Magazin Papírfény

Szárnypróbálgató árnyvadász – Cassandra Clare: Csontváros

A végzet ereklyéi - Csontváros
A végzet ereklyéi - Csontváros (Mortal Instruments: City of Bones)

Cassandra Clare: CsontvárosA Harry Potter lenyűgöző világa visszavezette a gyerekeket az olvasás birodalmába, később viszont igazán a Twilight keltette őrület volt az, ami alapvetően átalakította a könyves piacot. A két sorozat hatására a tinik olvasási igényét kiszolgálandó jobb-rosszabb kötetek jelentek meg az előző évtizedben, az egyik ilyen volt A végzet ereklyéi-sorozat is.

Vámpírok és vérfarkasok – ezúttal szerencsére mellékszerepben. A végzet ereklyéi sorozatban ők alvilágiakként jelen vannak ugyan, de teljesen “emberi” módon leginkább szórakoznak és múlatják az idejüket.

Nem úgy az árnyvadászok, akik minden erejükkel démonokra vadásznak napjaink New Yorkjában. A tizenéves Clarissa minderről semmit nem tud addig a napig, amikor is egyszer csak támadás éri az otthonát. A lány szerencsésen megmenekül, az anyja azonban eltűnik. Clary, hogy felkutassa édesanyját, szövetkezik néhány árnyvadász figurával, akikkel egyre furcsább, olykor az életét is veszélyeztető kalandba keveredik.

A különleges akciók közben az olvasó a főszereplő tinilánnyal együtt egyre jobban megismeri azt a világot, ami eddig is jelen volt, csak éppen láthatatlanul. Ez a Neil Gaiman gótikus fantáziabirodalmára hasonlító univerzum ugyan telis-tele van furcsa lényekkel és varázslatokkal, de a misztikus teremtmények itt már teljesen alkalmazkodtak az alvilági és a mindennapos New Yorkhoz egyaránt. Tehát ugyanúgy veszekednek, flörtölnek, hisztiznek és piszkálják egymást.

Ez egyébként a regény egyik legjobb oldala. Olyan, mintha teljesen átlagos emberekről, tehát zaklatott családi hátterű, megjátszott magabiztossággal viselkedő tizenévesekről olvasnánk, akik egyébként démongyilkolással keresik a betevőt. Bár nem tartozom a célközönség körébe, pillanatok alatt még én is azonosulni tudtam a főhősökkel. Szórakoztató cívódásaik, frappáns párbeszédeik folyamatosan fenntartották az érdeklődésemet.

A végzet ereklyéi - Csontváros
A végzet ereklyéi – Csontváros (Mortal Instruments: City of Bones)

Igaz, a Csontváros amúgy sem áll le egy pillanatra sem. Annyira feszített tempót diktál, hogy tényleg csak a legelhivatottabbak lehetnek képesek letenni a regényt. A több mint ötszáz oldal nagyjából egy hét eseményeit foglalja össze, amelynek a felében Clary kiütötten fekszik egy ágyban. A feszített tempót váratlan és kevésbé váratlan fordulatok tarkítják, nagyrészüket tompítja, hogy viszonylag gyakran elismétlik: ne bízz senkiben!

Míg a párbeszédekben az írónő remekel, a leírásokban és az atmoszféria-teremtésben komoly hiányosságokat szenved a regény. Nyilvánvaló, hogy ezzel is a célközönséget szolgálja ki Cassandra Clare, mégis kár, hogy ennyire egyszerűnek nézi az olvasóját. Az ábrázolás hiánya, a múlt zavaros bemutatása élvezhetetlenné teszi az ide kapcsolódó epizódokat.

Újat semmiképp, igazán emlékezetes pillanatokat is ritkán ad a Csontváros. Ugyanakkor az utolsó oldalig leköti az erre minimálisan is fogékony alkatú olvasót. A filmnél pedig kategóriákkal jobb műről beszélhetünk, hiszen míg az bosszantóan erőltetett és mesterkélt, a könyv szórakoztató.

Avatar

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya