Papírfény

Az átváltozás kriminológiája – Thomas Harris: A vörös sárkány

Dr. Hannibal Lecter neve minden mozinéző elméjében egyet jelent az ördögi zsenialitással és persze a kannibalizmussal. Mielőtt azonban A bárányok hallgatnak által világhírűvé lett volna, Thomas Harris A vörös sárkány című könyvében alkotta meg a démoni pszichiátert.

A Hannibal-sorozat első részének számító A vörös sárkány 1981-ben látta meg a napvilágot. Thomas Harris regényét először Michael Mann filmesítette meg 1986-ban Az embervadász címen. A címváltásra azért került sor, mert Mann nem akarta, hogy a nézők összekeverjék a filmet a szintén ekkor debütált A sárkány közbeléppel. Ebben a filmben még Brian Cox alakította Hannibal alakját, de az alkotás óriásit bukott a jegypénztáraknál. A sorozat második része, A bárányok hallgatnak viszont már méltó megfilmesítésre és parádés szereposztásra talált, Hannibal Lecter figurája pedig összeforrt Anthony Hopkins játékával. A harmadik rész, a Hannibal – melyben már egyértelműen a kannibál pszichiáter a főszereplő – vegyes fogadtatásban részesült, de az első könyv újbóli megfilmesítése, A vörös sárkány megítélése már sokkal pozitívabb, hiszen kiválóan ragadta meg a regény világát, szereplőit és cselekményét.

Az FBI egykori nyomozója Will Graham egy bizarr esetet követően újra munkába áll, és különleges képességével igyekszik kézre keríteni egy veszélyes sorozatgyilkost; Graham ugyanis képes az elkövető fejével gondolkodni, így derítve ki annak szándékát és előre látni következő lépését. Graham beteges észjárása áldás, egyben átok is számára, de önmagában ez is kevés a sikerhez. Szembe kell néznie démonaival és együtt kell működnie az őrült emberevővel, aki kis híján kioltotta az életét:

Hannibal Lecterrel.

Thomas Harris alapossága és szakértői hozzáállása példaként szolgál az írók számára. Harris ugyanis aprólékosan beleásta magát a sorozatgyilkosok világába, valódi nyomozókkal és elmeorvosokkal konzultált és megtörtént események elemeit is beépítette művébe. Ilyesfajta alaposságot újabban talán csak Caleb Carr, A halál angyala szerzőjének esetében tapasztalhatunk, aki történészi tudását használta fel, hogy hitelesen ábrázolja a századfordulós New York sötét és bűnökkel teli világát. Harris minden sorából érződik a mögöttes háttértudás, ami nyomán a könyv szinte önmagában is filmszerű élményt nyújt. A rövid, de gördülékeny fejezetek zökkenőmentesen követik egymást, és általuk egyre mélyebben merülhetünk el Graham, a sorozatgyilkos Csorbafog és a már rács mögött csücsülő Dr. Lecter elméjében. A cselekmény leírásai naturálisak és kegyetlenek, de mégis a jó ízlés határain belül maradnak, ismertetésük nem válik öncélú gusztustalankodássá.

A regény mégis leginkább két szereplő miatt működik igazán hatásosan.

Az egyik Graham, aki teljes átéléssel képes maga elé idézni a gyilkos brutalitását. Mintha a nyomozó nem is térne el annyira azoktól a kegyetlen szörnyetegektől, akiket üldöz, csak ő éppen a jó oldalon áll a küzdelemben. Vívódása saját beteg gondolataival életszerű, és nem válik nevetséges önmarcangolássá. Ez az elem azért is fontos, mert A vörös sárkány című filmadaptációban Edward Norton eléggé felületesen jeleníti meg Graham elméjének sötétségét, és a mozi inkább a csorbafogú gyilkosra koncentrál. A regény elsőrangúan jeleníti meg a szerencsétlen sorsú és hasadt tudatú karakter vívódását, aki a lelkében lakozó démonnal, a Vörös sárkánnyal küzd. Két személyiség csap össze egy testben, és csak az egyik diadalmaskodhat a másik kárára. Bármily kegyetlen is Csorbafog karaktere, mégis sebezhetőnek és emberinek tűnik számunkra, akinek szörnyeteggé válásában óriási szerepet kapott a bigott családi neveltetés is. Az ő figuráját Ralph Finnes tökéletesen jelenítette meg a filmvásznon.

A vörös sárkány talán egyetlen hátulütője, hogy ma már talán túlságosan nagy kultusz övezi Dr. Lecter alakját, így ma olvasva már problémás beágyazni a történetet a jól felépített univerzumba. Ez az utóbbi filmfeldolgozáson is tisztán látszik, ahol az alkotók plusz jeleneteket építettek be a cselekménybe, hogy több időt szentelhessenek Hannibal alakjának, illetve hogy A vörös sárkányt a néző könnyebben össze tudja kötni a már jól ismert A bárányok hallgatnakkal. A könyvben viszont Lecter, bár végig baljós kísértetként lebeg Graham feje fölött, még nincs olyan módon középpontba állítva, mint a későbbi alkotásokban. Aki tehát csak Hannibal Lecter alakja miatt és a film megtekintése után nyúlna a könyvhöz, az valószínűleg kissé csalódni fog.

A thriller rajongóinak viszont kötelező darab A vörös sárkány, amely brutális komplexitással képes ábrázolni gyilkost és üldözőjét, és nyomasztó kérdésekkel tölti el az olvasót: vajon egy hétköznapi ember gondolkodásában nem találhat-e magának utat a sárkány?

 

Thomas Harris: A vörös sárkány 

General Press, 2018
Fordította: Félix Pál

Gueth Ádám

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. A Károli Gáspár Református Egyetemen történelem szakon végzett. Jelenleg az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányos tanulója, főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a sci-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

FM ‘tekercs Podcast

 

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..