Papírfény

Jól csak a szívével lát az ember – R. J. Palacio: Csodácska (Az igazi csoda)

„A külsőmet most nem írnám le, bármilyen borzalomra gondolsz, azt szorozd be öttel” – jellemzi magát nem kevés öniróniával August Pullman (Auggie), a Csodácska című regény tízéves főhőse. August ugyanis egy genetikai hiba következtében arc nélkül született.

Emiatt már eddig is számos fájdalmas, korrigáló műtéten kellett átesnie, hatévesen a csípőjéből vágtak ki egy csontrészt, hogy állkapcsot képezzenek neki. Ám az egyik szeme még így sokkal lejjebb van a másiknál, és hát mi tagadás, az orra is kicsit szétcsúszott az arcán. Valljuk be őszintén, August látványa nagyon ijesztő annak, aki először tekint rá. Pedig a szülei mindent elkövettek fiuk arcának alakításáért, a nővére pedig annyira megtanult együtt élni öccse bizarr látványával, hogy még verekedni is képes érte a játszótéren, ha netán csúnyán megbámulják őt. Az igazi gondok azonban akkor jelentkeznek August életében, amikor tízéves korában a szülei beíratják a Beecher Prep iskola ötödik osztályába. Eddig az édesanyja tanította otthon, de újoncként most egy összeszokott gyerekközösségbe fog belecsöppenni – s ez bizony még egy normál arcú gyereknek is embert próbáló feladat.

Hosszú évtizedek óta számtalan szociálpszichológiai vizsgálat alátámasztotta az emberek szépséghez való misztikus vonzódását. Bizonyított tény, hogy a szép emberek sokkal sikeresebbek, több barátjuk van, sokan keresik a társaságukat – mi több, még a csalfaságot is jobban megbocsátják nekik. S bár csúnya emberekkel nem vizsgálták ugyanezt, kísérlet nélkül is gyanítható, hogy mindez fordítva működik náluk. Ezért is nevezhető bátor vállalkozásnak R. J. Palacio részéről, hogy cuki kisgyerek helyett olyan kisfiút választott főhőséül, akinek az arca aligha hasonlít emberi ábrázathoz. Vajon August képes lesz meggyőzni az osztálytársait, hogy ijesztő külseje ellenére közéjük tartozik? Végig ekörül forog a történet – s a tanév elején még nagyon úgy tűnik: nem áll győzelmi zászló a fiúnak. Ám nem amerikai gyerekregényt tartanánk a kezünkben, ha nem lenne nagyon is pozitív végkicsengése ennek a hónapokon át a New York Times sikerlista élén álló sztorinak. Merthogy a némán megvetett kisfiúból a tanítási év végére az igazgató által kitüntetett, s mindenki által ünnepelt és szeretett mintadiák lesz.

De persze addig még történik egy s más.

Az nem kétséges, hogy fejlődésregényt tartunk a kezünkben, de most nem csupán egy kisfiú szellemi-mentális érését követjük nyomon, hanem a környezet érzékenységének alakulását is. Auggie elbeszéléseként indul a történetét, a regény egyik erőssége mégis az, hogy olvasóként több nézőpontból is átélhetjük az ő sorsát. Az író szinte az amerikai középosztály mikrotársadalmi körképet nyújtja azzal, hogy több szereplő szemszögéből is átélhetővé teszi, milyen gondot jelent egész környezetének egy sérült kisgyerek, s miként is lehet hozzá viszonyulni. Először megismerjük a középosztálybéli szülőket, akik pénzt, időt, energiát nem kímélve, s karrierjüket feladva mindent elkövetnek August „emberarcúvá” tételéért – de időnként már-már kifulladni látszanak. Majd a nővére, Via nézőpontjából azon testvérek milliót érthetjük meg valamiképp, akik beteg testvér mellett nőnek fel, s az ő árnyékukban múlik el a gyerekkoruk. Sajnálják a testvérüket, de érzelmileg megsínylik a szülői odafigyelés hiányát. Legtöbbjük mégis megértő-segítő testvér marad, mint Via – ám sokan vállnak közülük irigykedő-gyűlölködő testvérből örökre frusztrált felnőtté.

Ebből a családi védőhálóból kiszakadva, az iskolai közösséggel azonban már nehéz elfogadtatnia magát Augustnak. Az iskolában nyíltan ugyan nem üldözi senki – kivéve egy fiút, Juliant –, ám néma undorral elfordulnak tőle, s titkon „pestisest” játszanak, vagyis senki nem érintheti meg. Légüres térben lebeg a fiú, de az iskolatársairól – Jackről, Summer-ről és Mirandáról – szóló fejezetekből

azt is megérthetjük, miért olyan idegen számukra ez a sérült fiú.

2017-ben Az igazi csoda (Wonder) címmel film készült a regényből, melyben az anya szerepét Julia Roberts játssza. A film készítői elkövették a legnagyobb hibát, amit ezzel a regénnyel csak elkövethettek: sokkal kevésbé sérült arcú kisfiú (az elmaszkírozott Jacob Tremblay) játssza a főszerepet, mint amilyennek August Pullman valójában le van írva. Ezzel tönkretették a könyv gondolatiságát, s azt az írói szándékot, amit R. J. Palacio a könyvének legvégén így köszönt meg eredeti „modelljének”: „…szeretném megköszönni annak a kislánynak a fagyizó előtt, és az összes többi Auggienak, akiknek a sorsa arra sarkallt, hogy ezt a könyvet megírjam”.

Julia Roberts és Jacob Tremblay Az igazi csoda (Wonder) című filmbenA Csodácska szép, humorral és emberséggel teli regény egy rettenetes kinézetű kisfiúról, akit ennek ellenére, pusztán önmagáért a társai elfogadnak és szolidaritást vállalnak vele – még ha a történet vége kicsit túl optimistára is sikeredett. A Wonder című amerikai film ezzel szemben giccs, mert nem meri felvállalni, amiről a történet valójában szól, s amit már a róka is megsúgott a kis hercegnek: jól csak a szívével lát az ember.

 

R.J. Palacio: Csodácska (Az igazi csoda)

Könyvmolyképző Kiadó, 2014, 2017
Fordította: Sándor Alexandra Valéria

Argejó Éva

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés