Papírfény

Tökéletes – Az ember a Fellegvárban

Philip K. Dicknél mindig bizonytalan a valóság, de olyat ő is csak egyszer tudott írni, hogy teljesen elvesszünk benne. Ilyen az alternatív sci-fi mestere, amikor alternatív történelmet ír: a Fellegvár eleganciája nem talál párra az életművön belül, tökéletessége azon kívül sem.

„Nagyon jól ismerem a japánokat. Történelmi szükségszerűség volt, hogy a csendes-óceáni térséget a hatalmuk alá vonják. Az Egyesült Államok az első világháború óta folyamatosan hanyatlott. Minden szövetséges hatalom tönkrement a háborúban, úgy erkölcsileg, mint szellemileg.”

A szerző egyetlen műve, amelyik Hugo-t nyert, nem is sci-fi, hanem alternatív történelem. Philip K. Dick sci-fi író, a Hugo pedig a sci-fi nagydíja; csakhogy 1963-ban még nem létezett az önálló műfaj, valami fura science fictionnek volt besorolva. A műfajt sokan éppen Az ember a fellegvárban megjelenésétől számítják. Persze nem ez az első ilyen könyv, mint ahogyan a Neurománc sem az első cyberpunk és A Gyűrűk Ura sem az első fantasy, de ezek azok a könyvek, melyeknek mérhetetlen befolyása miatt minden, amit utánuk írtak, egyben belőlük is származik.

„– Igazán kiváló darabok, uram – mondta a fiatalember.
Childan ösztönösen meghajolt.”

A könyv tökéletes. Childan azért hajol meg, mert a japán megszállás a japán kultúrát is elhozta Amerikába, és azért ösztönösen, mert a japán stílusú udvariasság San Franciscóban is beleivódott a bennszülöttekbe. Ez az apróság, ez a három szavas mondat a második oldalon olvasható, és a könyvnek mind a kétszáz oldala tele van szórva ilyenekkel. A pici utalásokból bőségesen megfestett kultúra kerekedik ki, ahol a hatékony (mert kegyetlen) Kempeitai fegyelmet tart San Franciscóban, ahol a legkisebb boltokat is óriás neonfeliratok hirdetik, és ahol divat a letűnt amerikai kultúra majmolása. Tekintsünk feljebb a részletektől: A karakterek kifogástalanok, egy-egy valódi ember, magabiztos írói eszköztárral felrajzolva. A cselekmény minden részlete hihető, helyükön vannak a motivációk, a tévedések, ritkán a büszkeség és gyakran az esendőség. A háttérben realista politikai játszma zajlik, az én hat év történelemszakon edződött szemem semmi kifogásolhatót nem lát benne. Tökéletes.

„A Csung Fu – mondta Juliana. A Belső Igazság. Én is felismerem könyv nélkül. Tudom, ez mit jelent. ”

Philip K. Dick nem lenne önmaga, ha nem állna ott a könyv mögött valami dermesztő filozófia. Kedvenc témáját, a párhuzamos valóságokat ebben a regényében oldotta meg a legszebben. A könyv szellemi hátterének eleganciája, ahogyan a realitás megkérdőjelezését belefonja a történetbe, esztétikailag lenyűgöző; a megoldás logikája önálló alkotás – ha valaki felrajzolná a könyv szálait, az is gyönyörű lenne. Az utolsó előtti oldalon, a fenti idézetre következő ráeszmélés az egyik legnagyobb olvasmányélményem, pedig csak elmélet, a szereplők sorsára nincs hatással. Philip K. Dick legnagyobb írói teljesítménye a könyv, pedig, ugyebár, irodalom-meghatározó zseniről beszélünk.

„Egész délután a legkiválóbb tisztjeink dolgoztak azon, mit ajándékozzunk Önnek – mondta Mr. Tagomi. – Ez az eltűnő, ősi amerikai kultúra egyik legautentikusabb tárgya, egy ritka, féltve őrzött darab. A régmúlt boldog békeéveket idézi.
Mr. Baynes felnyitotta a dobozt. Benne fekete selyem bélésen egy Miki Egeres karóra ketyegett.”

Az ember a Fellegvárban néhol bizarr, de csak annyira, amennyire kellő fogékonyság esetén a valóság is annak tűnik. Egy alternatív történelmi regény szükségképpen akkor áll a műfaj csúcsán, ha a benne ábrázolt világ helyettesíthető lenne a sajátunkkal, és nem tűnne fel, hogy nem valódi: ebben nincs kifogástalanabb a Fellegvárnál; amikor a regényben valaki alternatív történelmi regényt ír arról a világról, ami többé-kevésbé a mi valóságunk, az tűnik hihetetlennek, mert a Fellegvár annyira igazi, fura kis részleteivel együtt. Akárcsak a Neurománcnál és A Gyűrűk Uránál, a műfajteremtő első könyv tökéletessége itt sem jelenti azt, hogy hibátlan lenne: a könyvben a németek már a Marson járnak, tehát Dick nem tudott felülemelkedni az 50-es és 60-as évtizedek űrhódítási optimizmusán – de hát micsoda könyv az, aminek az egyetlen számonkérhető hibája, hogy nem látott a jövőbe? Látott helyette máshová: amekkora teljesítmény, valódi isteni szikra, kivételes, egyszer-egy-évszázadban remekmű a Fellegvár, talán csakugyan egy másik valóságba. Philip K. Dick, amióta ennél a könyvnél a rajongója lettem, mindig is gyanús volt nekem.

Az ember a Fellegvárban (The Man in the High Castle)
Agave, 2003

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. A Tárca rovatot vezeti. havasmezoi@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..