Fókuszban Papírfény

Elképzelt hajnalból valódi reggel – Stephen King: Az

az

Stephen King grandiózus regénye összegzi mindazt, ami az írót több, mint 40 éves pályafutása alatt foglalkoztatta és a legmagasabb minőségben tárja ezt az olvasók elé. Vigyázat: szépirodalom!

Én vagyok az irodalom Big Mack-je” – King önmagáról adott jellemzése remekül rávilágít arra, hogy mennyire kettős napjaink legolvasottabb horrorszerzőjének megítélése. Az emberek jelentős hányada ma is hajlamos Kinget a ponyva írók kategóriájába sorolni, amire esetenként rá is szolgál olyan elbaltázott regényekkel, mint A Talizmán, A mobil vagy A rémautó. Mindettől függetlenül a horrorkirály életműve nem egy olyan alkotást számlál, ami a legnagyobb irodalmi magasságokba emeli Kinget. Általában A ragyogás szolgál mindennek az origójaként, azonban a szerző pályafutásának, ars poetikájának és irodalmi minőségének legmívesebb, grandiózus összegzése a két kötetes, több mint 1500 oldal terjedelmű Az.

A szerző 4 éven keresztül dolgozott a regényen és mindmáig egyik legkedvesebb darabjaként emlékszik vissza rá. A történet egy fiktív városban, Derry-ben játszódik, ahol bizonyos időközönként (nagyjából 27 évenként) rengeteg gyermek hal erőszakos halált vagy tűnik el örökre. Hét iskolás szörnyű személyes tapasztalatok árán rájön, hogy a város gyermekeit évtizedek óta egy alakváltó szörny (aki legtöbbször egy bohóc alakját veszi föl) tartja rettegésben és eldöntik, hogy végleg leszámolnak a fenevaddal.

Ezt a rövid leírást elolvasva kevés olyan ember akad, aki nem egy vérben és rettegésben tobzódó ponyvát sejt a sorok között, hanem mondjuk egy tűpontos látleletet az 50-es évek Amerikájáról vagy a gyermeki lét mibenlétét vizsgáló karaktertanulmányt. Pedig az Az amellett, hogy maximálisan kiszolgálja az olvasó félelem iránti vágyát és csúcsra járatja a King féle éjsötét pszichológiai horrort, teljes pompájában mutatja meg az író szépirodalmi vénáját.

King regényeiben előszeretettel ad fő-, vagy legalábbis meghatározó szerepet gyermekeknek (Tűzgyújtó; A ragyogás; Tom Gordon, segíts), azonban egyetlen korábbi alkotásában sem vizsgálja ennyire alaposan azt a láthatatlan határmezsgyét, ami gyermek és felnőtt lét között húzódik. Az író fogja hét kis főhősét, erőszakkal kiszakítja őket a gyermekkor ártatlanságából és akkurátusan dokumentálja, hogyan formálódik felnőtté személyiségük.

Gondolkoztál már azon, hogy egy kis iskolásnak milyen magasan van a kilincs? Hogy milyen végeláthatatlanul hosszú és sötét az iskola folyosó?

Ez a történet attól olyan elementáris erejű, hogy a rémálmok és rettegés idejére belekényszeríti az olvasót egy rég elfeledett szerepbe: a gyermekébe.

„Az” minden gyermeket a vágyaikkal, önzetlen sóvárgásukkal csalja magához, majd ezt felhasználva öli meg őket. A szörny gyilkolása szimbolikusan is értelmezhető, hiszen az őszinte rácsodálkozás és a kíváncsiság elpusztításával a gyermeki lét alapja szűnik meg, amivel az illető felnőtt, vagyis az író és a regény szerint halott lesz. „… épp ez benne a félelmetes. Hogy az ember nem egyszerre szűnik meg gyerek lenni, nagy robajjal, pukkanással… A bennünk lévő gyerek egyszerűen csak elszivárgott, mint a levegő az autógumiból. Aztán eljött a nap, amikor belenéztünk a tükörbe, és egy felnőtt nézett vissza ránk.

