Papírfény

Akik elvesztették az időt — Rácz Ráchel: Időtlen

Különös kisregény Rácz Ráchel első könyve, melyben a szerelmi háromszög hősei kortalanul utazzák keresztül a XX. századot a folyton változó Budapest és Európa színfalai között. Könnyed irodalmi flörtnek indul az Időtlen, amely aztán a történelemmel incselkedve belesodródik az élet vaskos és elgondolkodtató mélységeibe.

Sokakban felmerülhetett már a kérdés, hogy a történelem bizonyos pillanataiban hogyan viselkedett és gondolkodott volna, melyik korszakban élt volna a legszívesebben? Ez az eszmefuttatás a nők szemszögéből különösen érdekes, hiszen az ő társadalmi megítélésük és korlátaik az elmúlt száz évben változtak csak meg igazán drasztikusan. Az Y-generáció miként idomulna a környezetéhez a múltszázad forgatagában? Milyen hatással vannak rájuk a mai napig a kollektív tudatban bujkáló, mérgező történelmi traumák?

Ennek a gondolatnak a jegyében az Időtlen tökéletes válaszokat nyújt arra, hogy egy mai szemlélet szerint nyitott gondolkodású, értelmes és tehetséges nő miként boldogulhatott szakmailag és érzelmileg az 1900-as évektől kezdve egészen napjainkig. Hogyan lehetséges ez? Natasa elvesztette az időt. Életét meghatározó két férfival együtt szelik át az évtizedeket, és igyekeznek igazodni a korszellemhez, folyton kutatva a boldogságot.

Van olyan, hogy két ember hiába egészítené ki egymást, rossz időben találkoznak?

Lehet, száz esztendő hullámzó eszméi sem elegendő ahhoz, hogy találjanak egy kort, amiben egymáséi lehetnek? Létezik a tökéletes pillanat vagy az ideális korszak?

Rácz Ráchel történelmi fantasyként, a ’20-as évek irodalmi forgatókönyveinek műfaját felelevenítő filmregényként hivatkozik első könyvére, amelynek erős vizualitását és filmszerű tömörségét Balázs István Balázs operatőr fotói teszik még látványosabbá. Minden korszakra jut egy színvilág, egy hangulat és egy Bródy János-idézet. Az Időtlen fejezeteinek eltérő atmoszférája miatt inkább novellafolyam érzetű, mint szorosan egybefüggő kisregény. Felvonások egy életből, mégis tökéletesen megválasztott mozzanatok, amikkel mindent megértünk, hiába nem látjuk a kirakós összes darabkáját.

Az idő mint mértékegység elveszti relevanciáját, a kontextus változik a korszakokkal,

de a lényeg nem. A probléma és az ember örök, éljen bármikor.

Natasa története 1900-ban veszi kezdetét, megidézi előttem Mili kisasszony alakját Böszörményi Gyulától, ugyanaz a forrongó értelmiségi hölgy, átitatva lehetőségekkel, ráadásul az Időtlen főhősnője formabontóan művelt, hiszen egyetemet is végzett. Az Ambrózy báró esetei nosztalgikus hangulatában ismerjük meg Natasát és Artúrt, akik hasonszőrű újítók, koruk eszmei lázadói. De kapcsolatuk nem bontakozhat ki, hiszen előttük van megannyi évtized, közöttük Kornél, egy szükséges és mégis hátráltató harmadik fél, kezükben pedig egy jelképesen törött óra.

Ahogy haladunk előre, az idilli békeidők után új forradalmi eszmékkel találkozunk, a háború utolsó évében egyre fokozódó lázongások közé cseppenünk, és a női egyenjogúság csírája is kezd a föld alól feltörni. A két férfi barátsága közé nemcsak a szeretett nő, de a kommunizmus és a léha nyugat ellentéte is feszül. A régi eszmék utálatosak, az újban keresik a reményt, vagy megcsömörlenek, és a nihilizmusba menekülnek, míg utol nem éri őket egy sötétebb kor, melynek maguk sem látják a végét. A vizuálisan erős mondatok pár szóval tűélesen meghatározzák az egymás után felbukkanó új történelmi szférák egyre fojtogató légkörét, így szinte filmszerűen peregnek előttünk az események.

Natasa, a haladó nő eleinte a férfiaktól és társadalomtól elnyomva kezdi meg munkáját, majd karöltve egy úrral sikereket kezd elérni, de a háború nemeket nem kímélve visszavet mindenkit. Bár ők maguk nem öregednek, kiégettségük a múló idővel együtt növekszik, és lelkük az évszázaddal együtt fásul bele a világ nyomorúságába.

Rácz Ráchel az emberi életszakaszok és egy kapcsolat dinamikáját hihetetlenül ügyesen egybefonta a történelemmel.

A boldog békeidők a szinte gyermeki ártatlansággal, a monarchia végének lázongó hangulata a tinédzserek hevességével, míg a húszas és harmincas évek eleje a fiatal felnőttség, a bohém léhaság és a karriersikerek kezdeti mámorának elegyével van párhuzamban, majd a kapuzárási pánik üt be a negyvenes-ötvenes években. Miután az újdonságok és pezsgés kora lehanyatlik, elborul minden, és csak hosszú, monoton egyhangúság következik, amely kilátástalanságba fullad. A diktatúra és az eszmék mérgező hatása a szerelemre szinte megöli a lelküket, Natasa karrierje is ugyanúgy megfeneklik, mint a férfiaké. Ahol elnyomás van, ott nehezen nyílik új hajtás a kommunizmus bakancsa által eltaposott helyére. A mélypont után azonban újult erővel szökken szárba az élet, a nyugdíj felé tendáló évszázadban az apró visszakapott örömöktől megtáltosodik a lelkük, és Natasáékon keresztül újra felfedezhetjük, hogy a fiatalság lélek kérdése is lehet.

Ahogy elérünk a rendszerváltáshoz, megszűnik a jellemi vénülésük, reinkarnálódva ismét örök fiatalok lesznek, új problémákkal és reményekkel. A globalizáció áttörésével megszűnik a múltjuk, szinte eltűnik a korábban rájuk rakódott korábbi terhek súlya, csak mélyen megbújva érezni, hogy nem szívódtak fel nyomtalanul.

Budapest közben némán tűri, hogy egymásra rakódjanak rajta az évek és sorsok rétegei. Az elmúlt korok hullámai pedig egy aktuáltársadalom-kritikai özönvízben tornyosulnak. Végigzúdul a magyar rögvalóság a budapesti utcákon, hogy elmossa a reményt, hogy az új kor majd talán jobb lesz.

 

Rácz Ráchel: Időtlen

Boook Kiadó, 2018

 

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára a Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett. 2016-ban csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez. Újságírói tevékenysége mellett novellákat is ír.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..