Fókuszban Ráadás

10 kupica művészet – Filmek a szesztilalom világából

1919. október 28-án, vagyis éppen 100 évvel ezelőtt fogadta el az amerikai szenátus a szesztilalomra vonatkozó Volstead-törvényt. A megosztó évfordulóról pedig mi mással is emlékezhetnénk meg, minthogy összegyűjtöttünk 10 értékes filmet, amely a szesztilalom idején játszódik, az 1931-es A közellenségtől a DiCaprio poharazgatásával fémjelzett A nagy Gatsby-ig.

Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a Volstead-törvény hivatalosan csak 1920 januárjában lépett életbe, vagyis a kétségbeesett olvasóknak még van ideje a hatályba lépés jubileumára felkészülni. Például az alábbi, időrendi sorrendbe állított tíz filmmel, amelyek változatosabbak, mint gondolnánk. Nemcsak gengszterfilmeket találunk köztük, hanem melodrámát, sőt road-movie-t is. És talán az is meglepő lehet, hogy a tehetséges rendezők a szesztilalom korát a legkülönbözőbb gondolatok kifejezésére képesek felhasználni: például az amerikai álom kritikájára, a rendpárti korszellem alátámasztására, a keresztény mozgalmak álszentségének vagy éppen az idealizált szerelem hamisságának kifejezésére.

Jó szórakozást kívánunk a listához! (Egy talán utolsó pohár kíséretében.)

 

A közellenség (William A. Wellman, 1931)

A közellenség a klasszikus gengszterfilmek triumvirátusának (Kis Cézár, A sebhelyesarcú) tagja, a Hays-kódex 1934-es kiteljesedése előtt készült. Pre-code gengszterfilmként erőszakábrázolás terén ezért tudott brutális, a szexualitás megjelenítésében pedig bátor lenni. De ami talán fontosabb: még meg tudta kritizálni a kapitalista alapokra épülő Egyesült Államok felemelkedését, egyúttal az amerikai álom eszményét.

Tom Powers (James Cagney) egy, a self-made manek útját járó gengszter, aki a szesztilalom világában megerősödő szervezetbűnözésben találja meg a felemelkedés lehetőségét. Személyiségét a sikeréhség, a hatalom- és birtoklásvágy uralja, ezért vagyonát menő öltönyökre, sebváltós autóra, elit szállodákra és természetesen dísztárgyként funkcionáló nőkre (Jean Harlow, Mae Clarke) költi. Egy dologgal nincs csak tisztában: szárnyalásának korlátait éppúgy nem ismeri, mint az Egyesült Államok a gazdasági válság előtt – ezért bukása elkerülhetetlen.

A közellenség visszataszítónak, azonosulásra többnyire alkalmatlannak mutatja címszereplőjét, ám a törvényes világ képmutató értékrendjére is hajlandó rávilágítani. Elvégre a gengszter csak nyíltan végzi el azt a kizsákmányolást, amit a vállalatigazgatók titokban folytatnak. A Volstead-törvény bevezetéséig legálisan működő sörfőzde tulajdonosa például gond nélkül lép szövetségre az egyik keresztapával, miközben egyre csak azt ismételgeti, a neve ne kerüljön nyilvánosságra. De egy kitüntetett világháborús veterán is megkapja a magáét, amikor Tom a szemébe mondja az igazságot: egy olyan háborúban gyilkolta az embereket, ami mások gazdasági érdekeit szolgálta. (Kiss Tamás)

 

A viharos húszas évek/Az alvilág alkonya (Raoul Walsh, 1939)

Raoul Walsh A viharos húszas évek és Az alvilág alkonya címen is ismert alkotása már egy post-code-gengszterfilm, ebből kifolyólag amiben csak tud, megfelel a Hays-kódexnek és a J. Edgar Hoover-féle rendpárti ideológiának. Története három I. világháborús bajtárs köré szerveződik: egyikükből ügyvéd (Jeffrey Lynn), másikukból irgalmat nem ismerő gengszter (Humphrey Bogart), míg a főhősből a törvény szürke zónájában mozgó szeszcsempész (James Cagney) lesz.

A viharos húszas évek akciódúsan, de meglepő alapossággal mutatja be a szesztilalom korának alvilágát. Az egyik jelenetben például a főszereplő akkurátusan szemlélteti, hogy hány és hány módon állítható elő pancsolt, de minőségi címkével ellátott szesz a városi főzdékben. Külön érdekesség, hogy a rendező nyíltan érzékelteti, hogy Eddie Bartlett bűnözővé válását nemcsak jellemhiba, hanem a társadalom közönye is okozza. Egy olyan amerikai társadalomé, ami a húszas években amúgy is hibát hibára halmozott.

Raoul Walsh filmje a szesztilalom és a gazdasági válság időszakára bűnnel teli fertőként tekint, amit szerencsére már felváltott az erény, a rend és a civilizáció kora – e tekintetben A viharos húszas évek nem mentes a roosevelti propagandától. Raoul Walsh alkotása épp emiatt szoros kapcsolatban áll a korszak westernfilmjeivel: az emlegetett civilizációt végül az önfeláldozó fegyverforgató fogja megteremteni, ám mivel a múltban a gengszter életformát választotta, neki nincs joga, sem lehetősége arra, hogy ellovagoljon a naplementébe. A viharos húszas években minden idők egyik legtragikusabb halálát játszhatja el a zseniális James Cagney. (Kiss Tamás)

 

Van, aki forrón szereti (Billy Wilder, 1959)

A Van, aki forrón szeretit általában nem a szesztilalom ábrázolása, sokkal inkább Tony Curtis és Jack Lemmon női ruhába öltözése, valamint Marilyn Monroe bája miatt szokás emlegetni, noha az egész bonyodalmat a korszak és a chicagói bandaháborúk egyik jelképévé váló Valentin-napi mészárlás indítja el, amelynek szemtanúja a két balek zenész.

Van, aki forrón szereti (Some Like it Hot)

1959-ből visszatekintve a szeszcsempészet időszakát már jótékony nosztalgia lengi be, ugyanakkor a film meglepően véres jelenetekkel sokkol a kedélyes humorizálás közepette. E két hozzáállás gyakran ütközik is: a Van, aki forrón szeretitől nem idegen az ellentétes regiszterek találkozásából fakadó morbid humor sem. A nyitójelenetben hullaszállító autókról derül ki, hogy a koporsókban alkoholt szállítanak, rögtön ezután pedig egy halotti tor álcázza a lokált; a film vége felé pedig újabb nagy leszámolás töri meg a békésnek hitt nyaralóhely nyugalmát egy gengszter születésnapon. A Van, aki forrón szereti hősei csak csetlenek-botlanak a nagyok játszmájában, amelybe véletlenül csöppentek bele, ugyanakkor Billy Wilder nem spórolja meg tőlük a valódi veszélyt sem, ami életszagúbbá és komolyan vehetőbbé teszi az egyébként habkönnyű komédiát. (Gyöngyösi Lilla)

 

Elmer Gantry (Richard Brooks, 1960)

Richard Brooks az ’50-es, ’60-as évek Hollywoodjának egyik legsokoldalúbb alkotója, ám neve 6 Oscar-jelölése és 1 díja ellenére sem a legtöbbször visszatérő kérdés a filmes témájú kvízestek során. Brooks rendezőként és forgatókönyvíróként olyan alkotásokat jegyez, mint a Macska a forró bádogtetőn (1958), a Truman Capote regényéből forgatott Hidegvérrel (1967) vagy az Elmer Gantry (1960). Utóbbi film, amiért átvehette az Akadémia legjobb adaptált forgatókönyvének járó díját Sinclair Lewis 1927-es, maró gúnnyal átitatott társadalomrajzán alapul. Címszereplője egy porszívóügynökből prédikátorrá avanzsált self-made-man, aki úgy forgatja hitét és elveit, ahogy a térítés üzlete a leginkább megkívánja.

A film a ’20-as években felvirágzó keresztény hittérítő mozgalmak és az Egyesült Államok társadalmának éles kritikája: a történet hátterében meghúzódó szesztilalom ugyanolyan álszent hazugság, mint a bűnök feloldozását ígérő üzleti alapon működő kereszténység. Elmer Gantry (Burt Lancaster Oscar-díjat érő alakítása) groteszk megváltástörténete olyan dühöt és undort képes kiváltani a nézőből, amihez képest a Vérző olaj Daniel Plainview-jának meggazdagodása és hitre térése egy könnyed matinének tűnik. A film egyik legjobb jelenetében a hatalma csúcsán lévő Gantry a média kíséretével a bűn és romlottság elleni küzdelem nevében óriási csinnadrattával, fáklyákkal és baltákkal indul útnak, hogy felszámolja a városban működő illegális szeszfőzdéket, bordélyházakat, kaszinókat, olyan politikusokkal vállvetve, akik épp ezekből gazdagodtak meg. (Dunai Marcell)

 

Papírhold (Peter Bogdanovich, 1973)

Míg a gengszterfilmek többsége hajlamos a szesztilalom időszakának egészét, a bevezetéstől az eltörlésig feldolgozni, addig a Papírhold című road-movie csak egy egészen szűk periódusra koncentrál. A filmben még tart a szesztilalom, megtörtént a gazdasági válság, de Roosevelt már tartja kandalló melletti beszédeit a rádióban. Ezidőtájt sodor egymás mellé az élet egy pitiáner szélhámost (Ryan O’Neal) és egy életrevaló árvát (Tatum O’Neal – minden idők legfiatalabb Oscar-díjasa).

A Papírhold ritkán látható bájjal és emberséggel mutatja be, ahogy a világválság közepén két megélhetésért küzdő idegen egymásra talál. Kapcsolatukat pedig gyönyörűen árnyalják Kovács László fekete-fehér képei, amelyek a végeláthatatlan kansasi rónán rendre kiemelik azt a „dolgot”, amire a főszereplők a legjobban vágynak: a társnak tekinthető másik embert.

Hőseink természetesen furfangos átveréseket mutatnak be és számos kalandot átélnek útjuk során: a vidéki szeszcsempész meglopása és a nyomukba eredő korrupt rendőr csak egy a sok közül. A szesztilalomra vonatkozó epizódok vagy az idénymunkások vándorlásának felvillantásai mégsem jelentéktelenek: jól árnyalják azt a korszakot, amelyben az összetartozás komoly vigaszt nyújthatott. (Kiss Tamás)

 

Volt egyszer egy Amerika (Sergio Leone, 1984)

Sergio Leone a western után (Volt egyszer egy vadnyugat) egy másik műfaj epikus tablóját is elkészítette: a gengszterfilmét. A Volt egyszer egy Amerikában minden klasszikus tárgyi motívum (dobtáras géppisztolyok, sötét öltöny, szétlocsolt pezsgő, stb.) és cselekményelem (felemelkedés és bukás, bandaháború, megtorlandó árulás, stb.) felbukkan, ami a zsáner sajátja, ráadásul a bonyolult időszerkezetű film középső etapja a szesztilalom időszakában játszódik.

Sergio Leone azonban a műfaji elemek tárházán túl szokatlan ízekkel is gazdagítja a szesztilalom miliőjét. Egyrészt a Little Italy helyett a Lower East Side zsidónegyedébe helyezte az 50 éven átívelő cselekményt, másrészt a radiátorból folyó whiskey és a rendőri korrupció világa kapcsán hosszabban kitér a szakszervezetek, az alvilág és a politika összetett viszonyára is. Nem csoda, hisz Leone ritkán tudta háttérbe szorítani baloldali szellemiségét.

