Papírfény

Mérföldkő – Superman: Az acélember

A DC Comic nagy képregénygyűjteménye a 10. kötettel igazi mérföldkőhöz érkezett. Az acélember nélkül ma Superman nem lenne az, aki – John Byrne teljesen új alapokra helyezte a kriptoni igazságosztó történetét minden idők egyik legizgalmasabb minisorozatában. 

Aki ismer, tudja, hogy odáig vagyok Supermanért – mégpedig azért a Supermanért, amit John Byrne-nek köszönhetünk. Az acélember 1986-os megjelenéséig Superman egy szupererős földönkívüli volt, aki az emberiség megsegítésének szentelte az életét. Superman volt a valódi éne, Clark Kent pedig az alteregó, akinek szemüvege mögé bújva elrejtőzhetett a világ elől. A legnagyobb változást ezen a téren hozott az újraértelmezett sztori: az új felállásban az igazi én Clark Kent lett, amerikai, kansasi gyerek, aki by the way egy másik bolygóról származott. Egy ember, akinek fontos a családja, aki imádja a munkáját, aki veszkődik a kolléganőjéért, Lois Lane-ért. És aki Superman köpenye mögé rejtve az arcát segít, ahol csak tud.

Superman emberi oldalának kidomborítása sokkal közelebb tudta hozni a karaktert az olvasókhoz olyan új impulzusokat adva, melyek a mai napig éreztetik hatásukat. Bár Zack Snyder Az acélember című filmje nem követi a hatrészes minisorozat történetét, a kriptoni technológia ábrázolásakor biztosan merített belőle, ahogy a Lois és Clark: Superman legújabb kalandjai című tévésorozat egyes epizódjaiban is könnyű felfedezni kapcsolódási pontokat.

A hatrészes történet Clark Kent különböző életterületeiről mesél. Szó esik valós és nevelőszüleivel való kapcsolatáról, Lois Lane-hez és a Daily Planethez fűződő viszonyáról, Batmannel közös munkájáról és persze harcáról Lex Luthorral. Eltűnnek a sallangok: sem kriptoni rokonok, sem az alapképességektől eltérő szupererők nem bonyolítják a helyzetet.

Ha valamire, erre a kötetre mondhatjuk, hogy alapdarab: megvan benne minden, ami miatt szerethető ez az univerzum.

A történet kronologikusan épül: megismerjük Superman eredettörténetét, megtudjuk, hogyan került a Kent családhoz, hogyan töltötte kamaszéveit és mi vitte őt Metropolis nyüzsgő városába, ahol olyan lényekkel kell megküzdenie, mint többek között a saját furcsa tükörképét adó Bizarro. A mindennapos egyensúlyozás a bűnüldözés, a munka és a magánélet között még Clark Kentet is komoly kihívások elé állítja.

Nincsenek ilyen kihívásai azonban az olvasónak. Ennél barátságosabb kötetet ritkán látni – a sztori letisztult, a jó értelemben véve egyszerű. A rajzok klasszikus, mégis dinamikus mintát mutatnak, melyek fölött nem – ahogy a történet fölött sem – múlt el az idő. Harminc évvel a megjelenése után is van tehát létjogosultsága a kötetnek, melyben az Action Comics 1938-as első száma is helyet kapott, Superman első eredettörténetével. Mit mondhatnék erre? Ez már csak cseresznye a tejszínhab tetején.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs.hu egyik alapítója, 2020 augusztusáig főszerkesztője. Jelenleg a Filmtekercs Vizuális Kultúráért Egyesület alelnökeként a Filmtekercs offline rendezvényeiért és partnerkapcsolataiért felel. Geográfusként és filmtörténetre specializálódott bölcsészként végzett, PR-, branding- és marketingtanácsadóként dolgozik. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya