Papírfény

Dr. Lecter újra rendel – Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

Dr. Hannibal Lecter, a sorozatgyilkos pszichiáter alakja az Oscar-díjas Anthony Hopkins alakításában beírta magát a filmtörténetbe. A kegyetlen kannibál mára olyan kultikus helyet foglal el a mozgóképes gonoszok között, mint Freddy Krueger, Darth Vader vagy akár Joker. De vajon honnan indult Dr. Lecter alakja? Thomas Harris klasszikusát, A bárányok hallgatnakot vettük górcső alá.

Dr. Hannibal Lecter figurája először Thomas Harris A vörös sárkány című regényének egyik mellékszereplőjeként tűnt fel 1981-ben. A könyv első megfilmesítése, Az embervadász – amelyben Lectert Brian Cox alakította – hatalmasat bukott, így az emberevő lélekdoktor kibontakozására várni kellett.

Thomas Harris 1988-ban A vörös sárkány folytatásaként írta meg következő regényét A bárányok hallgatnak címmel, melyben a pszichiáter már sokkal fontosabb szerepet kapott. Ráadásul a története főhőse egy igazán karakteres fiatal nyomozónő, Clarice Starling lett. Kettejük már-már beteges kapcsolata megragadta a rendező Jonathan Demme képzeletét, aki 1991-ben Anthony Hopkins és Jodie Foster főszereplésével készített filmet a regényből, ami 5 Oscar-díjat hozott az alkotóknak.

A siker egyik oka a kiváló színészválasztáson túl a regény zsenialitásában rejlik.

Thomas Harris bűnügyi újságíróként kezdte pályafutását, így nem véletlen, hogy már A vörös sárkány megírásakor hatalmas figyelmet szentelt annak, hogy a történet kriminalisztikai szempontból is hiteles legyen. Ez A bárányok hallgatnakban teljesedett ki igazán, ahol a nyomozás és a gyilkosok ábrázolása még az FBI szakértőit is meggyőzte. A regény eddig kiadatlan szerzői jegyzetéből egy további érdekesség is kiderül. Az eddig is ismeretes volt, hogy Harris valódi sorozatgyilkosok portréját (pl. Ted Bundy, Ed Gain) is felhasználta művében. A szerző viszont még újságíróként találkozott egy igazi szörnyeteggel, Dr. Salazarral, aki Hannibal Lecter legfontosabb ihletőjévé vált számára.

A regény és a film cselekménye a főbb pontokon azonos, de a forgatókönyvírók bizonyos mozzanatokat kihagytak vagy átírtak a gördülékeny mozis élmény érdekében. A fiatal nyomozónő, Clarice Starling megbízást kap, hogy hallgassa ki Dr. Hannibal Lectert, aki évek óta rácsok mögött tölti idejét. Starling főnöke, Jack Crawford ugyanis úgy hiszi, Lecter segíthet neki felderíteni egy még szabadlábon garázdálkodó sorozatgyilkos, Buffalo Bill kilétét.

Starling viszont nem is sejti, hogy az egykori pszichiáterrel való találkozás egy sötét és beteges „terápia” kezdete, melyben saját démonaival is szembe kell néznie.

A regény több utalást tartalmaz A vörös sárkányra,

melytől a filmesek a korábbi sikertelen adaptáció miatt eltekintettek. Ezenkívül bepillantást kaphatunk például Jack Crawford nem túl derűs magánéletébe, aki haldokló felesége mellett kénytelen üldözni a könyörtelen gyilkost. A film a könyv vizuális leírásain is változtatott helyenként a drámaibb hatás kedvéért. Lecter cellája a könyvben egy rácsokkal és műanyag hálóval elválasztott terület, fehér falakkal, ablakok és természetes fény nélkül. A bárányok hallgatnak mozgóképes adaptációja viszont az emlékezetes üvegfalas megoldással választotta el Starlingot és Lectert, ami sokkal közvetlenebb és félelmetesebb hatást kelt a rácsoknál.

A regény terjedelmesebb és mélyebb párbeszédekkel szolgál az olvasó számára. Láthatóan ezeket vették alapul a forgatókönyv megírásakor is (sok mondat köszön vissza szó szerint), ám a könyv dialógusai még inkább zsigeriek és meghökkentőek. További apróság, hogy a regényben Lecternek az egyik kezén hat ujj van, ami a legtöbb kultúrában a kiválasztottság, a varázsképességek jelképe. A nyomozás a filmmel ellentétben kevéssé feszes, de az aprólékos gonddal megkonstruált rejtély és a lassanként felszínre szivárgó tények egy percig sem válnak unalmassá.

A könyv és a film befejezése üzenetében megegyezik,

de az ábrázolásmódban a filmesek arra törekedtek, hogy a történet utolsó nagy csavarja vizuálisan is érdekes legyen a nézőnek. A regény lapjain viszont talán mi, olvasók is jobban átéljük a fordulat misztikumát, mintha azokat a bizonyos sorokat egyenesen nekünk címezték volna.

A regény talán egyetlen hátulütője, hogy egy Hannibal Lecterhez hasonló karizmatikus gyilkológép még a háttérbe húzódva és könnyen ellophatja a show-t a többi szereplőtől, elsősorban a konkurens gyilkostól, Buffalo Billtől. A regény tulajdonképpeni főgonosza, akinek a kézrekerítéséért folyik a küzdelem, nem hat annyira félelmetesnek, mint emberevő kollégája, akit viszont rácsok mögött őriznek. Ezen a film valamit javít, hisz ott fizikai valójában láthatjuk Billt, ahogy női ruhában vonaglik, de ez is inkább komikus hatást kelt és nem valódi félelmet.

Ugyanakkor kérdés, hogy mennyire válhat valódi főszereplővé Hannibal alakja. Harris erre a folytatásban, a Hannibalban illetve az előzménynek szánt Hannibal ébredésében igyekezett válaszolni, de a további könyvek és megfilmesítéseik a közelébe nem jutottak A bárányok hallgatnak sikerének. A Hannibal-tetralógia legsikeresebb darabja egyértelműen A bárányok hallgatnak maradt, melynek filmes adaptációja meglehetős alázattal viszonyul az alapműhöz. Aki viszont többre kíváncsi a történet mélységét illetően, annak Harris könyve kötelező darab és felejthetetlen olvasmányélmény.

 

Thomas Harris: A bárányok hallgatnak

General Press, 2019
Fordította: Tótisz András

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán szerzett mesterdiplomát. Később, 2020-ban az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányán szerzett BA oklevelet. Főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a science-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.