Papírfény

Óriásrobot? Az ellen nem véd! – Sylvain Neuvel: Ébredő istenek

Sylvain Neuvel: Ébredő istenek (Waking Gods)

Sylvain Neuvel nagyon elkapta a fonalat! Az Ébredő istenek a tavalyi Alvó óriások közvetlen, és nagyban felturbózott folytatásaként ejti ámulatba a sci-fi rajongókat. 

Sokat változott a világ, mióta az első részben hőseink nagy nehezen összerakták és működésre bírták Themiszt, a földönkívüli óriásrobotot. Az emberek elfogadták, hogy nem vagyunk egyedül az univerzumban; az FCS, azaz a Földvédelmi Csapatok elnevezésű szervezet nemzetek fölött álló, világszerte elfogadott intézménnyé vált, a robot pedig valóságos szupersztárrá, akit Themisz-mintás pólóban és sapkákban várnak rajongói, bárhova is látogatnak el vele irányítói. Ebbe az idilli képbe rondít bele egy másik óriás, aki egyik pillanatról a másikra bukkan fel London belvárosában, ismeretlen szándékkal.

Az első morális kérdés: támadjunk vagy próbáljunk meg barátkozni?

A civilek egy évtized alatt kialakult robotimádata feszül egymásnak ebben a dilemmában a világ vezető kormányainak paranoiájával. Aztán persze az lesz, amit az utóbbiak akarnak: jönnek a tankok és az aknavetők, és elindul a csetepaté, ami olyan „remekül” sikerül, hogy kisvártatva több mint egy tucat újabb robot jelenik meg a világ különböző nagyvárosaiban, és kezd el magából gázt ereszteni, ami szinte mindenkire halálos. De csak szinte…

Sylvain Neuvel: Ébredő istenek (Waking Gods)És az első résznél pörgősebb, izgalmasabb és bevállalósabb történetvezetésnek hála, ez még csak a kezdet, ami katalizátora lesz további lélegzetelállító kalandoknak. Rengeteget megtudunk például a főszereplők rejtélyes múltjáról is, beleértve az előző kritikában az elbeszélővel azonosított, kvázi az író szócsöveként jellemzett névtelen alakot is. Amiben azonban nem változott Neuvel stílusa, az egyértelműen a bátorság: ahogy az Alvó óriásokban, úgy

az Ébredő istenekben sem ritka egy-egy főszereplő váratlan halála,

vagy egyéb módon történő kiírása a történetből. Persze azt azért tegyük hozzá, hogy épp ez a kötet bizonyította be, hogy nem feltétlenül végleges minden, amit egyébként annak gondolnánk…

A forma is maradt a jól bevált aktás-interjús, a nyelvezet viszont talán egy fokkal kevésbé tudományos, mint előzőleg, ám ez csak még gördülékenyebbé teszi az egyébként sem túl lapos történetet.

Az Alvó óriások kalandregényes felfedezései az Ébredő istenekben akcióregényes rohanásba csapnak át,

ám mindez nem jelenti azt, hogy Neuvel ne figyelt volna a részletekre. Sőt! Az először mellékszálnak tűnő események is olyan apró, de fontos részleteket tartalmaznak, melyek aztán a fő történetre is óriási hatással vannak. Remek példa erre az újra felbukkanó őrült tudós, Alyssa Papantoniou epizódja, akitől megtudjuk, hogy első részbeli kísérlete sikeres volt, így az immár házaspárként együtt harcoló Kara és Vincent újabb, nem várt „kihívás” elé néznek.

Sylvain NeuvelÉs hogy kik a címben szereplő istenek és miben merül ki az ő ébredésük? Az író remekül játszik el a rejtélyes cím többértelműségével, így annak is biztosan tud majd meglepetést okozni, akinek bombabiztos tippje van a kérdés megválaszolására. A szokatlan gondolatmenet és a nem várt csavarok pedig épp elegek ahhoz, hogy epedve várjuk a Themisz Akták sorozat készülőben lévő harmadik darabját, az Only Humant – amely cím rengeteg találgatásra ad okot az Ébredő istenek zárlata alapján.

 

Sylvain Neuvel: Ébredő istenek

Agave, 2017
Fordította: Török Krisztina

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés