Papírfény

Teljességre törekedve – Közellenségek

Annak idején, amikor 2009-ben Michael Mann elkészítette Közellenségek című filmjét, a ‘30-as évek gengszterhullámának csak a csíkos zakójú részét kaptuk meg. Hiába 143 perc játékidő és pergő nyelvű narrátor, minden nem fér bele. 700 oldalba is kínkeservesen.

Tehát a filmben van egyfajta kiemelt látszatvalóság, amolyan gengszterromantika, ami nem ad lehetőséget a különböző bűnözői csoportok pontos feltárására és bemutatására. Ezzel szemben a könyv – lévén mennyiségre vonatkozó lehetőségei határtalanok – vállalkozhat erre.

Bryan Burroughs erre megfelelő személy lehet. Az 1961-ben született amerikai újságíró mindig is az alapos háttérmunka embere. Pókháló módjára pontról pontra, dokumentumtól dokumentumig teszi össze a képet tényfeltáró munkáiban. Újságíróként 1992-ben a Vanity Fair munkatársa lett, és a mai napig is az. Noha cikkei inkább a fajsúlyosabb témákat érintik az amúgy könnyedebb magazin választékából, megjelent könyvei ennél is “nehezebb” kérdéseket boncolgatnak. A texasi olajügyekről (The Big Rich), a dohányszektor visszásságairól a Reagen kormány alatt (Barbarians at the Gate – ebből Füstbe ment terv címmel film is készült róla) vagy éppen az American Express övön aluli akcióiról konkurrensével szemben (Vendetta).

A Közellenségek kevésbé rejteget aktuálpolitikai következményeket, bár a regényben mint az FBI alapítójaként szereplő, későbbi elnök J. Edgar Hoover szerepeltetése a pengeélen való táncolást jelenti. Burroughs nem is megy a szomszédba, hogy pofont adjon az igazságszolgáltatásnak. Az 1930-as évek első felében vagyunk, közvetlenül a gazdasági világválság és a híres, 13 évig tartó szesztilalom után. Az országot, de leginkább annak bankjait (úgy látszik, akkor is ők voltak a fő mumusok) néhány csapat bűnözői kör tartja rettegésben. Bonnie és Clyde, John Dillinger, a Barker fivérek és mások neve könyv nélkül is ismerősen cseng, s tetteiket is elfedik a ködfátyolos romantikus túlzások, mint a viszkis rablót minden egyes csokor virág.

A két év történetét felölelő dokumentumregény napra pontosan követi és jegyzeteli az eseményeket, s nem riad vissza olykor az összeesküvés-elméletektől sem. A filmmel ellentétben itt nemcsak a frissen megalakult FBI tehet mindenről, akik persze nem riadnak vissza minden hájtól. “Hoover országos rendőrségének országos jellegű bűnözőkre volt szüksége, országos színpadon – írja Burroughs, majd így folytatja: Az 1934-es év öt ilyen csoporttal szolgál majd. Mindegyikük könnyen felismerhető, a média szempontjából jól körülírható figurákból áll: az emberrabló család, a menekülő szerelmespár, a karizmatikus menekülőművész, az őrült gyilkos, a félreértett falusi fiú.”

Mi pedig olvassuk extra vastagságban, és tapsolunk az örömtől.

Bryan Burrough: Közellenségek

Könyvmolyképző Kiadó, 2009

Avatar

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés