Papírfény

Halhatatlan történetek – Szomjas György: Kopaszkutya és a többi

A filmnovellák az alkotói folyamat korai szakaszában születnek meg, mintegy a forgatókönyv irodalmi előzményeként, ám Szomjas György Kopaszkutya és a többi című idei kötetét olvasva elsőre az ugrik be, milyen jó lenyomatai ezek az írások a filmjeinek. Persze ez természetes, ha a novellákat évtizedekkel a filmek bemutatása után adják ki. Biztos volt is ilyen szándéka az alkotónak, kicsit átemelni valamit a jelenbe ezekből a művekből. 

Filmelméleti viták egyik központi témája, kit tekintünk a film igazi alkotójának. A forgatókönyv-alapú szemlélet az írót állítja középpontba. Ez a szemlélet érdekes lehet Szomjas György könyve kapcsán, ugyanis a forgatókönyvhöz képest a filmnovellák még inkább irodalmi alkotások, Szomjas esetében pedig nagyon vizuális irodalmi alkotások.

A Kopaszkutya és a többi című kötetben szereplő novellák egyik fő értékét pont ez adja, hogy írott anyagként is valami egyedit képviselnek. Külön-külön tökéletesen visszaadják a filmek hangulatát, de megállnak a saját lábukon kerek történetekként, melyek nem csak tartalmilag, de formailag is izgalmasak. Az írások szövegformája, szerkesztése mind hozzáad a tartalomhoz, különálló kis világokat teremtenek. Vagyis, ha megfordítjuk, ezek a novellák magjukban tartalmazták mindazt, ami garancia lehetett anno arra, hogy a filmek fejlesztése folytatódhasson. Ehhez elengedhetetlen volt, hogy ebben a korai szakaszban is

valami ütős, meggyőző dolog szülessen.

Ahogy a forgatókönyvből, úgy a filmnovellákból is a legtöbb esetben jó pár draft születik. Szomjas – ahogy az ajánlójában írja – ezekből a verziókból válogatta ki a kötetbe a szerinte legerősebbeket. A szövegeket eredeti formájukban (némi húzással) olvashatjuk.

Roncsfilm (1992)

A válogatás a rendező legnépszerűbb filmjeit sorakoztatja fel időrendi sorrendben, ezek lenyomatai a szerzői életműnek – toposzok, szubkultúrák, történelem, érdeklődés, rendezői kézjegyek mind benne vannak. A kötet olyan kultfilmeket mutat be más művészeti nyelven, mint a Talpunk alatt fütyül a szél, a Kopaszkutya, a Könnyű testi sértés, a Falfúró vagy a Roncsfilm. Ezen felül belekerült Szomjas 2007-es filmje, A Nap utcai fiúk és egy bónusz – egy el nem készült film, ami a Puszta címet kapta volna.

Szomjas György filmjei egyedi hangvételükkel, formanyelvükkel, a szokásostól eltérő, sajátos mondanivalóval, erősen dokumentarista jegyekkel készültek,

egy korszak lenyomatává váltak. A rendező játékfilmjeit komoly kutatómunka előzte meg, sokszor megtörtént eseteket feldolgozva álltak össze a történetek, valós személyek inspiráltak karaktereket. A magyar rockzenei kultúra (Kopaszkutya), a szocio témák (Könnyű testi sértés, Falfúró, Roncsfilm) vagy a Talpunk alatt fütyül a szél mint betyárfilm egy generáció, egy adott közeg számára örökérvényű alkotások. Az pedig, hogy ennyi idő elteltével megjelenik egy kötet ezeknek a filmeknek a kapcsán, csak erre erősít rá.