A Volt egyszer egy Amerika keserű és kiábrándult film, elvégre az illúziók elvesztéséről mesél. Hogy néhány kisgyerek miképpen szeretne kitörni a mélyszegénység és az ortodox zsidóság szorításából, és kerül egyre közelebb álmai (a vagyon; a nagy Ő; a színpad) eléréséhez, hogy aztán jellembéli hibák és megalkuvó döntések után egy értékvesztett világban tengődjön. Leone szerint az ígéret amerikai földje az egyén önzősége miatt így is, úgy is csak bűntudatot és hamis boldogságot kínál, a szesztilalom pedig a bűnös emberi vágyak felkorbácsolására volt jó. (Kiss Tamás)

 

Aki legyőzte Al Caponét (Brian De Palma, 1987)

Bár bűnügyi tematikájú alkotás, Brian De Palma filmje nem a gengszterek, hanem az Al Caponét (Robert De Niro) letartóztató rendőrök szemszögéből közelít a szesztilalom világához. E nézőpontváltás pedig éppúgy nem véletlen, ahogy az sem, hogy a főszereplő Eliot Ness-t egy igazi amerikai ikon, Kevin Costner alakította.

Az Aki legyőzte Al Caponét ugyanis egy szórakoztató, de a reagani propagandát alátámasztó mozi, ami azt tükrözi, hogy a 70-es évek korrupt és tétova vezetői után egy határozott, zéró toleranciában gondolkodó rendteremtő érkezett a városba. Ronald Reagan színészi múltját ismerve így az sem véletlen, hogy a filmben gyakoriak a westernes áthallások, gondoljunk csak a lovas rajtaütésre, vagy hogy az önbíráskodásra vetemedő főhős végül elhagyja a testületet.

Utóbbi zárlatban azért ott rejlik a provokatív természetű Brian De Palma közismert pimaszsága is. Ráadásul az ő rendezői kreativitása nélkül nem is tudna kiemelkedni a 80-as évekből ez az alapvetően konzervatív szellemiségű mozi. De a kislány felrobbantásával kezdődő, tabutörő nyitány, a rendőrtársak halálát megelőző hosszú beállítások vagy a Patyomkin páncélost idéző, pályaudvari leszámolás máig felejthetetlen megoldások. (Kiss Tamás)

 

Lövések a Broadway-n (Woody Allen, 1994)

Woody Allen kifejezetten szeret visszautazni az 1920-as, 1930-as évek világába, amit A világ második legjobb gitárosa vagy a Café Society is bizonyítanak. Legemlékezetesebben azonban a Lövések a Broadway-n című szatírája idézi meg a szesztilalmat, elvégre filmjét egyszerre építi fel a korszak körül kialakult nosztalgiára, illetve arra az ellentmondásra, hogy ezt a bűnnel teli, szabados időszakot a ma embere nagyon is hajlamos visszasírni.

A sztori középpontjában egy olyan dráma színpadra állítása áll, amit egy tehetségesnek kikiáltott bölcsész (John Cusack) vetett papírra. A pénzemberek viszont nem szívesen fektetnek be egy elvont drámába, így az alkotók jobb híján egy New York-i gengszterhez (Joe Viterelli) fordulnak segítségért. A Lövések a Broadway-n egy klasszikus, pergő nyelvezetű bohózatként működik, és elsősorban az alvilág és az elitkultúra keveredésére játszik rá. Eközben pedig sorra válnak nevetség tárgyává az olyan emblematikus zsánerfilmes mozzanatok, mint a kikötőben elkövetett gyilkosságok vagy a dívával eltöltött délutánok egy szeszt kimérő kávézó félhomályában.

