Fókuszban Ráadás

Éves mérleg 2017: A legjobb filmek (10-1.)

Ahogy minden évben, most is számot vetünk az éves filmterméssel – nincs okunk panaszra, jobbnál jobb filmekben volt részünk.

Közel 300 alkotást mutattak be a hazai mozik, s bár pontszámaink alapján ez az év nem volt olyan erős, mint a tavalyi, a finisbe mégis húsz olyan film érkezett, amiért nem lehetünk elég hálásak. Külön öröm, hogy a befutók között blockbustereket, művészfilmeket, független alkotásokat, animációt, dokumentumfilmet és három magyar mozit egyaránt üdvözölhetünk. Lássuk a győzteseinket!

Az első részt (20-11. hely) itt olvashatod.

 

10. Holdfény

Számomra az év legjobb filmje a Holdfény volt, az a film, ami azzal kerül be a filmművészet képzeletbeli történelemkönyvébe, hogy véletlenül a Kaliforniai álmot díjazták helyette. Óriási szívfájdalmam az incindens, mert így kissé elsikkadt az elismerés. Pedig a Holdfény több szempontból is megérdemelné: a megkapó képi világ, a gyönyörű színek, az összetett szerkezet, a kifogástalan színészi játék részleteiben is kiemeli a filmet az átlagból, összességében pedig a legjobbak közé helyezi.

Mégis: a film olyanná vált, mint a főhőse. A fődíj ellenére alig vettek rá mozijegyet hazájában és itthon is. Talán mindenkit megrettent a történet és a szűk közeg: egy floridai város gettója és a főhős kibontakozó homoszexualitása kevesek számára kínál kapcsolódási pontot. Pedig a megközelítés téves: a Holdfény az egyetemes emberről értekezik. Gyerekként, fiatalként, majd felnőttként, ahogy a traumákkal megvív, leküzdi azokat, majd felemészti őt. Ebben a történetben pedig mindegy, hogy valaki fehér vagy fekete, meleg vagy heteró. Holdfényben minden ember kék. (Tóth Nándor Tamás)

 

9. Paterson

Alapszabály, hogy egy film cselekményét a konfliktus határozza meg. A főhős valami ellen küzd, valamit el akar érni, menekül, kutat, titokra lel, satöbbi. De mi van akkor, ha a film egy szimpla buszvezető mindennapjairól szól, aki egy álmos kisvárosban lakik? Van háza, kutyája, szép felesége, mindennap munkába megy, dolgozik, esténként lemegy a helyi kocsmába beszélgetni másokkal. Néhanapján pedig hódol titkos szenvedélyének, a költészetnek. És ennyi. Van valaki, aki tud erről filmet csinálni? Ráadásul egy szívhez szóló, sokszor kifejezetten vicces, remek hangulatú filmet? A válasz igen, ehhez pedig Jim Jarmusch-nak kell lenni.

Az amerikai független film ikonikus rendezője most hű maradt ahhoz a visszafogott, minimalista stílushoz, ami hozzá köthető. Lassú, szinte meditatív tempóban csordogálnak a jelenetek, mint az Adam Driver által játszott Paterson napjai. Mégis ahogy telik az idő, úgy kerülünk egyre közelebb hozzá is, meg a csetlő-botló, emberi és gyarló karakterekhez, akik világát alkotják. Legyen az szeleburdi, ezer hobbit kipróbáló felesége vagy egy kocsmában lebzselő összetört szívű hősszerelmes, a végén már mindegyikre úgy tekintünk, mint egy régi ismerősre. Finomra hangolt, fanyar humorú remekmű, mely tökéletesen illeszkedik Jarmusch életművébe. (Szabó Kristóf)

 

8. Némaság

Fájdalom, hogy Martin Scorsese évtizedek óta dédelgetett projektje ennyire visszahang nélkül maradt: egy operatőri Oscar-jelölést leszámítva a fontosabb díjak elkerülték, megbukott a pénztáraknál és a kritikai méltatás sem volt túl hangos. Igaz, hogy a Némaság kevésbé megosztó és provokatív, mint a rendezőóriás korábbi filmjei (például a hasonló témát feldolgozó Krisztus utolsó megkísértése), konzervatív volta ellenére mégis mélységesen elgondolkodtató, feszült és kegyetlen alkotásról van szó.

