Papírfény

Smaragdmúzsa – Zöld Íjász: Első év

A DC Comics Nagy Képregénygyűjteményének 45. kötetében újra a Zöld Íjászhoz csatlakozhatunk: az Első év ismét új alapokat tesz le a papírhősnek – de megteremti a kisképernyőről ismert Oliver Queen világát is. 

A Zöld Íjászt, azaz Oliver Queent Morton Weisinger és George Papp 1941-ben indította útjára. A  szuperhős nappal Start Cityben éli a milliárdosok tékozló életét, éjszaka azonban egyfajta modern Robin Hoodként üldözi a bűnözőket. Az Edgar Wallace A zöld íjász című regényéből is sokat merítő alak szinte teljesen kiforrott karakterként érkezett a képregények világában, amint az – a kötetben is helyet kapó – legelső, a More Fun Comics 73. számában megjelent történetből is kiderül. Már itt megjelenik a hős szárnysegédje, Fürge, és a sok-sok extra kütyü, amit az Íjász az évek során csak tovább fejlesztett. Eredettörténetet először 1959. januárjában kapott, amikor is egy lakatlan szigeten – ahová menedéket ment keresni a múzeumát porig égető gengszterek elől – íjjal és nyíllal kellett megvédenie magát a rátámadó bűnözőktől. A sziget állandó motívum maradt a későbbiekben is, az eredettörténet azonban egyre izgalmasabb részleteket kapott az évtizedek során, ahogy a karakter is időről időre megújult.

2001 áprilisa és augusztusa között Kevin Smith a Tegez című történetben varrta újra. A képregény elsősorban szellemes párbeszédeivel és tisztességes jellemépítésével hívta fel magára a figyelmet. Hat évvel később, a 2007 szeptembere és novembere között megjelenő Első év 1-6. számában Andy Diggle író Jock rajzoló segítségével alkotta teljesen újjá a modernkori Robin Hood karaktert, mely

most már inkább realisztikus ábrázolásmódja miatt lett emlékezetes.

Az új fazon az első perctől kezdve ismerős volt számomra – méghozzá a televízióból: a 2012-ben indult A zöld íjász (Arrow) egyértelműen ehhez az eredettörténethez nyúlt vissza, mikor megalkotta a sorozatban Stephen Amell által alakított hős figuráját.

More Fun Comics 73. szám

Diggle – Ismerős a név? A CW sorozatában tisztelgésként Queen jobbkeze a képregényekben eredetileg nem szereplő John Diggle. Andy Diggle író sok tekintetben szakított a romantikus szuperhős történetek hagyományaival, és valóságos elemekkel helyettesítette azokat. Jock ezt rajzaiban is megerősítette: a filmszerű képek az akcióra fókuszálnak, a mozgást érzékletesen ábrázolják, és

sokkal inkább emlékeztetnek Rambo dzsungelharcaira, mint bármelyik álruhás szuperhős kalandjára.

A sziget, ahol a milliárdos playboy ragadt, szinte egy az egyben visszaköszönt később a kisképernyőről; az itt felbukkanó karakterek – közöttük China White – sok későbbi tévés történetnek adtak muníciót.

Zöld Íjász: Első év

Nem csoda, hogy a Greg Berlanti, Marc Guggenheim és Andrew Kreisberg kreátorok az Első év történetéhez nyúltak vissza, amikor úgy döntöttek, saját szériát szentelnek a korábban a Smallville-ben már népszerűvé vált Oliver Queennek. A történet szinte kiált a mozgóképesítésért, sokszor az egymás mellé rendelt panelek mintha tényleg egy film kiragadott képkockái lennének. Diggle és Jock remek munkát végeztek, de David Baron színező is sokat tett az emlékezetes végeredményért, amikor minden árnyalatnak tisztán dekódolható jelentést adott. Az erdő, a dzsungel védelmező zöldben játszik, az ellenfelek a liláskék és a barna árnyalataiban jelennek meg, míg China White a színek teljes hiányában jellemzi a legnagyobb gonoszt.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. kataorsolya@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..