Fókuszban Papírfény

Szokatlanul, szívből – Stephen King: Álom doktor

king_alom_doktor_1A Ragyogás folytatása közelebb áll King klasszikus korszakához, mint bármelyik az új regényei közül: de már nem cidriztet, a horror mélyebb.

Ötéves a feltámadt-Stephen King első nagy könyve, A búra alatt. Akkor egy kisvárost vitt a pokolra, aztán született tőle időutazás egy kísérteties világba (11/22/63), sötét novellagyűjtemény (Minden sötét, csillag sehol), őszies vidámparki kirándulás (Joyland) és más könyvek is (Átfúj a szél a kulcslyukon – kiegészítés A Setét Toronyhoz –; Mr. Mercedes; Revival). Mind közül az Álom doktor áll legközelebb a klasszikus Királyhoz. Eleve az egyik nagy King-mű folytatása: az író megszavaztatta rajongóit, vajon A Setét Torony-sorozatot folytassa-e, vagy A ragyogást, s az utóbbi nyert kevesebb mint egy százalék különbséggel.

Ennek az egy százaléknak lenne az eredménye az Álom doktor? King nem tartotta kötelezőnek a szavazást magára nézve („of course it all means nothing if the muse doesn’t speak”), tehát akarnia is kellett ezt a könyvet. Talán visszavágyott régi írásához. Ezért lehet, hogy az Álom doktor csupa szív és elég kevés kaland.

A könyv a Ragyogás kisfiú-hősét, Dannyt követi. Az első lapokon Danny már Dan, egy negyvenéves alkoholista, és rég nem használta erőit (nem is vágyik rá). Ő lesz Álom doktor. De addig keresztül kell mennie egy kisebbfajta megváltás-történeten – még az első fejezetekben. King újabban szereti hőseit.

doctor_sleep_alom_doktorA másik főszereplő egy kislány: Abra, King egyik legjobb női karaktere, Beverly Marsh (Az) méltó párja. Kitartásban, erőben, bátorságban példát mutat nem csak az Álom doktor, de az egész (zsáner-)irodalom hőseinek. Az író sok-sok lelki rezdülését mutatja meg gyerekségétől kamaszkoráig, emiatt Abra szokatlanul elevenné válik: és bár óhatatlanul belekerül az átkozott damsel in distress skatulyába, saját erejéből vissza is tud vágni, ami önmagában is becsülendő női főszereplő esetén.

A harmadik a szörnyeteg: Rose. Ő világít ki leginkább a regényből.

Rose a legnagyszerűbb Stephen King-szörnyek egyike. Nem ember, nem teljesen az, de emberi motivációk vezérlik, lelke van, szíve van, pszichológiája van. Azért gyilkol, mert végtelenül öreg és megkeményedett az önfenntartásban. A helyében te is gyilkolnál. Ezzel együtt utálatos és cinikus alak – King nem akarja megkedveltetni, csak azt akarja, hogy értsd. Az-on nem volt mit érteni. A feketébe öltözött emberen sem. A burát ledobó lényeken sem. De Rose nem csak a cselekményt vezérlő eszköz, hanem – ismét – önálló karakter.

„a Király jobban ért a szakmájához, mint valaha”

King ebben a könyvében eltávolodik kissé fekete-fehér, pólusokra épülő etikai világlátásától. No, nem kérdőjelezi meg Rose gonoszságát, Dan és Abra jóságát  – jól is teszi, hogy nem, az erkölcsi relativizmus nem az ő terepe –, de Rose-nál árnyalja és indokolja a sötétséget, Dannél pedig egy önmagával vívott keserves küzdelmet iktat be a könyv elejére: megszenved ő a maga jóságáért, jobban, mint bármelyik eddigi King-mesehős.

Rose veszélyes tehát. Annál inkább félthetjük Dant és Abrát. És ez az egyetlen valódi hajtóerő, ami érdekessé teszi a regényt az olvasó számára, mert King egyébként szokatlanul visszafogott írást készített: semmi sincs benne korai féktelen vadságából, de az új korszakának érdekességeiből sem. Első ránézésre (ha, teszem azt, elmesélném a sztorit) klasszikus kingi horror-kalandnak tűnne a könyv, nem többnek vagy kevesebbnek: de több és kevesebb is; több a karakterekben, kevesebb a horrorelemekben; több a szívben, kevesebb a kalandban.

king_alom_doktor_3
„Ha kapnék egy dollárt minden alkalommal, amikor több érzést kelt egy fiktív karakter a valódi ismerősemnél, lenne pénzem kifizetni a pszichiátriát, amire nyilván szükségem van.”

Nem merném azt a szót használni rá, hogy „unalmas”. Stephen King elérte az írói nagyságnak azt a szintjét, amikor a művei objektíven remekművek, és legfeljebb a te saját, szubjektív ízlésed nem illik hozzájuk. Az én saját, szubjektív ízlésem nem sok rajonganivalót talált az Álom doktorban. Mea maxima culpa.

Az Európa Kiadó könyveinél rendszeresen meg kell dicsérnem a fordítást is: Szántó Judit, King majdnem-állandó magyar hangja ismét példaértékű munkát végzett; a magyar szöveg változatos és gazdag, pusztán szövegszinten is öröm olvasni (ámbár a fordító a Sons of Anarchy-t – Kemény motorosok – egy ízben képes volt „Az anarchia fiainak” fordítani; filmes portálon ezt észrevesszük).

„Szívesen képzelem, hogy a szakmámhoz még mindig elég jól értek, de semmi (…) sem vetekedhet egy jó kis cidri emlékével” – írja King az utószóban, arra utalva, hogy sok olvasója a Ragyogást tartja egyik legrémisztőbb könyvének. Igazság szerint a Király jobban ért a szakmájához, mint valaha, ha a szakmát úgy értjük: „az írói mesterség”. De nem cidriztet. Horrorja mélyebb, lelkibb, kevésbé rémisztő a felszínen, jobban megfog alant.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. A Tárca rovatot vezeti. havasmezoi@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..