Meggyökerezhet-e a kereszténység egy olyan távoli kultúrában, mint a japán? Mi a célja Istennek a Japánban élő keresztények kínzásával? Honnan lehet tudni, hogy valaki tényleg megtagadja-e a hitét? Mi a hatékony fegyvere a japán hatóságoknak a keresztények ellen, és fordítva? Megannyi kérdés, amire a Némaság fájdalmas és összetett válaszokat ad. A gyönyörűen fényképezett (a japán film klasszikusai előtt tisztelgő), Andrew Garfield meglepően erős alakításával megtámogatott alkotás jóval nagyobb figyelmet érdemelt volna a nézőktől – nem pedig némaságot. (Gyöngyösi Lilla)

 

7. A régi város

Esőként jár át – mondtam erről a filmről még februárban, és azóta is ezt tartom a legjobb tulajdonságának. Kenneth Lonergan (aki többek között a Csak egy kis pánik és Scorsese New York bandáijának forgatókönyvével kezdte pályáját) általában máskor is szomorú filmeket készít. Szomorúsága azonban hiteles tud maradni, valószínűleg jó színészvezető képessége miatt, ez teszi lehetővé, hogy filmjei ne hajoljanak giccsbe. A jó színészi játék itt is megvan: Casey Affleck talán élete alakítását adja a valaha teljesebb életet élő, ma már inkább csak vegetáló volt családapa képében. Hogy az élettől kapott újabb, de jóval kisebb esélyekkel tud-e élni, vagy tudja-e értékelni azokat, elsősorban rajtunk múlik. Mi hogyan értelmezzük a filmet? Sikerült-e valóban – ha el nem is fogadni – az őt ért tragédiát feldolgozni, fájdalmát elfogadhatóvá tenni.

Senki sem azonosítja a mozis szórakozást az ilyen típusú, mélyenszántó, lassú folyású, kevésbé történetmesélős filmekkel. A teljes emberhez azonban ez is kell. Ennek pedig egyik legjobb példája A régi város. (Sergő Z. András)

 

6. Lady Macbeth

Egy eddig még ismeretlen rendező, William Oldroyd filmje egy eddig még ismeretlen színésznővel, Florence Pugh-gal. Eddig, ugyanis a Lady Macbethben rendező és színész is bizonyított. A film távolságtartásával és szűkszavúságával szerteágazó értelmezésre ad lehetőséget, nekem is van egy. Mi van, ha az egész film csak egy játék a gondolattal, hogy mit tehet egy nő, ha a mai kor elvárásait kéri számon az 1860-as évek rurális Angliáján? Mint egy stratégiai játékban, ahol a győzelem a szabadságot jelenti. Minden a szabadság korlátozására irányuló gesztus egy fordulópont, ahol dönteni kell, ki marad életben.

Lady Macbeth azonban nem csak azért akar élni, mert az ő élete többet ér, mint bárki másé. Minden döntését a bosszú vezérli, mintha a film előrehaladtával egy intellektuális minimalista rape-revenge filmbe érkeznénk. Klasszikus irodalmi adaptáció kortárs eszköztárral és jelentésrétegekkel, ahol felháborítóan hiteles egyenlőségjel tevődik a lappangó pszichológiai erőszak és a konkrét gyilkosság közé. A film stilizáltságával és univerzalizáló szimmetriájával egyfajta parabolává válik, ami nem arra hivatott, hogy a történet valóságtartamát kérjük számon rajta. Sokkal inkább egyfajta alternatív gondolatmenet végigjátszása, melynek csírája egy pillanatra átfuthatott egy éppen kanapéban imádkozó, unatkozó és csendben szenvedő nő agyán, valamikor az 1860-as években, például Angliában. Abszurd és ez jó, mert a valóság legtöbbször az. Újító szándék és friss hozzáállás, ami számomra a legjobb filmek közé sorolja idén. (Szin Karolina)

 

5. Életem Cukkiniként

Claude Barras, svájci rendező animációs filmje a legmagasabb színvonalú munka, miközben a legszerényebb is. Traumákat átélt gyerekekről szól, akik egymásba kapaszkodva képesek túllendülni a gondokon, hogy együtt élvezhessék a gyerekkort – még akkor is, ha egy intézet falai közt élnek. Őszinte és barátságos, 66 perces játékidejével pedig az egyik legkönnyebb filmélmény a 2017-es évből.

A játékidő fontos elem, hiszen jelképezi azt, hogy az Életem Cukkiniként nem akar nemzetközi sikerű blockbusterré válni. A főszereplő Cukkininek és barátainak története végig megmarad egy ellenállhatatlan szinten, amit a látványvilág csak fokoz. Úgy néz ki a film, mintha nagycsoportos óvodások rajzait animálták volna meg, ez pedig garantáltan visszarepít mindenkit a gyerekkorba. Nagyon visszafogott, a mélyén drámai elemeket tartalmazó, de üdítően vicces és aranyos mozi, melyet minden kisebbnek – és különösen a felnőtteknek – látnia kell. (Szécsényi Dániel)

 

4. Dunkirk

Felálltam a Dunkirk után a moziszékből, és azt gondoltam: bárcsak angol lennék. Christopher Nolan maximálisan elérte a célját: hibátlan emléket állított a második világháború egyik fontos pillanatának, hőssé emelte honfitársait, de közben nem tusolta el a háború borzalmait. Mi más a célja egy háborús filmnek, ha nem ez?

