Papírfény

Az idő ugrál, mint a vacak írógép – William S. Burroughs: Meztelen ebéd

A Meztelen ebéd William S. Burroughs nonkonformista, improvizatív onanizációja, a kreativitás spontán kinyilatkozása, amit Amerikában obszcenitás miatt próbáltak betiltani Allen Ginsberg és Norman Mailer védőbeszéde mellett. Az a könyv, ami a béklyók, a társadalmi normák, a normalitás diktatúrája ellen harcol, amelyik együttérzéssel fordul a drogos élmények felé. És az, amit nagyon, de nagyon nehezen fogsz szeretni.

Idén újra megjelent a Meztelen ebéd, Burroughs főműve a Jelenkornál, amire nem csak azért volt szükség, mert a korábbi kiadás már régen kifutott a boltokból. Az új könyv szintén a Grove-változatot veszi alapul és továbbra is Szili József fordítói bravúrnak tekinthető leleményes szóvirágaiban és parádés nyelvhasználatában olvasható, de a rengeteg paratextus, kommentár és a felhasználatlan szövegrészek a teljes szövegtest újrarendezéséért kiáltottak. Ebben a formátumban a legfontosabb többletet az eddig nyomtatásban meg nem jelent, kihúzott részek képezik (Sepsi László értő fordításában), valamint az „eredeti” szövegváltozat visszafejtéséről beszámoló szerkesztői utószó. Burroughs „függelékei” már a korábbi változatban is szerepeltek, itt csak világosabb elrendezést nyertek. Kerouac Útonjához hasonlóan így a Meztelen ebéd is megkapta a maga „eredeti tekercsét.”

És hogy miért volt szükség az újraszerkesztésre?

Ennek oka csak részben a feljebb megjelölt szövegtobzódás, ugyanilyen súllyal esik latba a Meztelen ebéd keletkezéstörténetének kuszasága is. A szöveget ugyan Burroughs vetette papírra, de a drogmámor, a megvonási fázis és a tiszta időszakok oszcillációjában született sorok ellenálltak az író összerendező szándékának – ebben ugyanúgy közrejátszott a narkotikumok dezintegráló hatása, mint a szövegrészek egymástól élesen elkülönülő jellege.

A szerkesztésben, javításban, és összerendezésben Burroughson kívül barátai és pályatársai, az irodalmi beatmozgalom atyjai, (az Üvöltéssel berobbanó) Ginsberg és Kerouac vettek részt: ők végezték a szöveggondozás nagyját. Az 50-es években hosszabb időszakon keresztül keletkezett passzusok, a kezdeti megjelentetési sikertelenségek, majd a többféle kiadott változat és a közöttük született javítások mind szerkesztői döntést igényeltek, Burroughs későbbi javaslatainak ismeretében pedig érthető, miért vált szükségessé a szerző eredeti szándékának utólagos rekonstruálása.

A bonyolult szövegformálódás a Meztelen ebéd sajátságos szerzői koncepciójának és szerkesztési elvének, a cut-up technikának köszönhető. Ez az eredetileg dadaista, a véletlenszerűségre építő geg a szöveg mondatokra, sőt, szavakra bontásán, majd ezek találomra történő összeillesztésén alapul. A hatást az így keletkező meghökkentő szokatlanság okozza, amely fittyet hány a tudat kontrolljára és a hagyományos narratív megközelítésre. Az egymás mellé kerülő szekvenciák új értelmet adnak egymásnak, a jelentés a megszokott dolgok elidegenítésében rejlik. A cut-up pedig rímel Burroughs drogfüggésére is, hiszen az elme fokozatos szétesése, a gondolatok inkoherenssé válása az írás összefüggéstelenségével is együtt jár.

A cut-up lényegében a narkólogika plasztikus formává érlelése.

A drogos szubkultúra nemcsak az utcai, primitív szlengben és obszcén kifejezésekben, hanem a folyamatos drogéhség testi-lelki leépüléssel járó jellegzetes pokoljárásában is megjelenik. A kegyetlenül agresszív és pornográf részek zsigeri élményt, undort, émelygést, viszolygást váltanak ki – Burroughs célja az, hogy direkt rosszul érezd magad.

A Meztelen ebéd naiv befogadót csinál belőled, akit minden oldalon meg lehet lepni, ki lehet ábrándítani, el lehet üldözni. Ez a szöveg annyira elmegy a lélek legsötétebb bugyraiig, a józan ész végső határáig, hogy minden más szemérmesnek tűnik mellette. Cronenberg filmje sok ponton ráérez a könyv hangsúlyaira, de a mozgókép öncenzúrája így is kivágja annak velejét. Burroughs prózája az ártatlanságodtól foszt meg – és nem csak a szex vagy az agresszió, hanem a rothadás és elnyomás, az emberi véglények vergődése miatt. Alternatív dimenziók, paranoid téveszmék, hallucinációk, álom- és rémálomszerű szekvenciák követik egymást egyetlen logika mentén: a drogos bolyongás és a rettenetes fizikai és lelki leépülés mentén. Míg a Félelem és reszketés… játékosan komikus, addig a Meztelen ebédbe maximum sötét akasztófahumor került. Itt nincs helye az idealizált tudattágításnak, helyette a gyomorforgató, félelmetes pszichés mélységek tárulnak fel ameddig az emberi tudat felfejthető, amerre

a fantázia kontrollálatlanul szétáradhat az ösztönök tudattalan világában. Egy olyan világban, ahonnan annál nehezebb a visszatérés, minél beljebb hatolsz.

Az eredmény az összerendező, kategorizáló és értelemadó képesség könyörtelen, megállíthatatlan feloldódása elemi érzékeltekre, élménybenyomásokra, reflektálatlan szenzoriális ingerekre, hangra, ízre, szagra. Végül minden ismerősség eltűnik, mintha soha nem is lett volna, iszonyú fenségesség fut végig az euklideszi térben, túl a végtelenen, míg minden kristályokra, fraktálokra forgácsolódik az önismétlés végtelen csapdájában, szüntelenül az egyszerre létező, ellentmondó lehetőségek között vergődve, örökös felismerés és tudatosodás nélküli szembenézésre kárhoztatva a kísérteties doppelgängerrel, végig csak a paranoid káosz kárhozatában remegve. Hogy aztán a szíj, a heroin és a tű – lebontva az entrópiával még önámító, illuzórikus dacban álló maradék síkokat, tereket és dimenziókat – mindent egy örvénylő, szupernehéz pontba sűrítsen, egy infravörösen égő vérpontba a kar vénáján, ami nem enged ki magából semmit, se anyagot, se fényt. Hogy aztán egy váratlan robbanással induljon minden előröl.

A bolyongás mégsem teljesen önkényes, az alászállásnak küldetése van. Az elmefelfedezésen és az addikció természetének boncolásán túl ez nem más, mint a hatalom, az elnyomás és manipuláció köreinek feltérképezése. Mindegy, hogy politikai, bürokratikus, szexuális vagy faji elnyomásról van szó,

a végeredmény mindig a hierarchia, az embernek ember feletti gyalázatos uralma.

A megszállottság nem csak a drogra érvényes, kiszolgáltatott és megnyomorított nem csak a junkie lehet: a hatalomnak is van mániája, az erőszaknak és a szexnek is. Bárhol kutakodunk, uralkodókat és alárendelteket találunk, irányítókat és függőségben élőket. Viszont minden esetben a fizikai szféra, az esendő test az a színtér, ahol a harc folyik. A totális kontroll – Foucault-t előlegezve – a hús vágyait birtokolni, megzabolázni és függővé tenni; ebből a szempontból a Meztelen ebéd a Salo rokona is. Az etetés, vagyis a beetetés pedig ennek leplezése, amikor a jóléti állam mögé bújva a prüdéria és az álszentség álarcát veszed magadra, amikor elhiszed, hogy minden rendben. Ha jót akarsz magadnak, ezentúl mindig csupasz lesz a lakoma, hogy az egymást követő fogások valós természete feltáruljon.

A Meztelen ebéd újrakiadása nem is lehetne aktuálisabb a mai Magyarországon.

 

William S. Burroughs: Meztelen ebéd

Jelenkor Kiadó, 2019
Fordította: Szili József és Sepsi László

Avatar

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs pszichológus, újságíróként specializációja a filmek és a lélektan kapcsolódási pontjai, a pszichológiai jelenségek, elméletek filmes megjelenése, a művek mélylélektani-szimbolikus értelmezései.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya