Papírfény

Történelmi kórus – Závada Pál: Janka estéi

závada pál

Závada Pál: Janka estéiTörténelmi dilemmák, szerelmi sokszögek, összetett narráció, választékos nyelvezet; egyszóval: Závada – állíthatnánk egy metróplakát tömör és súlyos lelkesedésével a kortárs író jellemző jegyeit összefoglalva.

Závada Pál író-szociológus új kötetét három színmű alkotja: a Jadviga párnája, a Magyar ünnep és a címadó Janka estéi. A három darab az idő szempontjából egy ívet alkot, mindegyik történelmi környezetbe helyezkedik, 1915-től a II. világháborún keresztül egészen a 80-as évekig el-elkísér egy-egy szereplőt. A társadalmat, történelmet tudatosan vizsgáló szerzőnél nem csak díszlet a történelmi kor, a figurák közti érzelmi hálót állandó politikai viták, egyetértések, ellentmondások és elnéző szemhunyás szövik át.

Feldolgozza a magyar történelem feldolgozásra váró pontjait: hogy az egykori Monarchia területén nem csak magyarok éltek, élnek, hanem többek között tót, német, zsidó és magyar magyarok. És nem csak egy vélemény létezett, hanem sokféle, józanság és elvakultság (az előbbi főleg Janka és a szélsőséges beszédek hallatán elszörnyedő befogadó oldaláról, az utóbbi igen sok szereplő szájából), naivitás és tisztánlátás – mindez egymás mellett, szókimondóan.

Mindhárom dráma egy-egy prózai mű átirata. Az első, az említettek közül a legrégebbi és talán legismertebb Závada-könyvből készült, a Jadviga párnájából (1997). A következő, a Magyar ünnep az Idegen testünkből (2008), a Janka estéi pedig A fényképész utókora (2004) alapján.

Magától értetődően a regényhez képest a drámák új alkotói-átadói helyzet, tehát a színpadi bemutatás tervéhez változtatásokat igényelnek, emiatt a regények fényében közelítem meg a színpadra írt szövegeket. Előbb azonban röviden jellemzem a darabokat, mert ezek magukban jobban hasonlítanak egymásra, mint az elbeszélés módjában átalakuló regények.

Mindhárom írásra egyformán igaz, hogy két-két felvonásra bomlik, melyek, akár ha filmre készültek volna a művek, még sok, rövid jelenetre oszlanak. Emellett hasonló formai jegy, hogy mintha az ókori görög drámákra akarna emlékeztetni, megjelenik a színpadon a kar. Viszont nem igazán találunk más antik vonást, így inkább az információ biztos áramoltatásáért lehet felelős ez a funkció, valamint a gyökeres műfajbeli-műnembeli váltásért, ugyanis – a didaszkália elvárása szerint – legtöbbször a kar (itt is) énekel. Ilyenkor azonos szótagszámú (12), de nem meghatározható mértékű, sokszor ragrímekkel kapcsolódó vagy rím nélkül sorokkal. A kar színen lévők történetét, érzelmeit tolmácsolja, bevezetőt mond ahhoz, ami következik, dicshimnuszt, ha szükséges.

A Jadviga párnája alföldi tótok, magyar zsidók és magyar magyarok lakta faluban játszódik. A feleség, Jadviga, tipródik férje, Ondris, és szeretője, Franci között, ahogy a férj szenved a feleségétől, aki sokáig nem teljesíti a „nászéjszakai kötelességét”, és a megbolondulás határán járó anyja furcsa szeretetétől, valamint a meggondolatlan besúgóvá válás kínjaitól, hogy jóhiszeműen adja fel végül is jó pár szlovák barátját. És ne feledjük Jadviga szerelemgyerekét, Misót, akinek szülei halála után kerül a kezébe ez az igen megdöbbentő olvasmány.

