Papírfény

Életre kelő lapok – Y, az utolsó férfi: 1-4. szám

A Kingpin Kiadó hatalmas adósságot tudott le, hiszen az idei Képregényfesztiválon ismét bemutatta magyarul Brian K. Vaughan Y, az utolsó férfi című kultikus képregény-sorozatának első négy részét – amit kéthavonta újabb és újabb négy epizód követ majd. A sci-fi, az akció, a politika és az érzelmek izgalmas keverékéből született 60 részes történet a kortárs képregény egyik legizgalmasabb darabja – legalábbis az eddigiek alapján.

Az amerikai Vertigo Kiadónál 2002 szeptemberében jelent meg Brian K. Vaughan író és Pia Guerra rajzoló többszörös Eisner-, illetve Hugo-díjra jelölt és nyertes képregénysorozata. Idehaza ugyancsak a Kingpin a Vertigo antológiakiadványában megjelentette az első hat részt 2006-ban, további, az amerikai kiadás második kötetében megjelent öt rész pedig a Ciklusok című közönségfinanszírozta, keményborítós kötetben látott napvilágot 2011-ben. Sajnos a maradék 50 részt nélkülözniük kellett a hazai rajongóknak. Ezidáig. Merthogy innen kezdve kéthavonta négy részenként a teljes sorozatot megjeleníti a kiadó. Úgy tűnik, a hazai képregénypiac fellendüléséhez a mozis reneszánsznak kellett elérkeznie – a pár évvel ezelőtt még érdeklődés hiányában elkaszált széria a sok más, régóta várt magyar megjelenés között tökéletesen elfér.

A történet Yorick Brownt, a Föld utolsó életben maradt hímnemű emberét, családját és majmát, a szintén hím Ampersandot követi. Yorick nem egy kiköpött hőstípus: az angol szakosként végzett fiúnak nincs munkája, szabadulóművészként sem nagyon kíváncsiak rá, barátnője éppen Ausztráliában kalandozik – nélküle. Hogy miért csak ő maradt meg az „erősebbik” nem képviseletében? Isten tudja – az biztos, hogy

nem a darwini evolúció választotta ki mint legéletképesebb példányt.

Az első rész a krízist megelőző utolsó fél órára fókuszál, a következő három a válság első heteit ismerteti. Brian K. Vaughan és Pia Guerra sorozata egyértelműen cselekményközpontú, a képregény képzőművészeti vonatkozásai most háttérbe szorulnak. Guerra teljesen hagyományosan kezeli a paneleket, a rajzok is funkcionálisak – sokkal inkább emlékeztetnek egy rajzfilmre, ahol a hátterek részletes kidolgozása csak elvonná a figyelmet a cselekményről. Vaughan a történetet szellemes párbeszédekből építi fel, melyek révén az egész sztori szinte filmként pereg le előttünk. A teljesen realisztikus, sokszor érzelmes, máskor humoros, megint máskor feszült beszélgetések segítségével az olvasót egy szempillantás alatt beszippantja a történet.

Az Y, az utolsó férfi egy jól kitaposott ösvényen született, olyan elődökkel, mint Robert Merle Védett férfiakja, Juliusz Machulsky Szexmissziója, vagy bármelyik olyan sorozat, ami egy nagy válság utáni felállást próbál bemutatni (például Az utolsó remény, ahol egy járvány után lábadozik a világ, a Kijelölt túlélő, hol egy terrorista támadást szenvedett el az Egyesült Államok, de akár hozhatjuk példának a The Walking Deadet is, ami a zombiapokalipszis idején próbálja újraszervezni az emberek társadalmát). A képregényirodalomban is van előképe a nők uralta világnak: gondoljunk csak az amazonok szigetére, ahonnan maga Csodanő származik. Brian K. Vaughan tehát jól ismert elemeket vegyít – azokat azonban nagyon ügyesen. Párhuzamos történetmeséléssel tartja fent a feszültséget, a térben és időben pedig mesterien ugrabugrál a cselekmény.

A pazar történetvezetésen túl a felvetett társadalmi, tudományos és etikai kérdések teszik az Y, az utolsó férfit alapművé.

Átvehetők-e a férfiak politikai szerepei? Kötelessége az utolsó férfinak tenyészbikaként megtermékenyíteni egy egész bolygót? Mi lesz a férfiak vágyaként felépített szépségipar dolgozóival? A férfiakkal az erőszak is kiveszik a világban? Ilyen és ezekhez hasonló kérdéseket boncolgat már az első kézhez kapott 80 oldal is – 2002 óta lassan húsz év telt el, de ezek még mindig aktuális témák.

A képregény filmszerűsége nagymértékben megkönnyíti majd a képregény adaptációját: a New Line Cinema már 2007-ben fontolgatta a képregény filmre vitelét, végül csak egy rövid fanfilm (a bekezdés fölött) készült belőle 2013-ban. Most végül sorozatot forgatnak belőle, amin maga Vaughan is dolgozik. A sorozat showrunnere az a Michael Green, aki a Logan Oscar-díjra jelölt, James Mangolddal és Scott Frankkal közösen írt forgatókönyvével már bizonyított a képregényadaptációk terén. Yorick szerepében Barry Keoghan, az anyjáéban Diane Lane, a testvéréében pedig Imogen Poots látható majd. Ami engem illet, nagyon várom – ahogy a papírverzió folytatását is!

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..