A Zabhegyező egyik legszebb jelenetében tinédzser főhősünk Holden leírja, hogy az egyetlen foglalkozás, amit el tud képzelni magának, hogy őrt áll a felnőtté válás szakadéka előtt és elkapja a kis srácokat, akik bele akarnának esni. Szörnyen groteszk módon a gyilkosságokkal „Az” ugyanezt csinálja.

King könyve tobzódik a fiatalkor(á)t meghatározó őszinte emlékek bemutatásától: az első szerelem és elutasítás érzékeny leírása, a vérnél is erősebb baráti kötelékek kialakulása, a rock ‘n’ roll és a B kategóriás szörnyfilmek aranykora iránt érzett nosztalgia kézzelfogható közelségbe kerül az író emlékei által. Nem véletlen, hiszen 1958-ban, amikor a könyvben szereplő első csata zajlik „Az”-zal, King éppúgy 11 éves volt, mint főhősei.

Ez a nosztalgia, azonban egy pillanatra sem válik a múlt megszépítésére tett erőfeszítésnek. A könyvben Derry-i közjáték címen egyik főhősünk kutatási anyagait olvashatjuk, ami a város történetét tárja fel. Ebben különböző történeteken keresztül rajzolódik ki előttünk az 50-es, 60-as évek Amerikájának feketék iránt táplált izzó gyűlölete, az önbíráskodás természetes volta és a földben gyökerező állati ösztönök kérlelhetetlensége.

„Az” mindennek az alfája és ómegája, a városban és emberekben tenyésző ösztönös erőszak manifesztuma, ami ellen csak a legtisztább lények vehetik fel az harcot: a gyermekek.

Ugyanakkor az író nem elégszik meg annyival, hogy lineárisan elmesélve bemutatja a gyermekkorból felnőttkorba vezető út stációit. A regényben egymást váltogatják az 1958-ban történt események és a 1985-ben, felnőttként visszatérő barátok harca. Előbb találkozunk velük felnőttként, látjuk mivé lettek, hová jutottak, majd apránként, oldalról-oldalra fejtjük fel, hogy mi miért történt. A könyv feléig több eseményt nem is tudunk elhelyezni, nem tudjuk, pontosan mi történt, ami baljós bizonytalansággal tölt meg minden oldalt.

azEz a játék a kronológiával nagyon jól körülhatárolható célt szolgál, ami az utolsó oldalakon bontakozik ki teljes egészében. Itt sűrűsödik össze King hitvallása az életről, annak körforgásáról (nézzük csak meg az imént említett két évszám utolsó számjegyeit), és dualista világképének lényege. „El innen és próbálj mosolyogni. Kapcsolj be egy kis rock ’n’ rollt a rádión és minden bátorságoddal és hiteddel menj az élet felé. Légy igaz, légy bátor és állj ki az igazadért. A többi csak sötétség.” – írja készülő könyvében Bill.

Az utolsó fejezetben már összeolvad Stephen King és Bill, az író karaktere. A regényíró eggyé válik a főhőssel, a történet valósággá, a tanulság egyetemes igazsággá, egyetlen regény az életmű összegzésévé válik.

 

Stephen King: Az

Európa Kiadó, 2017
Fordította: Hamvai Kornél, Kiss Annamária, Koppendorfer Noémi, Szappanos Gábor, Szántó Judit

Dunai Marcell

Dunai Marcell

Dunai Marcell a Budapesti Corvinus Egyetem nemzetközi tanulmányok szakán végzett, jelenleg az édesapja által alapított, 25 éve működő logisztikai cégnél dolgozik. Az utazás szerelmese, vonzzák a csavargók, hobók, otthontalan figurák, specializációja a road movie, illetve Ázsia kevésbé ismert országainak (Laosz, Kambodzsa, Malájzia) filmgyártása.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..