závada pál

A regények legfőbb elbeszélésbeli jellegzetessége a polifónia. Jadviga mint napló többek bejegyzését is tartalmazza. Ondrisét, aki elkezdi, Jadvigáét, aki Ondris halála után időrendben elkezdi kiegészíteni, Marci fiuk pár oldalas háborús feljegyzéseit, és a mostohafiú, Miso jegyzeteit, aki végigolvassa, kommentálja a szövegeket, majd elhatározza, hogy maga is naplót vezet. Itt jegyezném meg, hogy a fiú fordítja le a (magyar fonetika szerint lejegyzett) szlovák mondatokat is, ami az átlagos magyar olvasónak igen jól jön, ám a drámaváltozatban fordítás nélkül megmarad. Ez az alkotói döntés megerősíti az adott kor és helyszín hangulatát, csak néha bosszantó, ha nem érthető pontosan, mit mondanak. A színdarabban, ahogy a regényben, itt is jelen van, akár egy jeleneten belül is, egyszerre több hang és idősík. Például miután Ondris megénekli Jadviga iránti vágyát, Miso is megénekli a véleményét ugyanebben a témában. Tehát itt főleg azt öntik dalba, ami a szívüket nyomja, hogy hasonlóan patetikus fogalmazással éljek, nem úgy a következő darabban, ahol főleg heves, politikai beszédeket. A végkifejlet azonos: a Jadvigában rejlő ellentét nem oldódik fel, vagyis csak a végén történhetne meg, de férje meghal – ezért is ír a naplójába. A darab, akárcsak a regény, Misóval végződik, aki szülei naplóját védi a számtartótiszttől, és maga teljesen begubózik és a szövegen át emlékezik, ha ő ilyeneket meg nem élhet.

A Magyar ünnep alapját adó Idegen testünk igazi „ravasz”, többszólamú alkotás, mintha a Michel Butor-féle francia új regény nyomdokain járna. Végig többes szám első személyben íródott, viszont nem mindegy, ki szólal meg így. A színpadon, mivel a szöveg mindig valaki szájából hangzik el, és nem a betűkből, megfosztja attól a különlegességüktől a regényeket, például hogy találgatnunk kelljen, vajon ki beszél épp. Viszont egyéb trükkökre ad lehetőséget. Például egy színészre több szerepet is ír Závada, a kar tagjai gyakran cserélődnek, de ami konkrétabb: Misót és vér szerinti apját, Winkler Francit ugyanannak a személynek kell alakítania, ugyanígy a hatalom megtestesítőjét az adott korban, azaz Gyurkovics kapitányt, aki Ondristól követel információkat, és Kurilla számtartótisztet, aki Misótól.

A Magyar ünnep a Jadvigával ellentétben nagyrészt Budapesten és Kolozsváron történik, tehát a sokszínűség a települések jellegében is megfigyelhető. A cím Erdély 1940-es magyar „visszaszerzésére” vonatkozik, e körül forognak a történések, beszélgetések Jankánál, viszont néhol előreugrunk, „alapidőn kívül[re]”, a háború utánra (és későbbi éveire), amikor is ’40 hadvezérei, mint Janka szeretője, Flórián Imre, kénytelenek lesznek elszámolni az elszámolnivalóval. A II. világháború megannyi érdekcsoportja, véleménye fölbukkanhat benne a revizionista tiszttől kezdve a munkatáborba küldött férj családjáig. Heves szóáradatoknak lehetünk tanúi, melyek szélsőségességükkel méltán elborzasztják az olvasót-nézőt.

