Saroo Brierley egy egészen hihetetlen történetet tár az olvasó elé egy elveszett indiai kisfiúról és hazatalálásáról. Könyve ennél többet, azaz valódi mélységet, társadalmi áthallásokat, lírai felhangokat nem nyújt, de néha az élet egyszerűen annyira meglepő, hogy talán nincs is másra szükség.
Saroo Brierley megdöbbentő története 2012-ben végigszáguldott az interneten, többek között a hazai híroldalakon is. A bolygó felénk eső részén leginkább azt emelték ki, hogy az örökbe fogadott férfi a világháló segítségével találta meg elveszettnek hitt családját. A Google és a Facebook valóban elengedhetetlen szerepet játszott az újraegyesülésben, de a történetben nem csak ez a meglepő szál. Voltaképpen Saroo sztorija minden tekintetben teljesen egyedi, és ismét igazolja azt a közhelyet, hogy
a legkülönösebb történeteket maga az élet írja.
Brierley egy mélyszegénységben élő indiai családban született harmadik gyerekként. Anyja egyedül nevelte őt és három testvérét, és ebben a közegben a napi betevő megszerzése is komoly kihívásokkal járt. A gyerekek lényegében önállóan és függetlenül éltek, gyakran maguk gondoskodtak az ételszerzésről. Ilyen körülmények között nem volt szokatlan, hogy néha szülői engedély nélkül útra keltek. Így tett Saroo is, amikor bátyjával, Gudduval egy este elmentek otthonról egy másik városba alkalmi munkát keresni. A kisfiú azonban már a pályaudvaron elálmosodott. Félálomban felszállt egy parkoló vonatra, elaludt, és órákkal később a szubkontinens másik végén találta magát. Utcagyerekké vált, aztán árvaházba került, végül egy ausztrál házaspár fogadta örökbe.
Évekkel később, felnőttként kezdte el keresni vér szerinti anyját akkor, amikor értesült a Google Earth működéséről. Ezt követően szinte megszállottként kezdte el böngészni Indiát a műhold-felvételekről. Kutatása csaknem öt évet ölelt fel.
Az eredetiben az Egy megtalált élet története a cselekmény második felétől stílust vált, és a korábban jellemző leíró múltidőből érzelmekkel töltött jelenidejű elbeszéléssé válik. Ne számítsunk azonban mélylélektani elemzésekre, már csak azért sem, mert Saroo Brierley nem író, nincsenek ilyen ambíciói (a regényt is segítséggel írta). A könyvön leginkább az a szándék érződik, hogy az alkotó(k) a történet elmesélésével inspirálni szerettek volna, megmutatni azt, hogy
akármekkora távolság választ el minket a vér szerinti családunktól, van remény, hogy megtaláljuk őket.
Az Oroszlán azonban talán éppen egyszerűségében nagyszerű. A főhős nem lihegi túl saját történetét, nem magyaráz bele oda nem illő következtetéseket, sőt aláírja, hogy ami vele történt, az egészen rendkívüli, és inkább a szerencsének köszönhető. Hiányérzetet viszont okozhat. Elbírt volna több gondolatot is, több kitekintést, mélyebb ábrázolást akár Indiáról, akár Ausztráliáról. Tényleg az élet írja a legmeglepőbb történeteket, csak épp ezen a közhelyen a regény sem képes túllépni. Kérdés, hogy szükség van-e rá.
Elolvasni azoknak is érdemes, akik egyébként látták az abból készült filmet. Különösen azért, mert a regény tovább mesél, mint ahol mozgókép abbamaradt. Miután Saroo találkozik vér szerinti édesanyjával, még többször visszalátogat, sőt más emlékeivel is szembesíti önmagát. Nemcsak többet tudunk meg az indiai rokonairól, hanem életszerűen bemutatja, hogy az újraegyesülés nem egyszerűen boldogságot okoz. Voltaképpen folytatódik onnan, ahol a hollywoodi mesék befejeződnek, mert elkezdődnek a hétköznapok. De az élet már csak ilyen: nem az érzelmi csúcsponton ér véget.
Athenaeum Kiadó, 2017