A hét darab filmnovella mindegyike sajátos formanyelvvel rendelkezik – a film tempóját a szöveg adta eszközökkel érzékelteti a szerző, miközben minden egyes mű egy új hangulatba ránt bele. Például a Kopaszkutya szöveginzertjei, a párbeszédek, a zeneszámok versszakainak megjelenítése mind visszaadják a film hangulatát. Az erősen szöveg- és zeneközpontú film a novellát olvasva nem lesz kevesebb zene nélkül. A Roncsfilm versformában, központozás nélkül, egyetlen levegővétellel ontja ránk az eseményeket, a történetszálak csupán rövid alcímekkel vannak jelölve. Ez a folyamszerű forma nagyon jól visszaadja a film tempóját, az események folyamatos egymásbafordulását, pörgősségét. A Könnyű testi sértés és a Falfúró kicsit hagyományosabb, már-már forgatókönyvre hajazó formátumú jelölt párbeszédekkel. Mindkettőben hangsúlyos szerepet kapnak a beszélő fejes betétek,

a karakterek kibeszélnek a jelenetből, így erősítve a dokumentarista hatást.

Felmerülhet a kérdés, izgalmas-e ezeket az írásokat annak elolvasni, aki esetleg nem látta a felsorolt filmeket. Igen. Sőt, egészen más megvilágításba helyezik a mozgóképet, és más pozícióba az olvasót azáltal, hogy az írások jóval a filmek megjelenése után kerülnek az olvasók elé.  A kötet ezen felül „mankót” is nyújt az olvasónak: Bikácsy Gergely előszava meghozza az olvasási kedvet – a Balázs Béla díjas író, filmesztéta, aki sokszor fel is tűnt Szomjas filmjeiben, közvetlen hangot megütve von be minket az olvasásba. Az utószóban pedig Jávorszky Béla Szilárd írását olvashatjuk, mely átfogó képet ad Szomjas György munkásságáról.

Szalai Györgyi és Szomjas György felvétel közben, 1964. március

Érdemes kitérni arra is, hogy a szövegek nem csak tartalmilag, de formailag is nagyon tartalmasak és igényesek. A vizualitás, úgy látszik, ilyen formában is fontos szerepet kapott. Ennek egyik síkja maga a szövegszerkesztés és forma, másik a filmplakátok és a jelenetrészletek, amik jó arányban vannak elhelyezve az írások között: nincsenek túlsúlyban, nem vonják el olvasás közben a figyelmünket a szövegről. A tipók – például a Kopaszkutyában – igazodnak a filmben használt feliratokhoz, ezzel is átemelve valamit a film látványvilágából.

A Kopaszkutya és a többi egyediségét az adja,

hogy kevés az ehhez hasonló, magyar filmnovellás-kötet – főleg az olyan, ami ennyire kerek képet ad egy adott alkotó munkásságáról és azokról a témákról, amik akkor őt foglalkoztatták. Persze nagy filmek/sikerfilmek forgatókönyveit sokszor megtaláljuk a könyvesboltok polcain, ám inkább a külföldi alkotók munkáit. Szomjas kötete egy az egyben szól róla és a filmjeiről. Nem feltétlenül tudjuk kikeresni és szó szerint elolvasni, összeolvasni a filmbeli kedvenc jelenetünket a kötettel, sem végiglapozni és papíron követni a filmen látott sztorit – mégis, a filmek magja, a hangulatuk a korai szerzői szándékkal együtt ott van minden egyes írásban. És ez valahol többet ad, mintha szóról szóra olvasnánk kedvenc filmünk szövegkönyvét.

 

Szomjas György: Kopaszkutya és a többi

Kossuth Kiadó, 2020

Avatar

Kalmár Lalita

Kalmár Lalita az ELTE bölcsészkarán végzett filmszakon, majd később filmírást tanult a METU művészeti karának mesterszakán. Írt kisjátékfilmet, sorozatot, dolgozott színészekkel filmben és színházban egyaránt, a filmkészítés gyakorlatába is belelátott. Szakdolgozatában a bollywoodi film műfaji sokszínűségét vizsgálta, emellett nagy rajongója a szerzői filmnek, illetve a szerzői életutak feltérképezésének.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya