Papírfény

Fölnéztem az égre és nem láttam az Istent – Stephen King: Az átkozott út

Az átkozott út egy újabb korai King gyöngyszem látszatát kelti, azonban távolságtartó stílusa gyorsan érdektelenségbe fullasztja az ígéretes történetet.

A történet főhőse Bart Dawes, aki boldogan él feleségével Amerika középnyugati részén, egy jellegtelen kisvárosban, ahol évtizedek kemény munkájával tisztes állást és egzisztenciát épített fel. Bart Dawes egész életét ezen a helyen töltötte, ezért látóköre erre a városra és annak 100 km-es körzetére terjed ki. Bart Dawes számára minden apró változás törékeny boldogságát veszélyezteti, ezért amikor a városon keresztül új autópályát kezdenek építeni, a férfi felveszi a harcot, hogy megvédje azt, ami az övé.

Az átkozott út az önmagát elvesztő, saját megingathatatlanságában csalódott amerikai társadalom regénye. Az 1970-es években nem csupán belső feszültségek, hanem külföldről érkező, egyre inkább kézzelfogható fenyegetések tépázták meg Amerikát. A vietnami háború és az ellene tüntetők folyamatos megmozdulásai, a túlzott szexuális szabadság és drogfogyasztás egyre nagyobb térnyerése, a faji zavargások és az olajembargó együttesen egy bizonytalan jelenné és fenyegető jövővé sűrűsödtek össze.

A kiszámíthatatlanság útvesztőjében felértékelődik az otthon nyújtotta biztonság: ha másba nem is, feleségünkbe, munkánkba, házunkba, évek alatt felépített egzisztenciánkba kapaszkodhatunk. Ezt az illúziót rombolja szét az autópálya építése és fosztja meg Bartot mindentől, ami reményt és erőt adott neki.

King naplószerűen vezet végig minket szűk 3 hónap történésein 1973 novemberétől 1974 januárjáig. Szenvtelen, tényszerű beszámolót ad Bart napjairól, tetteiről, gondolatairól. Ez a távolságtartó stílus nem jellemző Kingre, és ez érződik a könyv minőségén és élvezhetőségén: embert próbáló feladat végigolvasni a majd’ 400 oldalas könyvet.

Bart karaktere sok hasonlóságot mutat Jack Torrance-szel (A ragyogás): ő is alkoholista, fokozatosan épül le és taszítja el magától azokat, akik törődnek vele. Mindketten önként választják a magányt és a pusztítást, azonban míg Jack elméjét az évszázadok alatt felgyülemlett, temetetlen gonoszság bontja meg, addig Bartét az autópálya-építőkben/építtetőkben megtestesült közöny és az elkerülhetetlen pusztulás. Közöny a világ, a kormány, a város részéről az állampolgárok, a kisemberek iránt. Minden, ami hajdanán jó volt, elpusztul, megszűnik, bezárják, lerombolják. King remekül ragadja meg a ’70-es évek irányvesztettségét és kiábrándultságát:

Nincs itt semmi természetfölötti vagy földöntúli, csak az élet nyomorult, szikár valójában.

Sajnálatos módon King a korhangulat megidézése közben szem elől tévesztette, hogy szórakoztasson vagy elgondolkoztasson. Bart gondolatai, monológjai és céltalan tévelygése egy idő után önismétlővé és fárasztóvá válik, ezekben a leírásokban nyoma sincs Paul Sheldon (Tortúra) vagy Michael Noonan (Tóparti kísértetek) bravúros, rettegő eszmefuttatásainak. King nem tudja olyan méllyé és bensőségessé varázsolni Bart és az olvasó kapcsolatát, mint teszi azt szinte minden regényében.

Érezzük a férfi fájdalmát és szenvedését, de néhány felvillantott, kissé sablonos múltbéli emlékképen kívül (kisfia korai halálának értelmetlensége) nem tudunk meg róla semmit. A korszellem érzékeltetésével és leképezésével pedig nem lehet olvasóként azonosulni. Szintén érthetetlen, hogy Bart skizofréniájának beemelésével mi volt King célja, hiszen nem tudjuk meg, miért, hogyan alakult ki nála a betegség, feszültséget vagy drámát ugyanis nem generál.

Az átkozott út rengeteg hasonlóságot mutat a Nyúlketreccel: John Updike könyve szintén a ’70-es évek kisvárosi Amerikájában játszódik, ahol egy középkorú családapa vergődésének és céltalanságának krónikáját olvashatjuk. Harry „Nyúl” Angstrom csakúgy, mint Bart Dawes elvesztette gyermekét, különvált feleségétől és a kor szexuális szabadosságának jegyében összeköltözik egy 16 éves lánnyal (King könyvében Bart egy fiatal stoppos lánnyal kerül intim kapcsolatba).

Updike főhőse egy gyarlóságában is esendő férfi, akit szidunk, szánunk, szeretünk és gyűlölünk egyszerre, egy percre sem vagyunk közömbösek iránta. Ha King egy kicsivel többet tett volna a könyvbe vagy a karakterbe önmagából, félelmeiből, érzéseiből, emberségéből, akkor egy újabb mestermű született volna.

[author_bio author=”dunaimarcell”]

Dunai Marcell

Dunai Marcell

Dunai Marcell a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán végzett, jelenleg az édesapja által alapított, 25 éve működő logisztikai cégnél dolgozik. Az utazás szerelmese, vonzzák a csavargók, hobók, otthontalan figurák, specializációja a road movie, illetve Ázsia kevésbé ismert országainak (Laosz, Kambodzsa, Malájzia) filmgyártása.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Hirdetés

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés