A Hollywood a vasfüggönyön túl azt a fél évszázadot átívelő, szocialista ideológiával átitatott filmforgalmazási folyamatot követi nyomon, melynek eredményeként 1948-1988 között mintegy 750 amerikai film jutott el a magyar mozinézőkhöz. Ez a szám azt mutatja, hogy ha nem is vasfüggönyön, de áttetsző nejlonfüggönyön át azért hozzánk is eljutottak a hollywoodi filmek, még ha olykor igencsak megkésve is.
„A főhőst tízszer eltalálják/De szerencsére ez csak egy horzsolás/fütyülj a csőbe, forgasd a tárt/Csináljunk egy kis Amerikát!” – énekelte 1987-ben a Neurotic együttes azon alkalomból, hogy első ízben több amerikai filmet mutattak be a hazai mozikban, mint magyart vagy szovjetet. Ehhez a korabeli fiatalok számára örvendetes eseményhez azonban hosszú és göröngyös út vezetett, melynek bejárásához kaptunk most kiváló útikalauzt Takács Róbert Hollywood a vasfüggönyön túl című könyvével. A történelem-politikaelmélet tanulmányokat végzett szerzőt már régóta foglalkoztatja ez a téma, erről tanúskodik számos, témához kötődő korábbi publikációja, melyek a Médiakutatóban, a Múltunk és Korall történelmi folyóiratokban jelentek meg. A szerző most kronologikus rendben, korszakok köré épített könyvének öt fejezetében követi nyomon az amerikai film hazai jelenlétének útját az 1941-től való eltűnésétől kisebb-nagyobb kitérőket követően fokozatos, mind követelőbb Kádár-korszakbéli térhódításáig, egészen az 1989-es rendszerváltásig.
1945 után a tőkeerős filmforgalmazó, a MOPEX közreműködésével az amerikai film visszaszerezte 1941előtti térhódítását, ám a hamarosan bekövetkező politikai történések miatt ez a diadal nem tarthatott sokáig. Az 1948-ban Rákosi vezetésével hatalmat szerző kommunisták ellehetetlenítették a MOPEX működését, s az amerikai filmek évekre eltűntek a magyar mozikból, miként a szovjet blokk más országaiban is történt.
A hidegháború éveiben nem forgalmaztak amerikai filmeket, helyettük annál inkább szovjet alkotásokat.
1956 után azonban a szovjet filmeket egy időre levették a magyar mozik kínálatából és a francia, olasz és angol filmek mellett újra kezdtek feltünedezni hollywoodi produkciók az igazi mozilátványra kiéhezett nézőközönség legnagyobb örömére. A szerző dokumentumokkal alátámasztva követi nyomon azt a folyamatot, ahogy a Filmátvételi Bizottság viszonylag gyorsan reagál a hidegháborús enyhülésre, s az addig elutasított műfajok, mint a western, akciófilm és sci-fi is szabad utat kapnak a hazai filmforgalmazásban.
A 60-as években csak lassan csörgedező amerikai filmbehozatal a 70-es években meglódul, leginkább Stanley Kramer, Sydney Pollack és Sidney Lumet filmjeivel. A 70-es évek hollywoodi álomgyárának alkotásaiba azonban már belopódzik a korszak történelmi eseményeinek realista társadalomábrázolása a kaliforniai diáktüntetésekről éppúgy, mint a vietnámi háborúról. A romantikus-könnyfakasztó hollywoodi vígjátékok mellett már egyre inkább születnek társadalomkritikai mondanivalóval telített filmek is. Ekkortájt robbannak be olyan új-hollywoodi rendezők is, mint Steven Spielberg vagy George Lucas a korszak nagy sci-fi és űrfantasy-filmjeivel, melyek némelyike ugyan
több éves késéssel jut el hozzánk, de még így is nagy örömet szerez a magyar mozinézőknek.
A igaz ugyan, hogy a világhódító amerikai filmek lassan befutnak, de a szocialista kultúrpolitikai elvek szerint működő és továbbra is erősen koncentrált hazai filmforgalmazás – főként valutagazdálkodási okok miatt – az 1980-as évekre gazdasági okok miatt visszaesik. Az állami filmforgalmazás monopóliumát végül a videómagnók és kalózmásolatok rohamos elterjedése képes csak megtörni, ami azután alapjaiban változtatja meg a hazai filmterjesztés gyakorlatát.
A szerző a korabeli országos sajtó átfogó ismeretében – Politikai újságírás a Kádár-korban (2012) címmel kötete jelent meg a Napvilág Kiadónál – a hazai filmforgalmazási gyakorlat mellett az amerikai filmek magyar sajtóban megjelenő recepcióját és filmkritikáit is nyomon követi. Ezekből plasztikusan kibontakozik, hogy adott korszakok kultúrharcosai és sztár-filmkritikusai miként is szolgálták a kultúrpolitikát – számtalan vitára ingerlő, fanyalgó, kritikus hangot megütő cikk született ebben az időben, de akadnak közöttük előremutató írások is.
Takács Róbert európai kitekintéssel, tág történelmi kontextusba helyezett, fél évszázadot átívelő munkája azt a szocialista ideológiával átitatott filmforgalmazási folyamatot mutatja be, melynek során 1945 és 1989 között mintegy 750 filmet mutattak be a magyar mozinézőknek.
A szerző a külföldi és hazai, témához kapcsolódó szakirodalom impozáns ismeretén túl komoly levéltári kutatásokra is támaszkodik, munkájához felhasznált filmforgalmazáshoz kötődő dokumentumokat, feljegyzéseket és levelezéseket, de a hatalom képviselői részéről a nézői szokások megismerésére rendelt közvéleménykutatást is. Mindemellett komoly filmográfiai ismeretekkel bír, ezt bizonyítja a Magyarországon 1956-tól 1990-ig bemutatott amerikai filmek terjedelmes jegyzéke.
Takács alapos és átfogó ismeretekkel bíró könyve a filmes szakembereket szolgálhatja leginkább, akik számára további filmtörténeti – filmműfaji kutatásokhoz teremt kiváló alapanyagot. A kötet végén ehhez nyújt segítséget a széleskörű tartalmat felölelő irodalomjegyzék és filmjegyzék. Emellett filmnézőpontú könyve a korszak kultúrpolitikai folyamata iránt érdeklődők számára is számos fontos adalékkal szolgál a második világháború utáni változások feltérképezésével. A kötet ismeretközvetítő funkciót tölthet be a filmforgalmazás területén működő szakemberek számára is az évtizedekre visszanyúló filmműfaji trendek ismertetésével. És semmiképp se hagyjuk ki ebből a sorból azokat az átlag mozinézőket sem, akik mélyebb érdeklődést mutatnak a filmek útja iránt.
Takács Róbert: Hollywood a vasfüggönyön túl
Napvilág Kiadó, 2022
