Fókuszban Ráadás

Éves mérleg 2017: A legrosszabb filmek

Az idei év nem szűkölködött válogatott rémségekben: íme 2017 legrosszabb filmjei!

2017-ben elsősorban a blockbusterek terén kaptunk vállalhatatlan szörnyűségeket, de néhány művészfilmes is akadt, aki mindent elkövetett, hogy befurakodjon a nagy költségvetésű borzalmak közé.

Büszkék lehetünk: a magyarok idén majdnem behúzták az első helyet – hogy melyik film utasította maga mögé Csupó Gábor büntetős musicaljét, a Pappa Piát? Listánkból kiderül!

 

10.   A fehér király

Minő fájdalom, hogy egy ilyen kiváló alapanyag ilyen gyatra filmes feldolgozást kapott. Tényleg szerettem volna egy jó filmet látni Dragomán György világszínvonalú young adult regényéből, azonban csak egy elképzelést kaptunk arról, nyugaton hogyan gondolják azt, amilyen az élet lehetett a vasfüggönyön túl.

A fehér királyt több tucat nyelvre lefordították, mert a fiatal fiú coming of age története jól beleilleszkedik a ma oly népszerű disztópikus regények, elképzelt világban játszódó túlélő történetek közé. A film éppen ott bukott, ahol a regény jól teljesít: a könyv egyszerre képes tipikusan kelet-európai módon bemutatni egy totalitárius rendszert, ugyanakkor valami általános érvényű dolgot elmondani ember és hatalom viszonyáról egy még ártatlan szemszögből nézve.

Pedig minden adott lett volna ezt jól vászonra vinni. A regényben túl jó volt a casting, és lehetőség volt a népszerű filmes műfaj európai megvalósítására is, még ha nem is olyan látványosan, mint Az éhezők viadala vagy Az emlékek őre – de valahogy ebben a filmben mindenből a rosszabb sikerült. (Sergő Z. András)

 

9.   Egyenesen át

Amikor már olyan középszerű, félig-meddig elfeledett filmeket kezdenek el újraforgatni, mint az Egyenesen át, akkor az ember joggal érezheti úgy, hogy az Álomgyárban végleg kifogytak az eredeti ötletekből. Pedig az Egyenesen át alapsztorijából – amelyben egy csapat orvos direkt kerül a klinikai halál állapotába, hogy megnézzék, mi van odaát – egy kifejezetten érdekes, izgalmas filmet is ki lehetett volna hozni. Az pedig, hogy ez már Joel Schumachernek is felemásan sikerült, igazából meg is indokolja a remake létjogosultságát – vagyis, meg is indokolhatná, feltéve, ha Niels Arden Oplev feldolgozása képes lenne bárminemű eredetiséget/előrelépést mutatni.

Hiszen míg Schumacher eredetije egy sekélyes, de legalább egyedi atmoszférával bíró, thrillernek álcázott tanmese volt a bűntudatról, addig a 2017-es változat még ennyit sem mondhat el magáról: egy halálosan érdektelen, zavaros és buta katyvasz, ami látványban/atmoszférában sem képes felülmúlni a Barátok közt egy tetszőleges epizódjának a színvonalát. Felfoghatatlan számomra, hogy ennek a filmnek, ebben a formában történő elkészülése kinek állhatott az érdekében, hiszen semmi sincsen benne, ami megindokolhatná a létjogosultságát. Pedig ha a halál utáni életről forgatsz filmet, akkor szinte végtelenek a lehetetőségeid. Oplev mégis bámulatosan nem tud semmit sem kezdeni a témával.

A dán rendező egyetlen újítása az eredetihez képest, hogy sikerült a bűntudat eleve nem túl mély tanulságát még inkább lebutítani, miközben hozzáadott pár a Végső állomás sorozatból nyúlt, kínosan elcsépelt horrorelemet (minden idők legröhejesebb jump scare-jével) – illetve biztos-ami-biztos alapon kicsit Stephen King Holtsávját is lekoppintotta. Az Egyenesen át kétségkívül 2017 legfeleslegesebb filmje, ami annyira unalmas és béna, hogy igazán még röhögni sem lehet rajta. (Pongrácz Máté)

 

8.   A Setét Torony

A lebutított hollywoodi adaptáció megcsúfolta Stephen King roppant összetett univerzumát. Sokat reméltünk tőle – ebből az alapanyagból akár egy új A Gyűrűk Ura kerekedhetett volna –, de ez önmagában még csak az év legnagyobb csalódásai cikkbe juttatta volna a filmet.

Amiért az év legrosszabb filmjei közé is bekerült A Setét Torony, az a mérhetetlen, dögunalmas zsánerkonformitás. Az alkotók kezüket-lábukat törték, hogy megfeleljenek a legavíttabb sablonoknak és a legfantáziátlanabb biztonsági játék követelményeinek. Ez a film még a hírhedten alacsony színvonalú újhullámos YA-fantasyk között is felejthető darab lenne butuska New York-i botladozásával, szürke dizájnjával, olcsó forgatókönyvével, ezerszer látott megoldásaival, érzelmi laposságával.

