Papírfény

Philip Marlowe szemében a világ – Raymond Chandler: Asszony a tóban

Asszony a tóban

Raymond Chandler Asszony a tóban című regénye olyan, mint egy ravasz bűvésztrükk: első pillantásra egyszerűnek tűnik, csak a végén ébredsz rá, hogy átvertek a palánkon.

Raymond Chandler regényei a logika hidegrázós labirintusában vezetik el az olvasót egy bűneset megoldásáig, amivel párhuzamosan feltárulnak az emberi természet árnyékos oldalai. Művei a detektívregények alműfajának bemutatótermei, amelyeket finom, rafinált megoldások tesznek egyedivé.

Ezekben a termekben a noir stílus határozott vonalakkal megrajzolt karakterei élik mindennapjaikat, rejtegetik titkaikat.

Alapmotivációik letisztultak: magukon viselik jeleiket. A zsáner tapasztalt képviselői már első pillantásra – vagy egy sokszor látott gesztusról – felismerik egymást. Ám Chandler művei ezzel együtt igazán meglepő fordulatokat tartogatnak az olvasó számára.

Robert Montgomery

Az író, aki a ponyvairodalom éles szemű kritikusa is volt, Philip Marlowe megalkotásakor az 1920-as évekre jellemző „hardboiled” detektívregény alakjait vette alapul. Korrupt társadalmak peremén mozgó férfiakat, mint Dashiell Hammett hősei, akiknek varázsa lassan málló idealizmusukban rejlik.

Valahol itt rejtőzik annak oka is, hogy jellemzően szikár írásait olyan gondolatok színezik, amelyek kiragadva eredeti szövegkörnyezetből, inkább szépirodalmi anyagokat idéznek.

Marlowe magánnyomozó helyenként keménykedő párbeszédeivel, ha két nyom között marad rá ideje, szembe kerül a képzelete világa. A két stílus csendes állandósággal feszül egymásnak, táptalajként a cinizmusához, amit Humphrey Bogart oly könnyedén jelenített meg a vásznon az 1946-os Hosszú álom című adaptációban.

Bogart mint Marlowe az 1946-os Hosszú álomban

Az ellentmondást szereti a közönség, így vált a melankólia a noir elmaradhatatlan társává. Valami szép utáni vágy, ami összeütközik a mindennapok élményeivel. Különösen egy magánnyomozó esetében. Chandler ezt az Asszony a tóban című negyedik regényében leheletfinoman, szinte észrevétlenül adagolja, a hangsúlyt inkább a többi karakter kibontására helyezi.

Az 1943-ban megjelent – mára már klasszikusnak számító –regényében Philip Marlowe két eltűnt feleség nyomába ered. A nyomozás során az ő személyiségük, életük, kapcsolataik rajzolódnak ki az oldalakon, szenvtelenül. Fájó pontossággal rajzolva fel a társadalmi relációkat.

Archetípusok ők, a műfaj ismert hősei, jéghideg nagyító alatt.

Marlowe (és vele együtt az olvasó) figyel, értelmez, összeilleszti a körülötte gyorsuló sebességgel örvénylő információkat.Keresi a hiányzó mozaikdarabkákat. Nincs könnyű dolga, az oldalak előrehaladtával az eset egyre szövevényesebbé válik.

A bonyolult ügyhöz aprólékosan kidolgozott, rejtőzködő részletek adagolják az izgalmat.Aki kedveli a krimi műfaját, azt – valljuk be – könnyen el lehet bűvölni egy-egy ügyesen kidolgozott motívummal. Chandler pedig él a lehetőséggel.

Robert Montgomery adaptálta vászonra az egyes szám első személyű elbeszélői technikát az azonos című filmben. A magánynyomozót ez alkalommal a rendező alakította.

Ami egyedivé teszi a feldolgozást, hogy hasonlóan egy First Person Shooter játékhoz, az eseményeket szinte végig a főszereplő szemszögéből látjuk. Montgomery arcát három alkalommal mutatja a kamera, akkor is csak pillanatokra.

Philip Marlowe a hideg logika cinikus híve, aki két lépés távolságról figyeli környezetét, és rajzolja fel magában annak sötét tónusú saját változatát. Így tesz az Asszony a tóban című regény során is, ami a szerző legtermékenyebb időszakában született. A társadalomkritika csontig mar. A jellemrajzok tűpontosak. A kiszámíthatóságot mégis minden erőfeszítés nélkül kerüli a cselekmény. Olyan könnyedén, hogy a megoldásra tényleg csak az utolsó oldalakon ébred rá az olvasó.

 

Raymond Chandler: Asszony a tóban

21. Század Kiadó, 2020
Fordította: Gy. Horváth László

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakon. Érdekli a marketing, a reklám és a streaming platformok világa, specializációja a horror és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. [email protected]

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A sorozatok lényege, hogy nincs meghatározott végük… Ezzel vitatkoznánk!

A 2010-es évektől folyamatosan nő a televíziós és streaming sorozatok száma, köztük pedig az előre meghatározott véggel rendelkező egyévados szériák, vagyis a minisorozatok is egyre nagyobb hangsúlyt kapnak. Nem tudod mi a különbség antológia-, mini- és limitált széria között? Akkor ez a te videód!

A VLOGtekercs stábja ebben a hónapban a minisorozatok formai jegyeit és történelmét járja körbe. Számos ismert és kevésbé ismert sorozatpéldával azokra a kérdésekre kerestük a választ, hogy miért éri meg a nézőnek minisorozatot nézni és milyen előnyei származhatnak az alkotónak a minisorozat formátumból.

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor

Vágó: Énekes Gábor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya