli reformtörekvések révén bővült a civil társadalom mozgástere, Wladislaw Gomułka idejében, 1963-ig érezhetően szabadabbá vált a kulturális élet. Némiképp visszahátrálva az időben, emellett újra a lengyelség sorsproblémáira keresett választ.

Nyírfaliget

Az 1970-es éveket joggal tekinthetjük az érett férfikor idejének. Ez Wajda legsikeresebb rendezői periódusa, mely során olyan filmekkel lepi meg nagyvilágot, mint a Nyírfaliget (1970), a Menyegző (1973) Az ígéret földje (1975) vagy A márványember (1977). E korszakának gondolati főtémája a tetthez való viszony. A ’70-es évek társadalmi válságsorozatának kezdetétől több filmjében is a cselekvés mibenléte, annak hiánya és a cselekvő ember drámája foglalkoztatja.

Pörös rámutat, hogy Wajda filmjeinek konfliktusszerkezete is érezhetően kiéleződik, ami a művek témájából, végső soron pedig a lengyel társadalom életének drámai megváltozásából következik.

Az 1985-2013 közötti több évtizedes negyedik korszakának kezdetekor Wajda nyugaton töltött hosszú hónapok után tér haza egy alapjaiban megváltozó világba. Indulásként olyan témát keres, amit a legjobban ismer, ez a háború előtti Lengyelország, az ő gyermek,- és ifjúkorának világa, így született a Szerelmi krónika (1986). De ekkor rendezte a Dosztojevszkij műve ihlette Ördögök (1988), a holokauszt témát feldolgozó Nagyhét (1995) című filmjeit és a katyni mészárlásról Katynt (2007), mellyel az ott legyilkolt katonatiszt édesapjának is emléket állít.

Katyn

Pörös Géza nagyformátumú monográfiája Andrzej Wajda filmrendezői munkásságának bemutatása során a dokumentumfilmjei mellett kitér még a világhírű színházi rendezéseire is, melyek közül Dosztojevszkij: Ördögök című műve európai színháztörténeti eseménynek számított. A Hamvak és gyémántok mélyreható filmelemzéseit egy rendkívül alapos filmográfia és névmutató követi, emellett gazdag nemzetközi válogatás az Andrzej Wajdáról született pályaképekről és tanulmányokról, és szintén egy válogatás a filmrendező által írt könyvekről. Számos fekete-fehér és színes filmjelenetet ábrázoló fotó is látható a nagyalakú, szép tipográfiájú, igazi könyvínyenceknek való kötetben. Pörös Géza alapos, egészen apró részletekbe menő, olvasmányos kötete éppúgy ajánlható a filmekkel hivatásszerűen foglalkozó szakembereknek, mint a Wajda-életmű iránti érdeklődőnek, aki szívesen olvas egy-egy értő elemzést a lengyel mester filmjeiről.

Pörös Géza: Hamvak és gyémántok. Andrzej Wajda filmjeiről

Nap Kiadó, 2023

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com