Beismerem, a csalódás nehezíti a méltányos véleményalkotást: aki rajongó, annak számára A Setét Torony nem csak „rossz film”, hanem pofon. De az a helyzet, hogy a rajongást is figyelembe kell venni egy ilyen film elkészítésénél, tehát kritikájánál is. Ha milliók imádnak egy irodalmi univerzumot, nem teheted csúffá őket büntetlenül. Ha kultkönyvből gyenge sablonfantasyt gyártasz, senki se mondja majd, hogy „végülis majdnem sikerült”; a hübrisznek megvan a maga büntetése. A Setét Torony, 2017 egyik legrosszabb filmje, teljesen inkompetens vállalásának méretéhez képest. (Havasmezői Gergely)

 

7.   xXx: Újra akcióban

Xander Cage (Vin Diesel) visszatért, na de minek? Az egyetlen indok, amit találtam az, hogy Vin Diesel a lassan befejeződő Halálos iramban-széria mellett több franchise-lábon szeretne állni, ezért feltámasztja egy korábbi filmjét. Szerzett magának egy szedett-vetett társaságot, és kész is az „új család”, ám a xXx harmadik része csupán idiótább lett az elődjeinél, menőbb sajnos nem.

Vin Diesel és Deepika Padukone a xXx: The Return of Xander Cage című filmben

Kezdjük azzal, hogy az egész egy Vin Diesel ego-show, hiszen minden nő őt akarja, mindenki a lába nyomát lesi, és Xander Cage karaktere nem találkozik olyan kihívással, amit ne tudna könnyűszerrel áthidalni. A körülötte bohóckodó mellékszereplők pedig megbocsáthatatlanok, különösen az, hogy az előző részek szigorú főnökét, Augustus Gibbonst (Samuel L. Jackson) is lerántották az irritáló karakterek szintjére.

Körülbelül tíz évet késtek az Újra akcióbannal, így nem csoda, hogy anyagilag nem volt sikeres ez a röhejes extrémsportos titkosügynökmozi. Remélem, az idén ötödik X-et betöltött Vin Diesel elengedi ezt a franchise-t. (Szécsényi Dániel)

 

6.   Az Emoji-film

Mit lehet még mondani Az Emoji-filmről, amit nem mondtak el? Bár volt rosszabb film idén, örülök, hogy mégis ez az animációs film kapta a legtöbb médiautálatot. A Sonynak a gyerekek butítása a célja, hogy megvegyék, letöltsék, használják azokat az applikációkat a telefonjukon, amiket a film bemutatott; hogy folyamatosan használni akarják a telefonjukat, ne tegyék le semmilyen körülmény miatt, hiszen az a legjobb barátjuk. A mai, technológiával végérvényesen átitatott világban ez egy olyannyira helytelen tanulság, melyre csak cinikus pénzemberek mondhattak igent – ez jellemzi elsősorban Az Emoji-filmet.

Nem az a gond, hogy a főszereplő karakterek csupán emotikonok, hiszen láttunk már más filmeket is, melyek főszereplői termékek voltak (A Lego-kaland), ám itt nincs mögötte semmi gondolatiság. A „légy önmagad” üzenet csupán takarózás, hogy elrejtse azt a tényt, hogy Az Emoji-filmnek nincs szíve. Ez pedig egy családi filmnél egyet jelent a teljes kudarccal. (Szécsényi Dániel)

 

5.   Pofoncsata

Egy vígjáték esetében a sikeresség mércéjét az határozza meg, hogy mennyit tud nevetni rajta az ember. Ha viszont inkább kényelmetlenül feszeng a székben, kacaj helyett inkább morog, és többet szemez a kijárattal, mint a vászonnal, akkor az alkotók elbukták a feladatot. A Pofoncsata esetében már szinte az első tíz perc után.

Az egy dolog, hogy a poénok nagy része annyira suttyó, ízléstelen és megfáradt, hogy a kocsmai részegek egyetemi professzornak tűnnek mellette. Meg hogy történet címén papírvékony jellemű, idegesítő és utálni való figurák esztelen kergetőzését nézzük, megspékelve a gyomorforgató happy enddel, amiben mindenki kibékül. De az már egészen döbbenetes, ahogy tehetséges – és humorban is remekelő – színészek egész sorából hozza ki a legrosszabbat Charlie Daytől kezdve Ice Cube-on és Kumail Nanjianin át Christina Hendricksig és Dean Norrisig. Ha meglátod bármelyik tévécsatornán, jobb, ha menekülsz. (Szabó Kristóf)

 

4.   Transformers: Az utolsó lovag

Sosem gyűlöltem a Transformers-filmeket, egészen mostanáig. Egyik korábbi rész sem tudott annyira kiborítani, mint Az utolsó lovag. Michael Bay egyszerűen nem szereti a nézőit. Vagy szándékosan csinált ennyire rossz filmet, hogy végre ne köthesse szerződés egy újabb robotos mozihoz? A két indoknak ugyanaz a kimenetele: a nézők rosszul járnak. Az utolsó lovag pedig kaotikusabb, mint bármelyik autobot kaland az eddigiek közül.