De azért is telitalálatos döntés, hogy a Lövések a Broadway-n a szesztilalom időszakában játszódik, mert az amerikaiak korszakkal kapcsolatos ambivalens viszonya párhuzamban áll a filmben többször is elhangzó, központi mondanivalóval: „A művész megteremti saját erkölcsi világát.” Minekutána értetlenkedve állok azon restség előtt, hogy a #metoo mozgalom miért is nem használta fel ezt az elgondolkodtató, önreflexív szatírát Woody Allen (sajnálatos?) meghurcolására? (Kiss Tamás)

 

Fékezhetetlen (John Hillcoat, 2012)

„Szeszt csempészünk, mert szeszt kell csempészni” – a Fékezhetetlen a Virginia állambéli Franklin megyében játszódik, amely az illegális szeszfőzés és –csempészés fellegvára volt a szesztilalom alatt, a hatóságok tudtával és beleegyezésével. A megyében 100-ból 99 lakos valamilyen módon érintett volt a pancsolt szesz körüli bizniszben – ide tartozott Matt Bondurant nagyapjának családja is, aki regényt írt a történetükből. Ez alapján készült Nick Cave forgatókönyvéből a Fékezhetetlen, ami három ellentétes habitusú testvér sorsát, illetve a korrupt hatóságokkal való küzdelmüket meséli el.

A film fókuszában a legfiatalabb Bondurant áll, aki bátyjaival ellentétben gyávább, óvatosabb. Az ő felnőtté válásának története a Fékezhetetlen, szükségszerűen erőszakosan és illúziórombolóan a biznisz férfias és vagány voltát illetően. John Hillcoat filmjének a macsó melankólia mellett a rendszerszintű korrupció és a szeszcsempészet mindennaposságának a bemutatása a legkülönösebb vállalása: a megyében egyszerűen természetesnek számított, hogy mindenki ezzel foglalatoskodik, a status quo-t pedig csak egy betolakodó zavarta meg. A Fékezhetetlen kicsit azt teszi a ma már nem túl népszerű műfajnak számító gengszterfilmmel, mint a Jesse James meggyilkolása… tette a westernnel: miközben a véres realitás talajára rántja le az előszeretettel mitizált eseményeket, nem tagadja meg a korszak – nyomokban igenis meglévő – vonzó szépségét sem. (Gyöngyösi Lilla)

 

A nagy Gatsby (Baz Luhrmann; 2013)

Míg F. Scott Fitzgerald regényére pontos korrajzként is szokás gondolni, a Baz Luhrmann nevéhez fűződő, posztmodern adaptációról ezt már nem lehet elmondani. A medencés kastályudvar, a cifra, rojtos ruhák, a barokkos báltermek vagy a gengszterként feltűnő indiai szupersztár, Amitabh Bachchan szerepeltetése persze kifejezheti azt a hedonista őrületet, ami a szesztilalom és a jazz korát jellemezte, de a luhrmanni karneválnak alapvetően más célja van.

Ő Gatsby fékevesztett partijait, egyúttal a szesztilalom élvhajhász világát a mögöttes üresség kifejezésére használja fel. Arra, hogy hogyan épít hamis légvárat igaz szerelméből és múltjának legszebb pillanatából a címszereplő, és arra, hogy bebizonyítsa, az arisztokraták zárt világa igazából semmiféle irigylésre méltó értéket nem rejt magában. A maga idejében sokan dicsérték A nagy Gatsby múlt és jelen slágereit ötvöző zenei anyagát, ugyanakkor sokan támadták a 3D használatát, holott e két bravúros megoldás egy tőről fakad, és ugyancsak az illúzióinak élő főhős árnyalására szolgálnak.

Listánkon többségben vannak a bűnügyi tematikájú alkotások, de A nagy Gatsby tökéletes bizonyítéka annak, hogy a szesztilalom időszakával a veretes melodrámák is maradéktalanul összeférnek. A címszereplő (Leonardo DiCaprio) tragédiája legalább annyira megrázó, mint a Volt egyszer egy Amerikában Nudli beteljesületlen szerelme. (Kiss Tamás)

Filmtekercs.hu

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..