Papírfény

Véráztatta homok és lőporos levegő – S. Craig Zahler: Senkiföldje démonai

Poros kisvárosok helyett lepusztult nyomortelepek és kopár vidékek. Pisztolyforgató cowboyok helyett fekete lelkű antihősök. Kaland és felfedezés helyett határtalan kegyetlenség, pusztítás és nihil. S. Craig Zahler regénye, a hazánkban frissen megjelent Senkiföldje démonai elemi erővel tép le minden romantikát a Vadnyugatról.

A western revizionista megközelítése, amiben a civilizáció épülése és zajlása sokkal inkább az egymás ellen elkövetett erőszakon alapul, már évtizedek óta meghatározó. A ’60-as, ’70-es évek olasz spagettiwesternje és Sam Peckinpah A vad bandája tette le az alapokat, az irodalomban Cormac McCarthy és a Véres délkörök vérvörös, nyers prózája aratott hatalmas sikereket. De még az ezredforduló után is jelentős alkotások születtek, amikben már nemcsak az emberi brutalitás ábrázolása volt jelentős, hanem az azt elkövetők egzisztenciális üressége is, amit leginkább John Hillcoat Az ajánlata és Andrew Dominik Jesse James-filmje testesít meg. Volt kitől inspirációt merítenie Steven Craig Zahlernek, amikor 37 évesen úgy dönt, hogy regényíró lesz.

A sokszínű karriert befutó Zahlert (aki volt szakács, filmes operatőr, de még metálzenész is) leginkább olyan filmek rendezőjeként ismerheti az ember, mint a Csontok és skalpok vagy a Büntető ököl. Stílusa lassú, kimért, ugyanakkor határozott és nyers, dialógusai lényegre törőek, hősei szűkszavú és megtörhetetlen akaratú figurák, akik hajlandóak bármilyen morális határt átlépni céljaik érdekében. De sosem önös érdek motiválja őket, hanem valaki, akit szeretnek és célt ad létezésüknek. Erőszak-ábrázolása gyomorforgatóan részletes, sokkoló, de sosem érződik öncélúnak, inkább csak hozzátartozó része, veleje annak a hideg, kemény világnak, ahol nem szabad irgalmasnak lenni. Itt meg kell védeni azokat, akiket szeretsz, különben ezt a boldogságot elveszik tőled.

Akik szerették Zahler filmjeit, azoknak tökéletes olvasmány lesz a Senkiföldje démonai,

mert íróként is ugyanazt a kompromisszummentes, sötét víziót viszi tovább, mint a filmjeiben. Ahogyan az olvasó már sejtheti, Zahler nem a klasszikus John Ford-i látásmódot kívánja továbbvinni a Vadnyugat ábrázolásakor, sokkal inkább McCarthyét, ahol a por, a mocsok, a vér szinte átitatja az oldalakat és fokozatosan egyre mélyebbre merülünk a pokol bugyraiban. Autentikus, filmszerűen pergő képsorai által egy olyan kor elevenedik meg előttünk, aminek minden valóságos alapja megvan, mégis egyfajta mitikus, idő felett álló hangulatot áraszt, mintha a kozmikus végtelenségben történnének a dolgok. Ahol a nevek és a szereplők változnak, de az ölés aktusa folyamatos és állandó.

Csontok és skalpok

1902-ben járunk, az Amerikai Egyesült Államokat és Mexikót elválasztó déli határvidéken. Nathaniel Stromler egy pénzszűkében lévő fiatal földbirtokos, a megélhetés és álmai teljesítésének halovány reményében (utóbbit egy félig elkészült szálloda romjai jelzik) vállalja el, hogy csatlakozik a Plugford család férfitagjaihoz, akik hónapok óta kutatnak elrabolt és prostitúcióra kényszerített húgaik után. Nathaniel azonnal idegennek érzi magát a durva, nyers modorú, az erőszakra szemvillanás alatt hajlamos testvérek és hórihorgas, félelmetes apjuk között, nem beszélve az őket kísérő titokzatos banditákról, akikről még az Isten se tudná megmondani, mi jár a fejükben.

A pénz ígéretével álltatja magát, hogy semmi rossz nem történhet.

Viszont semmi nem készíti fel sem őt, sem az olvasót arra a tömény pokoljárásra, amit Zahler el fog szabadítani könyvének közel négyszáz oldalán. Puskagolyóktól és dinamitrobbanásoktól szerteszaggatott testek, gyomorba lenyomott skorpiók, a testi-lelki brutalitás mindennemű borzalma sorakozik kíméletlen részletességgel, mégis szenvtelen, rideg hangnemben, mintha csak egy ősi történetet hallanánk a tábortűz mellett. Zahler prózája viszont nemcsak a vérontásokat teszi plasztikussá, hanem az azok közötti feszült vagy csöndes pillanatokat, amikor nincs más, csak a lovaglás az éjféli sivatagban, ahol csak a csillagok fénye világítja meg az utat. Nézőpontváltásaival belelátunk szereplői lelkébe, megértjük, mit miért tesznek még akkor is, ha ők ezt nem akarják.

Megértjük a Plugford fivérek kétségbeesését, erőszakos türelmetlenségét, ahogyan próbálnak a remény szalmaszálaiba kapaszkodni, hogy most tényleg megtalálják a lányokat. Látjuk, hogy a két nő, Yvette és Dolores miként tűri el a meggyaláztatást, éheztetést, csonkítást és fájdalmat, de nem töri meg hitüket fivéreikben. Nathaniel Stromler, aki nem ismert mást, csak a civilizált világot, ahol szavakkal mindet meg lehet oldani, szemtanúja lesz az emberi lealjasodás és kegyetlenség legiszonytatóbb mélységeinek, amiben még akkor is társnak érzi magát, ha nem az ő kezében volt a kés és még csak egy pisztolyt sem sütött el. A mocskos munka legjava hátra van hagyva a szedett-vedett csapat legrettegettebb tagjának, Hosszú Pipának. Ez a hórihorgas, ránézésre is keselyűnek kinéző emberi szörnyeteg a túlélés érdekében minden morális törvényt gondolkodás nélkül átlép. Jelenléte tényleg csak a Véres délkörök Holden bírójához hasonlítható,

a háború, az emberi öldöklés fatalizmusának fizikai megtestesítője.

A Senkiföldje démonai nem az a fajta regény, amit mindenkinek jó szívvel tudok ajánlani. Letaglózó, gyomorforgató, nemcsak szereplőit, hanem olvasóját is kizsigereli. Sokan már az első pár fejezet után úgy fognak dönteni, hogy inkább nem lépnek tovább Zahler művének vérvörös útján. De a sok erőszak és halál mögött ott pislákolnak a humánum apró pillanatai, amik gesztusokban, pár szavakban fejeződnek ki. Rezignált, elégikus ballada ez az ember és a világ kegyetlen, sötét oldaláról, amit ideig-óráig kizárhatunk, de jelen van és csak arra vár, mikor csaphat le ránk. A kérdés csak az, hogy készen állunk-e rá? És ha igen, akkor milyen borzalmas árat fizettünk ezért?

 

S. Craig Zahler: Senkiföldje démonai 

Könyvmolyképző, 2020
Fordította: Beke Cz. Zsolt

Szabó Kristóf

Szabó Kristóf

Szabó Kristóf az ELTE bölcsészkarán végzett filmelmélet és filmtörténet szakirányon, jelenleg könyvtáros, 2016 óta tagja a Filmtekercsnek. Filmes ízlésvilága a kortárs hollywoodi blockbusterektől kezdve, az európai művészfilmeken át, egészen a Távol-Keletig terjed. Különösképpen az utóbbira, azon belül is a hongkongi és a dél-koreai filmre specializálódik.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya