Újfent gazdagodott a bűnügyi témájú regények tárháza. Nem is akármivel, mindjárt egy élete mélypontján lévő, de legalább vagány, kezdő fejvadász történetét leíró művel, melyben főhősnőnk hibátlanul tipikus női gondolkodással hajkurássza a rosszfiúkat. Még jó, hogy megérzései mellé nem kevés szerencse is társul.
Ellenkező esetben ugyanis a regénysorozat főhőse rögtön az első résztől egy tökéletesen sminkelt, csinos kis hulla volna a nyitott koporsóban… Esetleg egy „nyomozó szellem”… Viccet félretéve, a történetben megismerhetjük Stephanie Plum-ot, aki túl egy váláson, munka nélkül, teljes elszegényedésben, egyre fogyó műszaki berendezései és bútorai közt tengeti mindennapjait. Akad azonban egy jól jövedelmező munka a láthatáron: óvadékügynökként begyűjteni az elcsatangolt bűnözőket. Mi sem egyszerűbb ennél, pláne, ha kifinomult női ösztöne kishíján életveszélyes kalandok sorába vezeti az ember lányát.
Egy fejvadász
Stephanie Joe Morelli, az életét régóta felforgató férfi után ered, aki a rendőri hivatásból átpártolt a szökött gyilkos kategóriába. Miközben mindketten kölcsönösen egymás agyára mennek, kiderül, hogy nem is olyan egyszerű az ügy, melynek hátterében jóval nagyobb összeesküvés áll, mint azt főhősnőnk elsőre gondolta volna.
Két ravatal
Kenny Mancuso elfogása sajnálatos (vagy éppen örvendetes) módon ismét a fifikás rendőrrel, Joe Morellivel kapcsolja össze egyre ügyesedő fejvadászunkat. Nem meglepő módon a sok kisebb ügy mögött ismét átfogó bűncselekmény lapul, melynek részletei fokozatosan kerülnek napvilágra. Mindeközben persze Stephanie és a vonzerejét maximálisan kihasználó Morelli fáradhatatlanul ügyködik a másik őrületbe kergetésén.
Janet Evanovich új regénysorozata nem egyedi és maradandó értékű, de mindenképpen ajánlható, szórakoztató és nem utolsó sorban könnyen olvasható. Az írónő könnyed, humoros stílusa pillanatok alatt magával ragadja az olvasót. Észre sem vesszük, máris húsz oldallal odébb járunk és a járműveken az utolsó pillanatban pattanunk fel helyünkről, hogy leszálljunk.
Stephanie Plum karaktere igen jól sikerült. A tipikus nő, aki ugyan veszélyes környéken lakik, mégis irtózik a fegyverektől, kedvenc háziállata pedig egy kissé túlértékelt hörcsög. Makacssága és büszkesége feldobja a sztorit, humora pedig mosolyt csal az olvasó arcára. Igazán könnyű megkedvelni, hiszen pontosan olyan hibákkal rendelkezik, mint bármely „hétköznapi” nő (vegyük például a dögös zsaruk iránti vonzalmat). Ezen a ponton vallom be, hogy férfiaknak egyáltalán nem ajánlom a regényt, még a végén idegrohamot kapnának a véres erőszak nagy mértékű hiányától. Nekünk nőknek azonban annál élvezetesebb figyelni a háttérben futó romantikus szálat, melyre Evanovich éppen megfelelő arányú, de nem túlzott figyelmet fordít. Részletesebben mutatja be azonban a tanuló fejvadász szakmai kalandjait, melyeken jókat derülhetünk.
Az írónő történetvezetése tiszta és logikus, kissé talán túlságosan is egyszerű. Kevés szálra felfűzve, viszonylag szimpla események zajlanak. Ez némileg javulni látszik a Két ravatalban, ennek ellenére még mindig nem kell sokat gondolkodnunk.
Összefoglalva, tipikus női olvasmányról van szó, mely ugyan leginkább a „metró irodalom” kategóriába sorolható, mégis kellemes kikapcsolódást nyújtó, szórakoztató mű.
Janet Evanovich: Egy fejvadász, Két ravatal
Ulpius-ház Könyvkiadó, 2011
