Papírfény

Migráció tengeralattjáróval – Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

Minden szuperfegyver legsebezhetőbb pontja az ember. Ebből a feltevésből indult ki Tom Clancy azóta kultikussá lett regényében, a Vadászat a Vörös Októberre című thrillerben, melyből John McTiernan készített nagy sikerű mozis adaptációt.

A ’80-as években járunk, és a hidegháború még nem ért véget. A szovjetek egy új tengeralattjárót bocsátanak vízre, mely az eddigieknél is több nukleáris rakétát hordoz és a korábbiaknál is észrevétlenebb meghajtórendszerrel szeli a mélységet. A hajó a szocialista forradalom előtt tisztelegve Vörös Október nevet viseli, és feladata, hogy egy esetleges atomháború esetén észrevétlenül mérhessen csapást az Egyesült Államokra. A hajó kapitánya, a litván származású Rámiusz viszont gyűlöli a szovjet rendszert, és egészen más terveket dédelget a fejében: hűséges tisztikarával együtt disszidálni készül az USA-ba. A tengeralattjáró rövidesen két tűz közé kerül, mivel az amerikaiak és a szovjetek is egyaránt a hajóra vadásznak. Itt kerül a képbe Jack Ryan, a CIA-nak dolgozó történész és elemző, aki ráismer Rámiusz kapitány valódi szándékára, és igyekszik elsimítani a konfliktust, mely könnyen a következő világháború gyújtószikrája lehet.

Tom Clancy 1984-ben megjelent első regényével szinte azonnal berobbant a köztudatba mint a politikai és háborús thrillerek úttörője. A könyv ráadásul egy olyan esetet dolgozott fel, ami a ’80-as években még szinte bármikor bekövetkezett volna. Ráadásul Clancy, bár fiktív eseményéket mutat be, az ihletet megtörtént eseményekből merítette. A valóságban nem egy atom-tengeralattjáró, hanem egy szovjet hadihajó kapitánya által elkövetett 1975-ös zendülés szolgáltatott alapot Clancy történetéhez.

Az író ebben a regényében alkotta meg Jack Ryan figuráját is, aki még számos regényének lett későbbi főhőse.

1990-ben John McTiernan, a Ragadozó és a Drágán add az életed! rendezője készített izgalmas moziadaptációt Clancy művéből, melyben Jack Ryant Alec Baldwin, míg Rámiusz kapitányt Sean Connery alakította. A film premierjére pár hónappal azután került sor, hogy a szovjet kormányzat bejelentette a hidegháború végét, így még az akkori közönséget is átitatta a hidegháború légkörének hangulata.

McTiernan nagy vonalakban igyekezett megtartani a könyv cselekményvázát, de Clancy regénye sokkal-sokkal komplexebb képet ad a tengeralattjárós létről. Ahogy Thomas Harris, a Hannibal-könyvek szerzője is iszonyatos alapossággal vágott neki a kriminalisztika tudományának, úgy Clancy is szakértelemmel keveri a fikciós elemeket a szilárd valósággal, így adva igazán hiteles arculatot a regénynek. A Vadászat a Vörös Októberre igazi techno-thriller, melynek leírásai legnagyobbrészt technikai adatokra és megfigyelésekre épülnek. Az író otthonosan mozog a különböző harcjárművek leírásában, valamint a történelmi légkört is megkapó módon építi be művébe. A könyvet végig átitatja a hidegháború feszült atmoszférája és annak súlya, hogy bizony

minden rossz döntés könnyen az utolsó lehet.

Ugyanakkor a bürokratikus döntések ábrázolásánál már talán túlságosan is hitelesnek mutatkozik a szerző. A regény cselekménye rengeteg különböző helyszínen és döntési szinten bemutatott eseményekből épül fel, szövevényes, átláthatatlan hálózatot alkotva. A döntési szintek és a parancsok nagyjából a valóságban is ilyen módon működhetnek, de egy akcióthrillerben ez talán túlzásnak tekinthető, és néha a történet feszességét rontja. A karakterek kidolgozása viszont bőven kárpótol ezért a hiányosságért, melyre Rámiusz kapitány a legjobb példa. A film ugyanis nem kontextualizálja elég alapossággal (nyilván az időhiány miatt), hogy a litván származású hajóslegenda miért is utálja annyira a rendszert, aminek csúcsfegyverét kéne irányítania. Nos, emögött természetesen magánéleti tragédia rejlik, amit a könyv sokkal alaposabban fejt ki számunkra.

A történet valódi főszereplői viszont egyértelműen a tengeralattjárók. Érdemes tudni, hogy a regényben és a filmben bemutatott valamennyi harcjármű valóban létezik. A Vörös Október a szovjet flotta öklének számító Tájfunok továbbfejlesztése (itt természetesen Clancy egy kis teret engedett a fantáziájának is). A szerző igyekszik úgy leírni a tengeralattjáró-harcokat, mint valami gyilkos macska-egér játékot, mely elsősorban a hallgatózásra épül;

akinek élesebb a füle és halkabban manőverezik, az nyer.

Aki viszont kevésbé járatos ebben a témában, az talán jobban jár, ha a film megtekintése után olvassa el a könyvet, mivel nagyon sok tényszerű leírást McTiernan igazán kézzel foghatóan jelenít meg. Ilyen például a szonár hangjának „pendítése”, melyet igazán semmilyen szöveg nem képes olyan jól átadni, mint a film audiovizuális megjelenítése. Ugyanakkor a könyvben lévő végső harc impozánsabb filmbéli társánál, mivel több résztvevővel zajlik (két amerikai és két szovjet tengeralattjáró közt, egyikük a Vörös Október, míg a filmben egy amerikai tengeralattjáróval kevesebbet láthatunk), valamint a nagy leszámolás aktusa is kissé más Clancy leírásában.

A Vadászat a Vörös Októberre olvasva és képernyőn nézve is hatalmas élményt nyújtanak, de talán egymást kiegészítve működnek igazán hatékonyan. A film segít megragadni a nehezebben leírható technológiai elemeket, és feszesebben mutatja be a cselekményt, míg a könyv sokkal nagyobb komplexitást ad, és jobban beleláthatunk a szereplők fejébe. Ezenkívül a könyvben könnyedén elképzelhetjük a nyelvi különbségeket, amit a film az amerikaiakra jellemző lustasággal oldott meg; vagyis egy idő után a szovjetek is angolra váltanak, ami talán McTiernan mozijának egyik legirritálóbb eleme. Mindazonáltal mindkét alkotás egy olyan korról mesél hitelesen, amikor a világbéke valóban egy gombnyomáson múlott.

 

Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

Partvonal Kiadó, 2019

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán szerzett mesterdiplomát. Később, 2020-ban az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányán szerzett BA oklevelet. Főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a science-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.