Magazin Papírfény

A szerelmes kínzómester – Stephanie Meyer: A vegyész

Stephanie Meyer: A vegyész

Stephanie Meyer: A vegyészA Twilight-saga írója, Stephanie Meyer új könyvvel rukkolt elő. A vegyész címétől nem kell megijedni, a kémia csak messziről, alibiből szerepel a regényben, de alapjában véve egy „kém”regényről van szó. Sőt, valójában nem is az: ugyan szerepelnek benne ügynökök meg mindenféle titkos ügynökségek és küldetések, de alapvetően egy romantikus regény.

Azt írtam nem olyan rég egy szenzációs kémregény kapcsán, hogy azért fontos, hogy a kémekről nagyon okos, intelligens író írjon, mert a kémeknek nem a szuper Bond-kütyük adják a különlegességüket, hanem az eszük. Nem az akció a lényeg, hanem hogy egy lépéssel előrébb gondolkodjanak, mint az ellenség – ahogy Le Carré műveiből is látszik, a kémek a legintelligensebb emberek közül kerülnek ki. Ezért nem hiteles, ha náluk butább ember ír róluk.

És hát, hogy finoman fogalmazzunk, Stephanie Meyer nem lenne jó kém…

Szerencsére A vegyész nem igazzy kémregény, hanem – mily’ meglepő – szerelmes-romantikus történet. Jó, rengeteg akcióval felturbózva, meg olyan főhősnővel, aki időnként megkínoz másokat. De ettől ez még igazából az a történet, amit olyan nagyon szeretnek olvasni a lányok: egy ifjú hölgyről szól, aki egy szürke kisegér, semmi önbizalma nincsen, viszont van egy különleges képessége (jelen esetben az, hogy irtó profin tud másokból kínzással információt kicsikarni meg megmérgezni embereket). Aztán ez az ifjú hölgy találkozik egy férfival, aki értékeli benne azt, amit ő maga sem ismer fel magában. Persze ettől aztán egymásba szeretnek, de van egy csomó külső akadály, amit le kell küzdeniük, amit csak egymásra támaszkodva tudnak megtenni, amihez az kell, hogy bízzanak egymásban, ami először nehézségekkel és bonyodalmakkal jár, de aztán összecsiszolódnak, és izgalmas végeakció után jön a SPOILER happy end SPOILERVÉGE.

Stephanie MeyerSzóval, bár vannak benne ügynökök meg ügynökségek, meg titkos akciók, de – szerencsére – nem ez a lényeg. Ez csak romantikus díszlet – ugyanúgy, mintha a Bahamákon játszódna, a dzsungelben vagy az Antarktiszon. Arra szolgál, hogy hozza az izgalmat meg a bonyodalmakat, de nem kell hitelesnek lennie.

Hát, nem is az, semennyire sem. Mint ahogy a címben félrevezetően szereplő „vegyész” sem jelent olyasmit, hogy a könyvben a tudomány bármennyire is jelen lenne. Voltak félelmeim azzal kapcsolatban, hogy a Twilight-saga írójának vajon mennyi kapcsolata lehet a tudománnyal, de megnyugtathatok mindenkit, aki a szent tudomány tisztaságáért aggódik:

teljesen konyhaszinten van jelen a kémia,

kábé „a sav semlegesíti a lúgot”, és „az agyunkban kémiai anyagok vannak” szintjén. Annyira komolytalan és komolyan vehetetlen, hogy egyáltalán nem zavaró, hogy mennyire gagyi – és, mint a kémes vonulat, ez sem fontos igazán.

 

Nem kémregény tehát (pláne nem jó kémregény), nincs tudományos igénye sem A vegyésznek – hát akkor micsoda?

Romantikus ponyva. Sok akcióval. És annak nem is rossz. Kicsit olyan, mintha Vavyan Fable-t olvasna az ember, azt leszámítva, hogy a magyar írónőnek van egy nagyon jellegzetes stílusa, humora. Meyernek is van humora, csillogtatja is, ez sokat dob a regényén, még ha sokszor mesterkéltek is lesznek ettől a párbeszédek (de ez például Vavyan Fable-ra is jellemző). De a ponyvás lendület benne van A vegyészben, és a faék egyszerűségű karakterek, az egyenes szálú, szimpla romantikus történet és a totálisan komolytalan háttér ellenére olvastatja magát az amúgy nem is vékonyka regény.

Meyer tudta, mit akar.

Nem próbált olyan babérokra törni, amikhez nincs tehetsége és/vagy tudása, és azt írt bele a könyvébe, amiről tudta, hogy kell a célközönségének: fura, gátlásos főszereplőt, akivel női olvasói azonosulni tudnak, olyan férfiegyedeket, akiket csodálni és szeretni tudnak, meg beindulni rájuk, olyan akciókat, amiket el tudnak képzelni és izgalmasnak találnak azok is, akik nem szeretnek igazán komolyan elgondolkodni a dolgokon – na meg persze kutyusokat.

Az egyik jellemző példa arra, mennyire lehet komolyan venni bármit, ami ebben a könyvben szerepel, az Einstein, az őrző-védő kutya, meg a hasonlóképpen csodálatosan beidomított falkája. Ez tényleg egy csodakutya, például ha kimondják a vezényszót, hogy „menekülési protokoll”, akkor tűzön-vízen, titkos ajtókon át menekíti a rábízottakat, miközben rákényszeríti őket, hogy álcázzák magukat, kiszabadítja a társait a kennelből, és szó szerint csónakba ülteti „védenceit”. És ez csak az egyik szuperképessége…

A szerelmi szál pont annyira hiteltelen amúgy, mint az összes többi, de hát az ilyen romantikus ponyvákban mikor volt ez probléma, a lényeg az „elakadó lélegzet”, a „szaggatott zihálás”, „a férfi bőrének tapintása, az izmai formája a tenyere alatt”, és hogy „a szívük egy ritmusra kezdett dobogni”. És szerencsére még ezek a részek is visszafogottan szerepelnek, mert azért van rengeteg akció (a lövöldözős-élethalálharcos-sarokbaszorítós-verekedős fajtából), egymás szívatása, szóval azoknak is simán olvasható, akik nem vevők annyira a romantikára.

Olvasható, de hogy jó-e? Hát, aki irodalomra vágyik, az kerülje el. Aki kémregényre, az olvasson Le Carrét. Aki intelligens ponyvára (és kémregényre), az olvassa el a Nevem Pilgrimet. Aki vicces ponyvát szeretne, női főszereplővel, az olvasson Vavyan Fable-t. De akit az eddigiek nem tántorítanak el, esetleg kifejezetten Meyer-rajongó, vagy az ilyen romantikus, butuska akciókat szereti olvasni kikapcsolódásképpen, annak jó választás lehet, mert a kategóriájában, a helyén kezelve kifejezetten nem rossz olvasmány A vegyész.

Pásztor Balázs

Pásztor Balázs újságíró, szerkesztő, tanár, édesapa. A kamera túloldalán is előfordul – ismeretterjesztő és dokumentumfilmek készítésébe kóstolt bele. Az okos és többrétegű filmeket kedveli, de a humor is fontos számára – a filmekben és az életben is.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com