Huszárik Zoltán sokoldalúsága, páratlan öröksége méltó módon domborodik ki a róla és általa készült Talán mindenütt voltam című kötetből.
Mindössze két nagyjátékfilmet rendezhetett, mégis a magyar filmtörténet egyik legfontosabb rendezőjeként, szerzőjeként tartjuk számon Huszárik Zoltánt. Az MMA Kiadó szép kivitelezésű kötete minden aspektusból igyekszik körüljárni ezt a tragikusan rövid, de annál maradandóbb életművet. A Pintér Judit szerkesztette kötet első felét Gelencsér Gábor alapos bevezető tanulmánya teszi ki, majd Huszárik Zoltán írásaiból, interjúiból kaphatunk váltogatást. A teljességet Huszárik saját rajzai, színes és fekete-fehér fotók, kiterjedt bibliográfia és filmlista, valamint egy DVD-melléklet (rajta Mohi Sándor dokumentumfilmjével) összessége teremti meg.
Gelencsér Gábor jelenleg a magyar filmtörténet egyik legfontosabb kutatója, aki már többször, több szempontból foglalkozott Huszárik Zoltán műveivel – most mintegy az eddigi gondolatait összegezve az életrajz, a filmtörténeti beágyazottság és az egyes kis- és nagyjátékfilmek (valamint a filmszerepek) elemzésével járja körbe Huszárikot. A tanulmány egyenrangúként foglalkozik a kis- és a nagyjátékfilmekkel (Huszárik ugyanígy gondolkodott róluk), amit nem csupán a sovány életműből fakadó kényszerűség indokol, hanem az asszociatív alapú művek szerves kapcsolódása, egymásra épülése is. Bár sajnos Huszárik kisfilmjei közül több nem könnyen elérhető (főleg a koraiak), az érzékletes leírások többé-kevésbé pótolják ezt a hiányt. Kár, hogy a kötet DVD-mellékletén ezek nem kaphattak helyet.
A tanulmány vezérgondolata Huszárik iróniája,
amelyre kisebb hangsúlyt helyez a filmesztétika, pedig legtöbb művében az elmúlással szembeni feloldásként nagyon gyakran felbukkan – kivételt talán csak a Csontváry jelent. Emellett Gelencsér mélyrehatóan elemzi a Szindbád szerialitását, és a Csontváry meg nem értettségére is sokrétű választ kapunk – de még a bérmunkaként készült kisfilmekre is kitér a tanulmány. A szöveg egyik kincse a Szindbádban megjelenített Krúdy-művek táblázatos jegyzéke, amelyet Zsigmond Nóra szakdolgozatából kölcsönöz Gelencsér – a páratlan kutatómunka eredménye bizonyára sokaknak a segítségére lehet, akik a jövőben a Szindbádot mint adaptációt szeretnék vizsgálni.
Huszárik Zoltán sajnos csupán ötven évet élt, a Talán mindenütt voltam pedig megerősíti, hogy korai halála pótolhatatlan veszteség. Életműve torzóban maradt, amelynek oka a saját vívódó alkata mellett elsősorban az, hogy a hatalom többször ellehetetlenítette munkáját. Késleltetett pályakezdése, meghiúsított filmtervei következtében filmes szempontból mindössze néhány kiemelkedő rövidfilmjét (Elégia, Tisztelet az öregasszonyoknak, Capriccio, A piacere) és két játékfilmjét (Szindbád, Csontváry) kell egészként értékelnünk. Ezért is fontos, hogy ezen filmek aprólékos elemzése mellett a kötetben Huszárik saját szöveges és képzőművészeti alkotásai, valamint interjúi is helyet kaptak. Írásaiból és rajzaiból kiderül, milyen sokoldalú tehetség volt, interjúiból pedig a tervei mellett megismerhetjük saját prioritásait, önfelfogását, rögeszméit is. (Egyébként az interjúk némelyike is kész műalkotás, például a barát és munkatárs Gyurkovics Tibor szövege).
A Talán mindenütt voltam mellékleteként helyet kapó In memoriam Huszárik Zoltán azért koronázza meg az eddigieket, mert általa belép a személyes oldal is Huszárik Zoltán értékelésébe: munkatársai, barátai nyilatkoznak róla. Többek közt Sára Sándor, Kende János, Szabó István, Elek Judit, Jeney Zoltán zeneszerző, Ágh István költő és a lánya, Huszárik Kata is a megszólalók között van. A sok szempont eggyé áll össze, hiszen a számtalan megközelítésmód, vélemény
hatásosan rajzolja ki Huszárik vibráló egyéniségét, munkamódszerét, életútját.
Mint a dokumentumfilmben lánya, Huszárik Kata fogalmaz, Huszárik Zoltán olyan nyelvet teremtett, amelyet csak ő beszélt, ám mindenki ért. A Talán mindenütt voltam fontos segédeszköz ahhoz, hogy ez az értés elmélyülhessen, tudatosodhasson, ismeretlen szempontokkal gazdagodhasson, Huszárik máig tartó kultusza pedig ne halványuljon el.
Pintér Judit (szerk.): Talán mindenütt voltam – Huszárik Zoltán
MMA Kiadó Nonprofit Kft., 2018