Ahány ember, annyiféle módja létezik a gyászfeldolgozásnak. Egyesek a munkába, mások az ivásba, és vannak, akik pszichológushoz menekülnek a téboly elől. Stephen King kultikus Kedvencek temetőjében a menekülési út azonban épp a téboly felé vezet.
A Creed család akklimatizációja új lakhelyükön, Ludlowban nem éppen zökkenőmentes. Az apa, Louis orvosként dolgozik a Maine-i Egyetemen, ahol egy balesetet szenvedett fiú a karjaiban leheli ki a lelkét. Az anya, Rachel idegeit még talán soha nem mardosta ennyire rég elhunyt nővére emléke. Lányuk, Ellie életében először szembesül a halál jelenségével, amikor a telekhatáron lévő „Állattemető“-ben elhantolt kiskedvencek közt masírozik szüleivel és a szomszédjukkal, Juddal. A kétéves Gage persze ebből mit sem ért.
King elmondása szerint a Kedvencek temetője (magyar fordításban először Állattemető címen jelent meg) az az írása, amitől önmaga is igazán fél, sőt, nem is kedveli. Szerinte túl sötét, túlságosan hitehagyott, és ebben igaza is van. Creedék kálváriája nem tartogat csavart, nem ígér feloldozást, a happy end kifejezést még csak hírből sem hallotta. Matematikai iskolapéldája lehetne az exponenciális függvényeknek.
Louis józan esze az idő előrehaladtával egyre fogy, a férfi mélyebbre süpped az abnormalitás mocsarába, ahogy Rachel idegei is felmondják a szolgálatot, a nő pedig rendíthetetlenül zuhan a semmibe. Ellie rossz előérzete előbb nyugtalansággá, rossz álommá, félelemmé, veszélyes jóslattá, végül pedig a borzalmas realitássá változik. A Kedvencek temetője mögött elterülő erdőség és benne élőhalott szívként pulzáló indián nekropolisz földöntúli – vagy inkább alatti – erővel húz a mélybe. Nincs felívelés, pusztán egy-egy nyugvópont, ahol egy kis ideig maximum csak annyira rohadt körülöttünk minden, mint eddig.
King azért tartja ezt a legfélelmetesebb művének, mert saját pánikhelyzetét vetette papírra. A történet helyszíne az a Maine, ahol megfogant benne a regény ötlete. Kislánya macskáját a házukhoz közeli úton gázolta el egy teherautó – Churchnek ugyanez a sors jutott a könyvben. A szomszédos erdőben talált kisállat-temetőben eltemette, és elképzelte, milyen lenne, ha a jószág feltámadna. Ami ennél is lényegesebb a történet szempontjából, az a valódi katarzis: az út felé szaladó fiát, Owent sikerült időben megfognia.
Louis Creednek nem.
A szarkasztikus humorú, családjáért élő, jófej orvos-apuka mentális széthullása az a folyamat, ami majdnem King sajátja is lett.
A Kedvencek temetője nem azért számít a horror és vele a „Király” egyik legnagyszerűbb klasszikusának, mert szörnyek támadnak meg benne, vagy mert rémképeket vetít, hanem azért, mert minden ember saját horrorját ragadja meg: a bűntudatot és a gyászt – de még inkább e kettő feldolgozását-feldolgozhatatlanságát. Ahogyan másik műremekében, a Ragyogásban sem a kísértet lakta hotel szuggesztív rémalakjai hozzák ránk a frászt, hanem maga a hatás, amit a hotel szelleme vált ki Jack Torrance-ből.
És itt sincs másképp. Nem a micmac temetkezési helyre elásott, majd feltámadott ki vagy mi rémiszti meg az olvasót és a szereplőket. Az ép észnél és a halálnál is erősebb szeretet az, ami elborzaszt, mivel ez már nem az, inkább megszállottság. Louis megtapasztalta a hely erejét, amikor az elásott Church visszatért.
A Hely varázsa pedig szépen lassan bekebelezi a férfit.
King maga árulja el a még be nem következett tragédiákat, és a három fejezetre tagolt történet végkifejletéhez közeledvén az egységek egyre kisebb terjedelmet ölelnek fel. Hiszen nem az a fontos, hogy mi vár minket az út végén, mert azt tudjuk jól. Maga az út a fontos. Hűen ihletének másik forrásához, a 20. század hajnalán alkotó W. W. Jacobs rövid történetéhez, a Majomkézhez, amelyben egy idős házaspár fia balesetben veszti el az életét. Azonban a gyászoló öregek birtokába jut egy rejtélyes majomkéz, ami teljesíti 3 kívánságukat. Az első pusztán anyagi, ám másodjára azt kérik az ereklyétől, hogy hozza vissza a fiukat. Este a tomboló vihar bekopogtat ajtajukon. Az idős férfi elmormolja a harmadik kívánságot, és a kopogtatás megszűnik, az ajtóban pedig senki sem áll.
King a Kedvencek temetőjében védjegyének számító pszichoanalitikus módon ragadja meg a horrort, az emberi gyengeséget. Groteszkbe hajló szarkazmussal átitatott misztériumjátéka az olvasóhoz vágja a nagy kérdést: mi vajon elindulnánk-e ezen a szeretet, odaadás, gyász és bűntudat által kikövezett, pusztulásba torkolló úton, önös célok által vezérelve?
Stephen King: Kedvencek temetője
Európa Könyvkiadó, 2019
Fordította: Szántó Judit