Papírfény

Engedd el a Vándorsólymot! – Ransom Riggs: A különlegesek regéi

Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei (Miss Peregrine's Home for Peculiar Children)

Ami a Harry Potter-sorozatnak a Legendás állatok és megfigyelésük volt, az a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekeinek A különlegesek regéi: spinoff, „tankönyv” és egyben egy kicsit bőrlehúzás is.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

A világ, melyet Ransom Riggs alkotott a Vándorsólyom kisasszony trilógiában, bőven tartogathatna még magában lehetőségeket. Új képességekkel rendelkező gyerekek kerülhetnek elő, újabb kalandokba keveredhetnek a megismert hősök, vagy akár egy-egy történetbeli elem is részletesebb kibontásra kerülhet. Ez utóbbi történt A különlegesek regéi esetében: a könyv, amelyből a gyerekek tanulságos történeteket olvastak saját fajtájukról, valamint amelyből többször is kiderítették, hol találják a következő hurkot vagy menedéket, egy évvel a trilógia befejező kötete után a boltok polcain landolt.

Csakúgy, mint ahogy annak idején Harry Potterék néhány tankönyve – köztük a Legendás állatok és megfigyelésük, amit annak ellenére is sikerült megfilmesíteni, hogy csupán egy néhány oldalas lexikonszerűség volt eredetileg. A különlegesek regéi azonban egy szempontból biztosan felülemelkedik a varázslótanoncok említett kisokosán:

roppant szép, igényes, keményfedeles kiadásban jelent meg, melynek borítóját és belsejét egyaránt ízléses metszetek díszítik

(Andrew Davidson munkái), és amely így remekül beleillik az antik jegyekkel felruházott világba, melyben a trilógia játszódik.

Ransom Riggs: A különlegesek regéi (borító)A kiadás szépségére egyébként a könyv fiktív szerkesztője, Millard Nullings – aki egykor maga is Vándorsólyom kisasszony tanítványa volt – is felhívja az olvasók figyelmét: „Az igen költséges borító mélyen a föld alatt készült egy műhelyben, amelynek bejárata a Halasdomb utca és a Puding ösvény között található Londonban – de a saját biztonsága érdekében ne keresse!” – áll a kiadás belső borítóján. A fiktív elbeszélő szerepe azonban nem merül ki ennyiben, olvashatunk tőle még egy előszót, valamint számtalan, olykor egész humoros lábjegyzetet a regék lapozgatása közben.

Regéből egyébként mindössze tíz, különböző hosszúságú szerepel a könyvben (azzal az előszóbeli megjegyzéssel, hogy ez természetesen nem egy teljes gyűjtemény), melyek egy része izgalmas és érdekes, másik részük viszont egyáltalán nem több, mint amit a címe elárul magáról. A villás nyelvű hercegnő például egy villás nyelvű hercegnőről szól és pont. Az Aki szellemekkel barátkozott egy lányról, aki szellemekkel barátkozott. És egy kicsit fájó pont, hogy Az első ymbryne története sem túl különleges, hanem pont olyan, amilyennek mindenki elképzelné: egy madár, aki emberré tudott változni.

Ransom Riggs: A különlegesek regéi (illusztrációk)
Andrew Davidson illusztrációi Ransom Riggs: A különlegesek regéi című művében

Hál’ Istennek a regék többsége azért az érdekesebb csoportba tartozik, sőt, akadnak közöttük kifejezetten tanulságos vagy épp lenyűgöző művek is. A sáska például az igaz szeretet valódi természetéről mesél szépen és meghatóan egy olyan fiú történetén keresztül, aki mindig azzá változik, akik vagy amik őt a legjobban szeretik. Az árapály ura valami olyasmit akar üzenni, hogy jól gondoljuk meg, ki előtt fedjük fel tehetségünket és képességeinket, mert könnyen lehet, hogy egyesek csak ki akarnak használni minket. A rémálmokat szelídítő lány pedig egy igazi horror sztori, amiből megtudhatjuk, hogy képességünk és tehetségünk akár átok is lehet, ha rosszul használjuk.

A két legérdekesebb történet azonban kétségkívül a kötetet nyitó Az elragadó kannibálok, valamint az annak közepén elhelyezkedő Cocobolo című művek. Az előbbit egyrészt egyedisége emeli ki a sorból, hiszen végtagjaikat levágni és újranöveszteni tudó emberekről szól, akik törvénytisztelő kannibálokkal kötnek „eltartási szerződést”, hogy fényűzőbb életet élhessenek. Másrészt viszont ez a rege tartalmazza a legtöbb intertextuális utalást, köszönhetően elsősorban olyan szereplőneveknek, mint például Hegel vagy Bettelheim, melyek szerepeltetése kicsit

a filozófia, a gyermeklélektan és a mesék határterületére helyezik Riggs művét.

A Cocobolo pedig tanulságos volta miatt emelkedik ki a többi történet közül, hiszen egy szigetté változó férfi történetén keresztül segít a regénybeli különlegeseknek elfogadni magukat, minket, egyszerű embereket pedig simán csak elgondolkodtat, hogy mennyire merünk önmagunk lenni, illetve hogy boldogok vagyunk-e abban az életben, amit választottunk magunknak vagy – rosszabb esetben – magunkra erőltettünk.

Ransom Riggs
Ransom Riggs

A különlegesek regéivel Ransom Riggs tehát valamelyest kitágította azt a világot, amit a Vándorsólyom trilógiával alkotott, ám ezen a tágításon – csakúgy, mint sokak szerint már a harmadik könyvön – érződik a kifulladás is. Néhány nagyszerű ötlet még akadt, de úgy tűnik, teljes mértékben nem sikerült megtölteni egyediséggel ezt a mindössze 170 oldalas könyvecskét sem. Van, amikor jobb elengedni egy történetet, mintsem több bőr lehúzásával rontani a meglévő részek renoméját. Ez egy tipikusan ilyen eset: A különlegesek regéiért még egyáltalán nem kár, de azért lassan engedjük el a Vándorsólymot!

 

Ransom Riggs: A különlegesek regéi

Kossuth Kiadó, 2017

Fordította: Gálvölgyi Judit

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés