Papírfény

Hic sunt theoriae – Rémesen népszerű

Itt az Athenaeum közönség-kényeztetésének új fejezete, a Rémesen népszerű: egy ismét remek tanulmánykötet, ezúttal a populáris kultúra szörnyeiről.

Hic sunt dracones: itt bizony sárkányok laknak. És madárnők és vámpírok, földönkívüliek és mesterséges intelligenciák, és Frankenstein szörnye és Miéville-é is. Az „itt” pedig nem csak a térkép, hanem a teljes emberi kultúra, papírt és filmvásznat is beleértve, de még az álmainkat is.

Az Athenaeum februárban kiadott Rémesen népszerű című könyvében 12 tanulmány foglalkozik a populáris kultúrában megjelenő szörnyekkel. A legismertebbekkel mégpedig, amelyek népszerűségük miatt kollektív rémképeink tágabb igazságairól is taníthatnak minket, és jellemzően a legismertebb művekből is merítve, hogy a hazai közönség számára befogadhatóvá tegyék a példákat. A könyvet nagyrészt a PPKE és az ELTE populáris kultúrával foglalkozó kutatócsoportjainak tagjai jegyzik, de akad a tizenegy szerző között korábbi munkássága miatt kívülről meghívott is; a Limpár Ildikó által szerkesztett könyv tehát akadémiai igényességgel összeállított tanulmánykötet.

Az Athenaeum eddig is elkényeztetett minket jobbnál jobb popkultúra-elemzésekkel: A sci-fi politológiája, Fantasztikus világok, Párhuzamos univerzumok, Nevelj jedit! – A képzelet pedagógiája, Egy galaxissal odébb. Kritikáról kritikára egyre boldogabban írjuk: a (mesterséges) narratívák mögé hűvös elmével való betekintés igencsak hasznos a gondolkodásunk számára. Ide csatlakozik a Rémesen népszerű is.

Ám ez a kötet a korábbiaknál kevésbé társadalomtudományos szemléletű.

Az irodalmi vagy filmes művekben előforduló szörnyek többsége ugyan értelmezhető metaforaként, ám valójában komplexebb jelenségek, ezért mára már önálló tudományággá fejlődött az elemzésük” – írja Limpár Ildikó a könyv bevezetőjében. A kulcstörekvés: bemutatni, „milyen sokféleképpen értelmezhetőek a szörnyek” – hogy még a sokszor egyszerűnek tűnő popkultúra szörnyei is nem csak jelképezhetik, de alaposan fel is tárhatják „félelmeinket és vágyainkat”. A Rémesen népszerű ennek megfelelően izgalmasan sokféle módon elemzi a teremtményeit. Helyet kapott benne freudi és jungi megközelítés, a testi torzulás kulturális problémája, a (belső vagy explicit) bűn által való szörnnyé válás, de az is, ahogyan az adott korban és környezetben éppen aktuális kulturális normától való eltérés is szörnyet teremthet (a kortárs számára, legalábbis); és aztán az istent játszó teremtő ember, a félelem az irányítás elveszítésétől, a félelem a felfoghatatlantól… És a szörny-ség számos árnyalata a szexuálistól az abszurdig. Még a növény is rémmé változhat az ember ilyen vagy olyan okból megélénkülő fantáziájában.

A könyv tanulmányai éppen olyan jó minőségű írások, mint amit az Athenaeum korábbi kiadványaitól megszokhattunk, ám alapvetően szakmaibb (értsd: kevésbé populáris) a hangvételük, mint az eddigi könyvekben. Éreztem is, hogy hátrányomra válik a szakismeret hiánya. Egy példa: sajnos nincs tudásom arról, hogy vajon mennyire számít bevett igazságnak az irodalomelméletben, vagy annak legalább a szexuál-pszichoanalitikához közeli elemzési területein, miszerint „a patriarchális (és fallocentrikus) ideológia által megteremtett női szörny képzete eredendően a szexuális különbség és a kasztráció problémájához kötődik”. Mert erre az állításra, és főleg a kasztráció fenyegetésének freudi gyökerű elméletére egy komplett – alaposan végigérvelt, jól követhető – tanulmány épül fel (egyébként a Star Trek univerzumáról); és a tanulmány jó érvelési minősége miatt csakis azon áll vagy bukik az olvasói egyetértés, hogy

a megalapozó premisszákat elfogadjuk-e.

Ugyanez a helyzet több tanulmánnyal is a kötetben. Ha eleve elfogadod az alapul szolgáló kijelentéseket, akkor egészen más olvasói élményhez jutsz, mintha még az alapok is csodálkozásra késztetnek. E tekintetben a könyv ellentétben áll a fenti A sci-fi politológiájával és társaival; azok sokkal könnyebben egyetérthetők/vitathatók a bennük alkalmazott tudományterületeken kívül elhelyezkedők számára is.

(De az óvatosság kedvéért számolnom kell azzal is: lehet, hogy elfogult vagyok, és töris diplomámmal csak számomra volt befogadhatóbb a korábbi kötetek társadalomtudományosabb irányultsága.)

A Rémesen népszerű egyértelműen ajánlott olvasmány azok számára, akik a populáris kultúra mögé szeretnek tekinteni, legfőképpen azért, mert számos, igényesen kifejtett szempontja révén a könyv valóban jóval mélyebbre ás a szörnyek puszta metaforaként való felfogásánál. És azért is ajánlott, mert minden előzményével együtt még mindig különlegességnek számít magyar nyelven. A hasonló vállalkozások nem csak figyelmet, hanem határozott sikert érdemelnek.

 

Rémesen népszerű. Szerk.: Limpár Ildikó
Athenaeum Kiadó, 2021.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com