Magazin Papírfény

Ebben a világban mindenki rohadék! – Blake Crouch: Véres arany

Blake Crouch: Véres arany (Abandon)

Egy mindentől elzárt, elveszett város, néhány idegen, aki odakerül, és a múlt szörnyű titkai. Ha tetszett a Wayward Pines, akkor Blake Crouch előző regénye, a Véres arany is letehetetlennek bizonyul majd!

1893 karácsonyán egy hegyek közti, aranybányászoknak épült kisváros teljes lakossága eltűnt. Az ünnepi ebédek az asztalon fagytak meg, dulakodás nyomára semmi nem utal, holttestek sehol. Az ekörül keringő legendákat és pletykákat tanulmányozza Lawrence Kendall egyetemi kutatóprofesszor, aki egész életét a rejtély megoldására, na meg a szóbeszéd szerint ugyanakkor eltűnt aranytömbök megtalálására tette fel. 2009-ben végre eljön az idő, mikor úgy érzi: most vagy soha.

Blake Crouch: Véres arany (Abandon) borítóEgy természetfeletti fotózással foglalkozó házaspár – June és Emmett Tozer – ugyanis engedélyt kap, hogy a rég lezárt területen kutathassanak világunkban rekedt, bolyongó lelkek után, ám ehhez szükségük van néhány jól képzett, nagy terepismerettel rendelkező túravezetőre – Scott Sawyer és Jerrod Spicer –, és még valakire, aki töviről hegyire ismeri az Elveszett Város történetét. Ez utóbbi lesz Lawrence, aki nem rest meghívni a felfedezőútra négy éves korában elhagyott, így évtizedek óta nem látott újságíró lányát, hogy megírhassa élete eddigi legnagyobb sztoriját.

Ők hatan vágnak neki a kihívásokkal teli útnak, melynek során nem csupán a természet erőivel, hanem a kapzsisággal, az emberséggel és a múlt árnyaival is meg kell küzdeniük. A két idősíkon futó történetből egyszerre derül fény a bő száz évvel ezelőtt történtekre, valamint a 2009-ben indult expedíció során átélt kalandokra. Így alakul ki a Véres arany sajátos hangneme, mely egyfajta

egyvelege egy 19. század végi western és egy modern kalandregény hangulatának

– mindez természetesen átitatva a Crouchtól megszokott, pattanásig feszült thriller jegyekkel, amik tényleges mozgatórugói az egyébként is rejtélyekkel teli regénynek.

Ráadásul a karakterek is borzalmasak. Vagyis olyan borzalmasan jól lettek megírva, olyan velejéig romlott szinte egytől egyig mindenki, hogy a mű vége felé már garantáltan a halálukat kívánjuk. És nem csak a börtönviselt, halálbüntetés előtt álló kocsmárosnőt, a kisebb-nagyobb gaztetteket elkövető banditát, vagy a hegyek között váratlanul felbukkanó, aranyra áhítozó, egykori haditengerészt kell értenünk ezalatt, hanem bizony olyan szereplőket is, akikkel eleinte szimpatizáltunk, akikért szorítottunk. Olyanok ezek a karakterek, mintha szánt szándékkal akarnák kivívni maguknak Isten haragját, mely (az előzetesen fellebbentett természetfeletti szál után annyira nem meglepő módon) bizonyos értelemben meg is érkezik hozzájuk – függetlenül attól, hogy épp melyik történetszálon járunk.

Az idősíkok váltakozása persze ismerős lehet már a fent említett Wayward Pines-ból is, mint ahogy a mindentől elzárt  Elveszett Város is mutat némi rokonságot Ethan Burke ügynök hegyekkel és kerítésekkel körülvett, új lakóhelyével, de ne feledjük:

a Véres arany évekkel a világsikert hozó trilógia előtt jelent meg!

Blake CrouchIlyen szempontból pedig különösen érdekes és tanulságos, hogy milyen előzménye volt a sorozatként is feldolgozott Wayward Pinesnak, illetve Crouch alkotói pályájának alakulását is árnyalja ez az eredetileg 2012-ben megjelent regény. Ez utóbbi, úgy látszik, rendszeres témaként érinti az Isten által magára hagyott közösséget, az emberek egymásra utaltságát és a bennünk lévő gonosz felszínre törését, aki ráadásul elhiteti velünk és másokkal is, hogy a jó érdekében cselekszik.

Blake Crouch tehát továbbra sem hazudtolja meg magát: halad azon a rá jellemző termékeny és egyedi úton, melynek köszönhetően már többször – először épp a Véres arany kapcsán – Stephen Kinghez hasonlították, és amely remélhetőleg még további sok hasonlóan izgalmas művet tartogat számunkra. Addig is örüljünk, hogy az Agave Kiadó felismerte az író hazai népszerűségét, és új regénye megjelenéséig kiadta ezt a korábbi – borzasztóan hatásvadász magyar címmel ellátott, de kétségtelenül – remek művét. Csak finoman jelezném: van ott még, ahonnan ez jött!

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com