Dr. Hannibal Lecter neve minden mozinéző elméjében egyet jelent az ördögi zsenialitással és persze a kannibalizmussal. Mielőtt azonban A bárányok hallgatnak által világhírűvé lett volna, Thomas Harris A vörös sárkány című könyvében alkotta meg a démoni pszichiátert.
A Hannibal-sorozat első részének számító A vörös sárkány 1981-ben látta meg a napvilágot. Thomas Harris regényét először Michael Mann filmesítette meg 1986-ban Az embervadász címen. A címváltásra azért került sor, mert Mann nem akarta, hogy a nézők összekeverjék a filmet a szintén ekkor debütált A sárkány közbeléppel. Ebben a filmben még Brian Cox alakította Hannibal alakját, de az alkotás óriásit bukott a jegypénztáraknál. A sorozat második része, A bárányok hallgatnak viszont már méltó megfilmesítésre és parádés szereposztásra talált, Hannibal Lecter figurája pedig összeforrt Anthony Hopkins játékával. A harmadik rész, a Hannibal – melyben már egyértelműen a kannibál pszichiáter a főszereplő – vegyes fogadtatásban részesült, de az első könyv újbóli megfilmesítése, A vörös sárkány megítélése már sokkal pozitívabb, hiszen kiválóan ragadta meg a regény világát, szereplőit és cselekményét.
Az FBI egykori nyomozója Will Graham egy bizarr esetet követően újra munkába áll, és különleges képességével igyekszik kézre keríteni egy veszélyes sorozatgyilkost; Graham ugyanis képes az elkövető fejével gondolkodni, így derítve ki annak szándékát és előre látni következő lépését. Graham beteges észjárása áldás, egyben átok is számára, de önmagában ez is kevés a sikerhez. Szembe kell néznie démonaival és együtt kell működnie az őrült emberevővel, aki kis híján kioltotta az életét:
Hannibal Lecterrel.
Thomas Harris alapossága és szakértői hozzáállása példaként szolgál az írók számára. Harris ugyanis aprólékosan beleásta magát a sorozatgyilkosok világába, valódi nyomozókkal és elmeorvosokkal konzultált és megtörtént események elemeit is beépítette művébe. Ilyesfajta alaposságot újabban talán csak Caleb Carr, A halál angyala szerzőjének esetében tapasztalhatunk, aki történészi tudását használta fel, hogy hitelesen ábrázolja a századfordulós New York sötét és bűnökkel teli világát. Harris minden sorából érződik a mögöttes háttértudás, ami nyomán a könyv szinte önmagában is filmszerű élményt nyújt. A rövid, de gördülékeny fejezetek zökkenőmentesen követik egymást, és általuk egyre mélyebben merülhetünk el Graham, a sorozatgyilkos Csorbafog és a már rács mögött csücsülő Dr. Lecter elméjében. A cselekmény leírásai naturálisak és kegyetlenek, de mégis a jó ízlés határain belül maradnak, ismertetésük nem válik öncélú gusztustalankodássá.
A regény mégis leginkább két szereplő miatt működik igazán hatásosan.
Az egyik Graham, aki teljes átéléssel képes maga elé idézni a gyilkos brutalitását. Mintha a nyomozó nem is térne el annyira azoktól a kegyetlen szörnyetegektől, akiket üldöz, csak ő éppen a jó oldalon áll a küzdelemben. Vívódása saját beteg gondolataival életszerű, és nem válik nevetséges önmarcangolássá. Ez az elem azért is fontos, mert A vörös sárkány című filmadaptációban Edward Norton eléggé felületesen jeleníti meg Graham elméjének sötétségét, és a mozi inkább a csorbafogú gyilkosra koncentrál. A regény elsőrangúan jeleníti meg a szerencsétlen sorsú és hasadt tudatú karakter vívódását, aki a lelkében lakozó démonnal, a Vörös sárkánnyal küzd. Két személyiség csap össze egy testben, és csak az egyik diadalmaskodhat a másik kárára. Bármily kegyetlen is Csorbafog karaktere, mégis sebezhetőnek és emberinek tűnik számunkra, akinek szörnyeteggé válásában óriási szerepet kapott a bigott családi neveltetés is. Az ő figuráját Ralph Finnes tökéletesen jelenítette meg a filmvásznon.
A vörös sárkány talán egyetlen hátulütője, hogy ma már talán túlságosan nagy kultusz övezi Dr. Lecter alakját, így ma olvasva már problémás beágyazni a történetet a jól felépített univerzumba. Ez az utóbbi filmfeldolgozáson is tisztán látszik, ahol az alkotók plusz jeleneteket építettek be a cselekménybe, hogy több időt szentelhessenek Hannibal alakjának, illetve hogy A vörös sárkányt a néző könnyebben össze tudja kötni a már jól ismert A bárányok hallgatnakkal. A könyvben viszont Lecter, bár végig baljós kísértetként lebeg Graham feje fölött, még nincs olyan módon középpontba állítva, mint a későbbi alkotásokban. Aki tehát csak Hannibal Lecter alakja miatt és a film megtekintése után nyúlna a könyvhöz, az valószínűleg kissé csalódni fog.
A thriller rajongóinak viszont kötelező darab A vörös sárkány, amely brutális komplexitással képes ábrázolni gyilkost és üldözőjét, és nyomasztó kérdésekkel tölti el az olvasót: vajon egy hétköznapi ember gondolkodásában nem találhat-e magának utat a sárkány?
Thomas Harris: A vörös sárkány
General Press, 2018
Fordította: Félix Pál
