Ami Mengyelejev a kémia, Ptolemaiosz a geográfia, az Scott McCloud a képregény világának. Ahogy Mengyelejev utat mutat a periódusos rendszerben, ahogy Ptolemaiosz eligazít az ókori világ térképén, úgy fogja kezünket Scott McCloud a kilencedik művészeti ágban tett kirándulásunk során.
Tucatszám készülnek a képregényfilmek az utóbbi években, soha nem látott népszerűségük felhívta a figyelmet a képregény sokáig kissé mostohán kezelt műfajára. Ha megértjük a képregényt magát, talán a képregényfilmek népszerűségének titkát is megfejtjük. A képregény felfedezéséhez a legjobb eszköz egyértelműen Scott McCloud azonos című munkája.
Frank Miller egyszerűen csak a világ legokosabb képregényesének tartja Scott McCloudot – azt hiszem, A képregény felfedezése című könyvét lapozgatva kevesen szállnának vele vitába. Ez a könyv a képregény világának alfája és omegája, igazi must-have, melyet egyfajta bibliaként forgatnak a képregény alapfogalmainak tengerében bolyongók. A képregény mostoha műfaj, az emberek többsége gyerekeknek szóló ostoba rajzocskáknak tartja, valójában azonban a művészet teljes értékű megnyilvánulási formája, melynek csakúgy, mint minden más művészeti ágnak, megvan a maga jelrendszere.
A képregény felfedezése azonban nemcsak ezen jelrendszerbe vezeti be olvasóit, de megannyi mással is megismerteti. Szó esik itt a képregény történetéről, az eszköztáráról, a színhasználatáról – hogy csak néhányat emeljünk ki a számos téma közül. A könyv legnagyobb előnye, hogy mindenkihez szól. Aki életében nem olvasott még végig egy képregényt sem, most nem csak megismerheti és megértheti az általa eddig elutasított műfajt, de biztos vagyok benne, hogy az olvasást követően kedvet is kap hozzá, hogy most már az egészet újraértelmezve újabb kísérletet tegyen vele. Az újszülöttnek persze minden vicc új – a tapasztalt motorosok is kapnak azonban valami nagyon fontosan McCloudtól: ez pedig a rendszerezett tudás. Talán sok új információt számukra nem ad a szerző, de az biztos, hogy ilyen szépen struktúrált információkkal csak ritkán – már ha egyáltalán – találkoznak az olvasók.
Nem esett még szó az egyik legfontosabbról: a fentiek természetesen képregényes formában jelennek meg. Mondhatnánk, hogy ez az igazi bravúr, de az igazság az, hogy ez csupán egy nagyon okos eszköz arra, hogy a szerző alátámassza a kilencedik művészet létjogusultságát: a képregény igenis teljes értékű kifejezési forma, mely bármilyen komplex tartalmat – legyen szó akár szakkönyvekbe kívánkozó tartalomról – képes átadni, nem is akárhogyan: a lehető legközérthetőbb formában.
Scott McCloud: A képregény felfedezése
Nyitott Könyvműhely, 2009