Olyan érzésem volt a film megtekintése közben, mintha senkit sem érdekelt volna, milyen lesz a végleges változat. Minden jelenetet más író írt, Michael Bay pedig arra sem vette a fáradtságot, hogy azonos felbontású kamerákkal dolgozzon. Nem vicc: a filmben minden második snittben változott a képarány, ami már az első perctől zavaró volt, később pedig szánalmassá vált.

Mark Wahlberg sem képes megmenteni ezt a roncsparádét, marad az idióta humorizálás és a kapkodós vágás. Még látványos akciójeleneteket se tudtak prezentálni, a nagy konfliktust, Optimus vezér átállását pedig három perc alatt megoldották. Remélem, észbe kapnak végre a Paramountnál, ugyanis az ötödik film bevételei jóval alacsonyabbak az előzőknél. Már a közönség is tudja, hogy ócskaságot árulnak. (Szécsényi Dániel)

 

3.   A sötét ötven árnyalata

A sötét ötven árnyalata halmozottan hátrányos helyzetből indult, ugyanis sem az alapjául szolgáló regényről, sem pedig A szürke ötven árnyalata című első részről nem mondható el, hogy a művészet csúcsa lenne.

A sötét ötven árnyalata erotikus thrillernek túl érzelgős, szoftpornónak meg túl kevés. Az első részben legalább volt büntetés meg szado-mazo, de itt már az is elfogyott, csak párkapcsolati problémákon és gyerekkori traumákon való vekengést látunk. Ehhez viszont nem kell beharangozni, hogy most valami iszonyú polgárpukkasztó dolog fog történni a vásznon, mert ha szerelmi kapcsolatot szeretnék látni egy kvázi erőszaktevő meg egy szüzike között, akkor az erőszak részére is befizettem.

De drámának is rettentő gyenge a film, hiszen tragédiákon úgy lépnek túl, mint mikor az ember bosszankodik, hogy nincs nála esernyő, az eső meg esik.

Persze ma, mikor a nőknek kötelezően el kell utasítaniuk minden alárendeltséget, nehéz egy ilyen üzenettel bíró filmet vállalni (ti. hogy megalázva lenni jó). Nem is merték. Csak hát így semmi formabontó nincs benne. És még jön a harmadik rész.  (Moldován Tünde)

 

2.   Pappa Pia

Még én is bedőltem a fantasztikusan felépített marketinggépezetnek, és őszinte lelkesedéssel vártam a Híd Terabithia földjére óta általam igencsak nagyra tartott Csupó Gábor új filmjét, a Pappa Piát. Amit kaptam, arra azonban nem voltam felkészülve.

Szabó Kimmel Tamás és Nagy Feró a Pappa pia című filmben. Fotó: Intercom

Egy sereg jóképű gyerek, az ország rocknagypapija, teljesen random kiválasztott, unásig játszott slágerek, amerikás táncbetétek és egy totálisan fagyos romantikus szál, aminél még Anastasia és Mr. Grey amúgy abszolút érdektelen szerelme is izgalmasabb. Persze mindez még el is férne, ha lenne legalább egy használható forgatókönyv vagy legalább néhány jó poén, de sajnos Vajna Timi csinos pofija sem tudja velünk feledtetni a tényt, hogy a Pappa Pia tudatosan főzött birkakaja – amit meg is zabált több száz magyar –, ami ugyan követte a receptkönyvet, de nem szeretettel készült. (Molnár Kata Orsolya)

 

1.   A Kaptár: Utolsó fejezet

Ki emlékszik még arra, amikor A Kaptár-sorozat nézhető filmeket szállított? Az első rész óriási siker volt, senki sem csodálkozott, hogy jön a folytatás – a saga azonban további öt résszel büntetett minket, az utolsó epizódra pedig már tényleg semmi nem maradt, ami miatt érdemes volt egyetlen percet is Alice-szal (Milla Jovovich) tölteni. Jovovich felett eljárt az idő: inkább gondolnám unatkozó milliomos feleségnek a Lila Akác közből, mint zombiaprító superwomannek – egyszerűen nem hiszem el neki, amit csinál, és ezzel már el is buktam, hogy komolyan vehessem a filmet.

De ez itt a legkisebb baj. Ennyi sületlenséggel, mint amit ez A Kaptár: Utolsó fejezet felvonultat, igencsak rég találkoztam. Meghatározhatatlan lények, egy orálisan fixált számítógép, egy sereg papírmasé figura és egy hihetetlenül túlbonyolított és nem sok értelmet hordozó utolsó nagy fordulat – ha valamit teljesen felesleges volt elkészíteni, akkor ez az a film. (Molnár Kata Orsolya)

 

***

Egyetértesz az év legrosszabb filmjeivel? Ha nem, kommentben várjuk a véleményedet! Az év legjobb filmjeit összegző toplistánk első részét pedig itt olvashatodKövesd 2017-es évértékelőinket itt 🙂

Filmtekercs.hu

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..