Roald Dahl kétségtelenül az egyik leghíresebb 20. századi európai író. Legismertebb műve a Karcsi és a csokoládégyár (Charlie and the Chocolat Factory – Charlie és a csokigyár), amelyet ugyan gyerekkönyvként tartanak számon, mégis tartogat meglepetéseket a felnőtteknek is.
Az 1964-es könyv középpontjában a címbéli Picur Karcsi (Charlie Bucket) és a meglehetősen szélsőségesen viselkedő gyártulaj, Vonka Vilmos úr (Willy Wonka) áll. No, meg a csokigyár maga, ahol valóra válnak az álmok, és bizony a rémálmok is.
Az extrém szegénységben élő Picur családnak az is kihívást jelent, hogy minden nap kerüljön valami az asztalra, nemhogy csokoládét vegyenek. Minden évben eljön azonban a nap, amikor a kis Karcsi kap egy tábla Vonka-féle édességet. Ezúttal azonban valami más, mint eddig volt, az excentrikus Vilmos ugyanis versenyt hirdet, miszerint aki megleli a csokipapírban elrejtett öt aranybiléta valamelyikét, az élete végéig nem fog többé hiányt szenvedni édességből. Karcsi vénséges vén nagypapája vesz hát összekuporgatott pénzéből egy ráadás csokit unokájának, bár mindketten tudják, nagyon kicsi az esély arra, hogy nyerjenek. Nem jön össze. Egy véletlen folytán azonban mégis megtalálja a fiú az ötödik szelvényt. Irány a gyár!
Csodálatos találmányok, hihetetlen ízek és színek, na és az umpa-lumpák várják a gyerkőcöket ezen a bűvös helyen. “Kindertojást tojó tyúk”, “limonádéval töltött úszómedence”, láthatatlan csokoládé” és megannyi fantasztikus találmány között vezet a szerencsés kiválasztottak útja. Bendő Bandi (Augustus Gloop), Kép Ernő (Mike Teavee), Csap Veruska (Veruca Salt), Nyájas Viola (Violet Beauregarde) Karcsi társai ezen a varázslatos túrán. Mintegy példázatszerűen bűnhődik meg minden gyerek, kivéve a tisztaszívű Karcsit. Nem a megszokott mesei forgatókönyv szerint alakul tehát a történet, nem egy, a gyár mélyén szunnyadó szörnyeteg üldözi a gyerekeket, hanem saját maguk csapdájába esnek. Kevesen tudják talán, hogy néhány száz évvel ezelőtt bizony bevett mesei séma volt, hogy a kicsik a saját figyelmetlenségük, engedetlenségük miatt kerültek bajba. Ezt követi Dahl dramaturgiája is.
A gyerekek, mint egy valamirevaló horrorban, sorra morzsolódnak le, amit Vonka úr meglehetősen kedélyesen nyugtáz.
A regény üzenete szerint tehát a szegénységből van kiút, és a legkisebbekre is rámosolyoghat a szerencse. Picur Karcsi a lehető legreménytelenebb helyzetből lesz a világ leirigyeltebb kissráca. A nemtörődömnek tűnő Vonka Vilmos felfigyel rá, hogy Karcsi más, mint a többiek, ezért örömmel jutalmazza meg. A magával ragadó, ám meglehetősen nyomasztó történet számos filmkészítőt inspirált már. Legutóbb Tim Burton filmesítette meg 2005-ben, Johnny Depp főszereplésével. Bár Burton helyenként változtatott kicsit a karaktereken, mégis, mind látványvilágában, mind pedig az üzenetet tekintve méltó adaptációnak tekinthető a műve. A média uralta világ torz képének tökéletes lenyomata a történet, és a téma ma is legalább annyira aktuális, mint a könyv íródásának idején.
Roald Dahl: Karcsi és a csokoládégyár
Animus Kiadó, 2005