Fókuszban Papírfény

Unikális jelenség – A látszat birodalma – David Fincher mozija

a-latszat-birodalmaMátyás Győző könyve David Fincher életművének elemzését tűzte ki céljául. A 2009-ben megjelent kötet A végső megoldás: Haláltól a Benjamin Button különös életéig, azaz egy természetellenes születés történetétől egy másik furcsa szerzet haláláig veszi át az első képkockától az utolsóig a mozgóképeket. Mindeközben érdekes meglátások és túlmisztifikált belemagyarázások váltják egymást – szerencsére az előbbiek vannak többségben.

A kevesebb néha több lett volna – e közhelyes kifejezés jutott eszembe kritikánk tárgyának olvasása közben. Tanulmánykötetről lévén szó olyan összefüggések, referenciák, allúziók felfedezésére, megértésére számítottam, amiket csak többszöri nézés után (vagy még akkor se) vesz észre, gondolkozik el rajta a néző. Szerencsére a könyv nagy részében ez a helyzet; ám a szerző sokszor fut bele a középiskola műelemzések betegségébe, a túlfeszített belemagyarázásba. A sok-sok filozofálgatás a Benjamin Button különös életéről szóló fejezetben lesz igazán sok, főleg a bölcsészszakosoknak is megterhelő Heidegger idézetek halmozását éreztem túlzásnak. Adja magát, hogy a kötet utolsó elemzett filmje a halálról, az elmúlásról, a földi létünk végességéről szól, de az idő mint olyan definíciói és magyarázatai már más lapra tartoznak. Kevésbé elvont a Játsz/ma értelmezése, ami azért érthető, hiszen egy önmagában is elég csavaros, ám a végére mindent (?) megmagyarázó történetről van szó. A rációt képviselő Michael Douglas egyre kétségbeesettebben és kilátástalanabban küzd az egész lényégben misztikus CRS-sel, miközben látszat és valóság végzetesen összekeveredik. Így Mátyás szerint a film megfelel annak, amit Baudrillard szimulakrumnak nevezett, nem is véletlenül: mindazok után, amin a főhősünk keresztül megy, valószínűleg végzetesen elvesztette a realitásérzékét.

alatszatbirodalma
A leghosszabb elemzéssel természetesen nem más, mint a Harcosok klubja büszkélkedhet – nem kérdés, hogy Fincher filmjei közül Tyler Durden és a Narrátor „kalandja” a legnépszerűbb, a legtöbbek által ismert és elismert alkotás. Sokan és sok mindent elmondtak már róla a bemutató óta eltelt 14 évben, így Mátyás sem tud túl sok eredeti gondolatot mondani a témában (azért Tyler Durden azonosítása a filmben feltűnő fallosszal számomra új meglátás volt). A nemi szerepek szemszögéből a Harcosok klubja ellentétpárjának a Pánikszoba tekinthető, amiben az asszonyok terepét, a családi otthont támadják meg az ellenségként (a betörők) vagy szinte hasznavehetetlenként (a volt férj) feltüntetett férfiak. A női szereplőket és jelentőségüket még a He7edikben boncolgatja a szerző, ahol Tracy (Gwyneth Paltrow) karaktere az ártatlanságot, a tisztaságot jelképezi a minden ízében bűnös nagyvárosban.

A He7edik és a A Zodiákus összevetése már a téma (sorozatgyilkos utáni nyomozás) miatt adja magát, ám azt Mátyás is kiemeli, hogy nagyon eltérő alkotásokról van szó, amik másként mutatják be a gonoszt. Míg a He7edik úgy vált ki rettegést, hogy végig megmarad a fikció talaján, addig A Zodiákus pont azért fojtogató alkotás, mert már-már dokumentumfilm-szerűen ábrázolja a valóságban is megtörtént eseményeket. Persze itt is lehet merészebb gondolatokat találni: A Zodiákus kapcsán a szerző a gyilkosságok elkövetését „csupán” az önkifejezés egy (igen beteg) formájának tartja. Végül is van benne valami.

alatszatbirodalma1
És a végére hagytam a kitagadott gyereket: A végső megoldás: Halál hiába volt Fincher rendezői debütálása, a vágás körüli hercehurcák miatt ma már legszívesebben el is felejtené, hogy létezett (illetve nagyon is igyekszik feledtetni: Mátyás a Pánikszoba DVD-változatát hozza fel példának, ahol Fincher direktori filmográfiája a He7edikkel kezdődik). A későbbi alkotásaira is jellemző depresszív, kilátástalan világkép azonban már itt is jelen volt: már rögtön az első jelenetben eléri a végzete Newt-ot, aki Ripley számára a túlélésért való küzdelmet jelentette. Később nem csak nőiségében, hanem anyaságában is meggyalázza az, hogy az alien belé költözik; a lelketlen Társaság pedig önös céljai érdekében akarja elfogni őt. E „vidám” helyzetben tényleg csak egy megoldás lehet – amit a leleményes fordítók nem is igyekeztek véka alá rejteni a címben.

Mai szemmel a kötet hiányosnak tűnhet, de minden Fincher-követőnek erősen ajánlott darab. Nem feltétlenül kell minden meglátásával egyetérteni, azonban elgondolkodni (vagy még inkább: tovább gondolni) az olvasottakat mindenképp ajánlott.

Avatar

Polgári Lilla

Jelenleg elsős kommédiás mesterszakos hallgatóként az ELTE padjait koptatom. Két szenvedélyem van: a filmek és az írás, így e kettő kombinációjából indultam el az újságírói, de különösképpen a kritikusi pálya felé. Nem lehet elég korán kezdeni: családi beszámolók szerint 4 évesen a Schindler listáját néztem újra és újra, akkor még szerény (ám mai napig őrzött) VHS-gyűjteményünk egyikén. Ma már a sorozatok is jelentős szerepet töltenek be (izé, sok időt vesznek el); sok esetben vészesen függő lettem.

Filmek: vegyesen. Igyekszem bepótolni a klasszikusokat, bár ahogy haladok, kezdek rájönni, hogy arra egy élet is kevés. Legközelebb talán Tim Burton „korai” filmjei (a Nagy hallal bezárólag) állnak, valamint mindenféle kifordított mese (A herceg menyasszonya, Csillagpor, Leharcolt oroszlánok). A 3D-t nem szívelem, viszont általa a nagy vásznon tekinthetek meg filmeket, amik anno kimaradtak (Toy Story 1-2., Titanic, idén Jurassic Park). Mert minden moziban az igazi.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..