És miközben Nolan alkotott egy mesterműt, kitágította a filmművészet határait. Mert a zene, a látvány, de még a karakterépítés is csak a korábban felvázolt célokat szolgáltatta, a szerkezet azonban nem. Az volt a hab a tortán. A rendező három idősíkra osztotta a három cselekményszálat, az időkezelés felismerése, majd az összeillesztés tetőpontja lehengerlő nézői élményt adott (lásd még: Memento). A kiforrott stílusa és szerteágazó munkássága folytán 2017-ben teljességgel biztossá vált: Christopher Nolan a kortárs mozi legnagyobb alakja. (Tóth Nándor Tamás)

 

3. A négyzet

Ha össze kéne foglalnom valakinek, hogy milyen a világ manapság, egyszerűen a kezébe adnám A négyzetet. Nem érted, hogy lett Donald Trump elnök, hogy szavazták meg a Brexitet, hogy lett főellenség Brüsszelből? Nézd meg Ruben Östlund filmjét! A választ abból se fogod megtudni, de egy valamit ad neked: egy jó görbe tükröt magadról.

Nincs film, ami jobban leírná azt a zsákutcát, ahová a nyugati gondolkodás jutott. A mérhetetlen pökhendiséget, amit Francis Fukuyama szavaival a liberális demokrácia mint „a történelem vége” okozott. Azt az álszentséget, amit a politikai korrektség rejt. A férfi és női szerepek közröhejjé történő átalakulását.

A négyzet a listáról leginkább a Tűnj el!-lel állítható párhuzamban. De míg az amerikai film egy szórakoztató horrorvígjáték, addig a svéd szatíra inkább egy epizodikus szerkezetű jegyzetfüzet a mai világról, ami első ránézésre kissé érthetetlenül lett kikiáltva az év legjobbjának (nálunk a harmadik legjobbjának). A stáblista után először én se értettem. De ahogy telt az idő, egyre többször jutott eszembe a film, egyre több helyzet emlékeztetett valamelyik jelenetre. Nem is tudom megmondani, mikor váltott ki belőlem ilyen hatást egy mozi. (Tóth Nándor Tamás)

 

2. Testről és lélekről

Kevés film estében harmonizál annyi elem egymással, mint Enyedi Ildikó csodaszép alkotásában. A Testről és lélekrőlben mind a történet és a történetvezetés, mind a zene, színek és fények, mind a színészi játék (Borbély Alexandra és Morcsányi Géza) szívmelengető összhanggal gyönyörködteti a nézőt. Finom, bájos, tartalmas és egy pillanatra sem engedi el a figyelmet. Enyedi pontosan találja meg az egyensúlyt a hideg és meleg között: a fagyos, havas erdei tájat és a steril, rideg húsfeldolgozó üzem kongó csempéit tölti fel két ember vonzalma egymást iránt, mely egyben az életigenlésük is.

A két főszereplő álmául szolgáló végtelen nyugalmat árasztó képsorok a szarvasokkal pedig okosan és precízen váltakoznak az ismerkedésüket övező frusztráció megjelenítésével. A film emberi és őszinte, szerethető karaktereket és kiemelkedő operatőri munkát nyújt Herbai Máté részéről. A rendezőnő nem hogy 2017 egyik legjobb filmjét hozta el világviszonylatban is, de a valaha készült egyik legkülönlegesebb és legfigyelemreméltóbb magyar alkotás született meg a kezei közt. (Kajdi Júlia)

 

1. Suburbicon

Az első pillanattól világos volt, hogy a Suburbiconnal egyszerűen nem tud mit kezdeni a nézők és a kritikusok többsége. Demagógnak és szétesőnek bélyegezték, pedig a Coen testvérek és George Clooney közös produkciója nemcsak az év egyik legszórakoztatóbb filmje, hanem mindhárom alkotó pályáján is kiemelkedő. Ötvenes évek-stílusgyakorlat váltakozik a véres és nyers abszurddal – a Suburbicon parádés és önfeledt játék, némi komoly mondanivalóval fűszerezve.

Igaz, hogy a két alig kapcsolódó történetszál miatt olyan, mintha két külön filmet néznénk, ám a biztosítási csalásért a bűnben egyre mélyebbre süllyedő családapa és a frissen beköltöző, békés fekete család ellen forduló kertvárosi közösség történetének Clooney-s társadalomkritikája egymást erősíti és árnyalja. Az egész Suburbicont átitató, coenes fekete humor pedig rengeteg nehezen feledhető, bizarr és szörnyű pillanattal ajándékoz meg. Oscar Isaac zseniális karakterszerepe, az elboruló Matt Damon, a kettős szerepben sziporkázó Julianne Moore legalább olyan emlékezetes, mint a film érdemi tartalma, amely a rasszizmus értelmetlenségére hívja fel a figyelmet.  (Gyöngyösi Lilla)

 

***

Az első részt (20-11. hely) itt olvashatodKövesd 2017-es évértékelőinket itt 🙂

Filmtekercs.hu

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..