A fényképész utóélete az előbbihez hasonlóan összetett, külön cikkünk tárgyalja. Elöljáróban csak annyit, hogy ha a három regényt és három darabot egymás mellett vizsgáljuk, érdekes megfigyelni, hogy miképp szelektált Závada a szereplők közül. A Jadviga párnájából ismert fényképész, Buchbinder Miki visszatér ebben a regényben, ő a címszereplő, viszont a Janka estéibe nem kerül bele. Ahogy a két másik dráma, itt is egy női szereplő, egy másik fényképész, a címet is adó Janka kerül a középpontba egy szerelmi háromszög csúcsaként. Ott a volt férje, a falukutató Dohányos László, valamint ennek egy tanítványa, Jenő, aki Dohányos révén involválódik politikai eseményekbe, legsúlyosabban egy ’57-ben  kínossá váló röplap révén, és aki reménytelenül szerelmes a nőbe. Tehát az első darabot nem a Jadvigabeli fényképész figurája, hanem a tematikus hasonlóság, valamint a tágabb tér- és időbeli folytonosság kapcsolja össze a két másikkal. Viszont a két utóbbi között egyértelműen a hősnő, Janka az összekötő pont. Ő szinte mindig világosan látja a helyzetét, viszont a kötet harmadik drámájában nagy veszteséget okoz saját magának, amikor úgy dönt, nem fogadja el fia homoszexualitását. Ezzel a témával már ma kifejezetten előtérbe kerülő kérdéseket is érint az utolsó szöveg, viszont nagyrészt még mindig másról szól: politikáról. Ebből a szempontból a második és a harmadik darab szemben áll a Jadvigával: sokkal többet beszélnek a nagy, „országos ügyekről”, mint magánügyekről, viszont a karakterek motivációja sokszor ugyanúgy szerelmi és nem kizárólag ideológiai elfogultságukban gyökerezik.

Érdemes tudni, hogy a kötet első két művét bemutatták, a Jadviga párnáját a Belvárosi Színházban, a Magyar ünnepet a Nemzetiben. Mindkettőt nagyrészt elismerően fogadta a kritika, viszont sajnos nem lelkesedhetünk ugyanennyire az egyetlen eddigi filmes változatért.

Deák Krisztina adaptálta a Jadviga párnáját  2000-ben – több-kevesebb sikerrel. A rendező harmadik nagyjátékfilmje, Závada első forgatókönyvírói munkája volt. Már az alapkoncepciója is félszeg. Hogy lehet egy polifonikus, az idővel is játszó naplóregényt lineárisan adaptálni? Hiába játszanak benne jó színészek, szép a környezet, a jelmezek, sem külön-külön, sem együtt nem pótolják a többszólamúság elvesztését, ezt a leegyszerűsítést. A rendező alig él filmes eszközökkel, túlságosan transzparensen mesél.

A szlovák szerepeket szlovák (vagy más szláv nyelvet beszélő) színészek alakítják, mint például a politizáló szlovák papot, aki a békés együttélés egyik nagy ellenlábasa –  a magyar Gyurkovics kapitány mellett –, így beszédük nyelvileg is hiteles lesz. Ondrist tudatos rendezői választás szerint magyar színész, Bodó Viktor játssza. Ez a választás egyértelműen meghatározza falubeli hovatartozását, és interpretátorának alig kell szlovákul megszólalnia – jegyzi meg Deák Krisztina egy interjúban. Tóth Ildikó lett Jadviga, igen jó választás, a 31. Magyar Filmszemlén (2000) színésznői különdíjat is nyert.

Reméljük, lesznek még filmileg érdekesebb változatok a magában is igen kiváló, a múlt feldolgozásához jó kiindulópontot képező szerző munkáiból, akár magukból a színdarabokból, melyeknek csak az olvasásában van valami paradox, ezeket is nagy valószínűséggel (l. ének) – ahogy ennek a műnemnek a megtestesítőit általában – nézésre, hallgatásra szánják. Így bár az életmű szükséges része ez a kötet, lásd a színházi sikereket, hogy az előadás előtt, után át lehessen futni, ha valakinek van ideje, otthoni fogyasztásra mégis inkább a regényeket ajánlanám. Nyelvi igényességük, érdekes, az olvasót éberen tartó szerkezetük (ami a színházban nem visszaadható) és a témáik miatt, az élet két, amúgy is nagy energiákat megmozgató területe, úgy Janka estéinek, a Janka estéinek és a regényeknek: a politika és a szerelem történetei miatt.

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófi

Szatmári Zsófia francia főszakot és film minort végzett az ELTE-n, majd francia irodalom mesterszakot a Sorbonne-on. Specializácója a szerzői film, érdekli pedig a film és az irodalom viszonya, a filmek kapcsán felmerülő nyelvi és fordítási kérdések. Az Interjú rovatot szerkeszti. szatmarizsofi@filmtekercs.hu

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..