Fókuszban Ráadás

1 fő / 246 km, ennyi az ember – Ultra

Ultra

Elnézve az Ultra című dokumentumfilmet, ismét meg kell állapítani, hogy van néhány közhely extra magas igazságtartalommal. Például hogy nem a győzelem, hanem a részvétel a fontos. De még csak nem is a célba érkezés, hanem maga az út. Ha az ember 246 km lefutására vállalkozik, valami lakozik benne, amibe érdemes belepillantani. Simonyi Balázs filmrendező és hosszútávfutó turkál a lelkekben az HBO legújabb dokumentumfilmjében.

Ahogy civilként nehezen tudom elképzelni, miért lehet valakinek fontos 36 órán keresztül folyamatosan futni, ezzel teljesítve az Athén és Spárta között évente megrendezett versenyt, úgy még filmhez értő emberként is kihívást jelent elgondolni, mi jó van abban, hogy ebből valaki filmet csináljon. A küzdés maga persze vászonra való, a hosszútávfutó magányossága azonban felvet egy fontos kérdést: hogyan lehet jól láttatni a monotonitást?

Hamar elmúltak a kételyeim. Simonyi Balázs Ultra című dokumentumfilmje ugyanis valóban egy 2015. szeptemberi hétvége történéseit, megszámolva 246 km-t mutat, ezzel együtt az odavezető utakat is elénk tárja.

Kinek mi a motivációja? Ki hogyan és miért dönt amellett, hogy saját testi vagy lelki épségét sem kímélve teszi meg a távot, vagy legalábbis megkísérli? Egy francia család, ahol a súlyosan beszédhibás fiúnak életforma, kitörési lehetőség lesz a futás; egy német anya, aki gyermekét veszítve, terápiás céllal fut; egy magyar filmes, aki gyerekkori problémáit futva dolgozta fel. De mind közül a legérdekesebb Béla, akit felesége támogat. A verseny szabályai szerint 5 sikertelen indulás után többször versenyző nem indulhat a Spartathlonon. Elhatározza hát, hogy maga vág neki a hosszú útnak, megduplázva ezzel a kockázatot. „Szabó Bélának hívnak. A pesti telefonkönyvben 15 oldalon keresztül csak ilyen név van” – kezdjük az ismerkedést a film elején Bélával, és ez a tény megint más motivációs sejtet. Mindenki szeretne valamivel kitűnni.

Jó karaktereket talált tehát az alkotógárda, ami verseny közben, 6-8 operatőrrel, rendezőasszisztenssel, játékfilmes méretekhez mérhető stábbal készítette el ezt a rendkívüli dokumentumfilmet. Az érdekes szereplők szerethetőkké váltak, már-már sportfilmbe illő módon lehet azonosulni sikereikkel és kudarcaikkal. Hajszál választja el a sikeresen beérkezőt a menet közben feladni kényszerülőtől, miközben jellemző módon a célban azt sem tudjuk, ki hányadik helyen végzett. A beérkezés felszabadító öröme minden méregetést eltöröl. A célban mindenki egyenlő: nemre, korra, bőrszínre való tekintet nélkül ugranak egymás nyakába vadidegen emberek. A sport eleve felszabadítja az endorfint, a rendező és csapata érdeme, hogy ezt maximálisan meg tudták mutatni.

Az HBO mellett koprodukciós státuszban egyébként az a Speak Easy Project dolgozott, akik a Menjek/Maradjak dokumentumfilmeket, többek között a legnépszerűbb londoni epizódot készítették. Az intelligens, de filmes tapasztalatokkal nem rendelkező Imre Lorándot és Londont Görögország és Simonyi Balázs váltja.

Ami alapvetően testhezálló feladat. Simonyi maga is részt vesz a versenyen. Valóban vicces figura, olyan kisfilmek tapadtak a nevéhez részben állandó alkotótársával, Tóth Barnabással, mint a művészfilmes allűröket kifigurázó (terep)Szemle, a szavazóhelyiségben hirtelen meghaló néni történetét feldolgozó Egy szavazat vagy az egy gegre felfűzött etűd, a Finálé Kovács Lehellel és Elek Ferenccel. A humornak itt is van szerepe: ahogy a rendkívül megterhelő versenyt sem lehet érzelmek nélkül végezni, úgy a róla szóló filmet is oldani kell. Nem fél megmosolyogtató módon ábrázolni a „privát Spartathlont” futó Bélát, ahogy magát sem kíméli, amikor már majd’ 24 óra futás után ő sem érti, micsoda bullshit arról beszélni, hogy a célhoz vezető út milyen fontos. Bárcsak lenne már vége, nem tudom, mit keresek itt.

Az Ultra alázatosan mutatja meg azt is, milyen kicsi tud lenni az ember, ha ki van szolgáltatva a körülményeknek.

Mert minden humorfaktor ellenére az ultra legnagyobb erénye a katarzis. A bemutatott szereplők meg merték mutatni saját kicsiségüket, ha elbuktak, ahogy alázatra tanította őket az is, ha beértek a célba. Feladni (néha) nehezebb, mint küzdeni a végsőkig. Aki mindezt megéli, rájön, hogy a nagy távolságnak felfoghatatlan milyen kis része az egyén.

Az Ultra című dokumentumfilm április 8-tól megtekinthető az HBO GO-n, majd később az HBO műsorán.

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Hirdetés

Hirdetés