Magazin

Nagyító alá helyezett emlékek – Vasárnapi gyerekek

Ingmar Bergman

bergmanvgy„Ennyire közel menni nem mertem soha semmihez” – mondja könyvéről Ingmar Bergman. Nem csak közel megy, hanem az olvasókat is közel engedi. Olyan közel, mint talán eddig még soha.

 A Vasárnapi gyerekek önéletrajzi könyv, a legszemélyesebb fajtából. 1926-ban a Bergman család már-már szokásosnak mondható nyaralását tölti a dalarnai nyári lakban. A nyolc éves Ingmar, azaz a kis “Pu” ezalatt gyakran indul felfedezőutakra a fantázia és a valóság bizonytalan körvonalú peremvidékein. Élvezi ugyan a nyaralást, de sokat szenved bátyja piszkálódásától, aggódik szülei miatt, sőt apjától még néha fél is. Krisztus megdicsőülésének napján lelkész apja felajánlja, hogy magával viszi az egyik szomszédos faluba, ahol a jeles nap alkalmából prédikációt tart. Pu vonakodik, de tudja, nem utasíthatja vissza az ajánlatot. Mennie kell, pedig sokkal szívesebben építene inkább síneket a pottyantós wc körül, sőt azon is gondolkodik, hogy hajnalban kimegy arra a helyre, ahol tudvalévőleg egy helybéli ember önkezével vetett véget életének. Mert ha egy vasárnap született gyerek – mint amilyen Pu is – Krisztus megdicsőülésének napján hajnalhasadáskor felkeres egy ilyen helyet, látnoki képességre tesz szert….

A Vasárnapi gyerekek nem az első alkalom, amikor a szerző saját gyermekkori emlékeihez nyúl vissza. Számos alkalommal idézi fel más műveiben is szigorú apja és szeretett anyja képét. Akárcsak soktagú családja többi alakjáét. Habár – mint maga is mondta – ennyire közel talán sohase ment a vissza-visszatérő témához. Kimerevít egy-egy emlékképet, nézegeti, forgatja, óvatosan helyükre illeszti az akkor oly zavaros, de már rendeződő mozaikkockákat, amelyeknek mélyebb értelmét az azóta eltelt évek sora kristályosította ki. Ám legközelebbről nem az idilli felszín alatt sok fájdalmas érzést és titkot rejtegető családját szemléli és analizálja kérlelhetetlen őszinteséggel, hanem gyermekkori önmagát, a nyolc éves kis Pu-t, akinek a szeme éppen rányílik ezekre a ki nem mondott érzésekre és problémákra.

Bergman első írásainak születése tulajdonképpen egybeesik művészi pályafutásának kezdetével. Rendezéseiben jellemzően saját forgatókönyveit dolgozta fel. Olyan írások ezek, amelyek önálló műként is megállják a helyüket. Regényei révén pedig kiváló íróként is lehetőségünk nyílik megismerni minden idők egyik legjelentősebb rendezőjét. Ezek közül is a Vasárnapi gyerekek a szerző talán legszemélyesebb munkája.

Ingmar Bergman: Vasárnapi gyerekek
Európa Könyvkiadó, 2012

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n szerzett MA diplomát filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakokon. Érdekli a streaming platformok világa. Szívesen készít interjúkat. Szabadidejében fotózik, néhány képe az oldalon is látható.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com