A világ legnépszerűbb medvéje az A. A. Milne által életre keltett plüss: Winnie the Pooh – ez vitán felül áll. Micimackó alakja annyira sikeressé vált az író bravúros regényeinek nyomán, hogy azóta rengeteg filmes feldolgozást megért a sztori. A legújabb a Barátom, Róbert Gida című élőszereplős alkotás, melynek apropóján kicsit mögé nézünk a Százholdas Pagony varázslatos világának és Micimackó karakterének.
A regény
A bájos, nem túl okos, ám annál nagyobb szívű mackó kedves, odaadó, a barátait mindenek felett oltalmazza, de legjobban mégis a saját hasát szereti rendbe tenni sok méz segítségével. Hogy mennyire cuki, azt még a sokadik bőr lehúzásakor is érezni: az új film előzetesében McGregor csak vekeng, de mikor Mackó megjelenik, túlcsordul minden szív, mint Mici mézesbödönjei. De ez nem afféle giccses túlcsordulás, mint az előző mondat, hanem okos, szellemes, kedves érzés.
A Micimackó című regény 1926-ban jelent meg.
Milne ekkorra már megjárta az első világháborút, de mindenek előtt sikeres drámaíró volt, ám mégis Mici történetével futott be igazán, és lett az irodalom egyik meghatározó alakja. Mint ismert, kisfiának, Christopher Robinnak (Róbert Gidának) írta a rövid történeteket, de inkább róla, hiszen ezek a sztorik Róbert Gidának és az ő szeretett plüsseinek kalandjai papírra vetve.
1928-ban a Micimackó kuckója következett – és innen nem volt megállás. Csak hogy lássuk, mennyire népszerűek Micimackó kalandjai: 1958-ban adták ki a könyvet latinul (!) Lénárd Sándor fordításában, amely 1960-ban felkerült a New York Times bestseller listájára első nem angol nyelvű könyvként, és ez a mai napig sem sikerült egyéb latin nyelvű kiadványoknak.
Micimackó alakja
Az író kisfia egyéves korában kapta első plüssét (ezt onnan is tudhatjuk egyébként, hogy Micimackó gyakorta kérdezi Róbert Gidát, hogy ha a fiú százéves lesz, akkor ő mennyi, és mindig azt a választ kapja, hogy 99). Edward névre hallgatott a maci egészen addig, míg egyszer az állatkertben a fiú meglátott egy feketemedvét, akit Winnipegnek hívtak. A medve Kanadából érkezett Nagy-Britanniába, előtte az első világháborúban részt vevő Királyi Winnipeg Zászlóalj kabalaállata volt. Nem volt kérdés, hogy Edwardból Winnie lesz. És így lett Winnie the Pooh a mű eredeti címe. A Mici név pedig Karinthy Frigyes érdeme, aki nővére, Emília tiszteletére keresztelte el Winnie-t Micinek (a Mici az Emília beceneve). Emília készítette ugyanis az első nyersfordítást, Frigyes „csak” irodalmivá szerkesztette.
Micimackó nem egyszerűen csak egy medvebocs. Ugyan csekély az értelme, de mégis van benne valami szellemesség.
Nyilvánvaló, hogy a korabeli Christopher Robin sok időt töltött együtt édesapjával, a regény és az adaptációk szóhasználata ugyanis rendkívül választékos. Még ha nem is mindig jó helyen vagy jól, de mindig kifinomult és okos szavakat mondanak a szereplők. Mici ugyan olvasni nem nagyon tud, a mézen és annak beszerzési módjain kívül túl sok gondolat sem motoszkál az agyában, de mindezt rendkívül szórakoztató és választékos módon teszi. Valószínűleg ehhez Karinthy Frigyes fordítása is hozzátesz, de mint tudjuk, mindenki hozott anyagból dolgozik, így elképzelhető, hogy az eredeti műben is ennyire szellemesen fejezi ki magát Mici. Még ha gyakran a komikumot is szolgálják ezek a jól-rosszul felhasznált felnőttes, kiművelt szavak.
Mint fentebb írtam, Micimackónak nem lenne túl bonyolult az élete, hiszen a mézen kívül csak a barátai érdeklik. Persze ezek és Micimackó legfontosabb tulajdonsága, az odaadása általában konfliktushoz vezet. A regény és az azt követő adaptációk egyik fő mozgatórugója ugyanis az, hogy a medvének tele kell tömnie a hasát mézzel. Ha nem sikerül elsőre, akkor a csekély értelme miatt valamilyen hajmeresztő ötlettel áll elő a célja eléréséhez: például felhőnek álcázza magát (Micimackó kalandjai, 1977), végigjárja az összes barátját, hogy aztán Nyuszinál beszoruljon a bejárati ajtóba. Ha pedig fontosabb küldetés vagy expedíció van kilátásban, Micimackó mellől akkor sem maradhat el legalább egy mézesbödön. Az évtizedek óta töretlen sikerű Halász Judit-dal is kimondja, hogy minél inkább havazik, Micimackó annál jobban szereti a mézet (sőt, talán még annál is jobban).
Persze nem csupán az evés Mici élete (de igen).
A barátai megmentésére gyakorta kell expedíciót szervezni, úgyis, mint Róbert Gidát kiszabadítani a Kiskovak barlangjából vagy épp Zelefántokat befogni (Micimackó és a Zelefánt, 2005). A gyermeki képzelet egyébként szenzációsan megmutatkozik az ellenségképekben. Amikor az 1997-es Micimackó visszatér című feldolgozásban Róbert Gida iskolába megy, hagy egy levelet Micimackónak, hogy ne aggódjon, délután találkoznak. Mivel a plüssök közötti legintelligensebb állat, Bagoly sem tud flottul olvasni, Kiskovak lesz az iskolából, és hirtelen mindenkinek eszébe jut, hogy ott miféle lények élhetnek, és azok mit tesznek szerencsétlen állatokkal és Róbert Gidával. Micimackó tehát olyan felnőtt, aki gyermeki lélekben ragadt. Úgy csodálkozik rá a legtriviálisabb dolgokra is, mint egy csecsemő, és ettől is lesz annyira szerethető, főleg gyerekek számára tökéletes azonosulási pont. A felnőttek pedig elnéző mosollyal simiznék meg a buksiját, hiszen hiába butácska, tele van szeretettel.
Micimackónak a kielégítő táplálkozás mellett a barátai a legfontosabbak. Feltétel nélkül szereti az esetlen Malackát, az ugrabugráló, szeleburdi Tigrist, a mindig akadékoskodó Nyuszit, az amúgy rettentően idegesítő és okoskodó Baglyot, de még Fülest is olyan szeretettel képes körbevenni, ami felett értetlenül áll az ember. Ha Micimackó jelen van, még Fülesnek is jobb a kedve, pedig amúgy bármelyik pillanatban idegösszeomlást kaphat. Továbbá mindig elsőként nyit a vélt vagy valós ellenségek felé is. A besavanyodott Nyuszi vagy a széldékeny Tigris hajlamosak nem a szívükre hallgatni, de Micimackó mindig rájön, hogy a megismeréssel közelebb lehet kerülni bárkihez. Bár ezek Róbert Gidára is jellemzőek, de tőle valahol elvárjuk, hogy szeresse a gondjaira bízott plüssöket. Micimackó meg csak szimplán szerető mackó. Egy csepp rosszindulat vagy gonoszság sincs benne, mindig a lehető legjobb megoldásra törekszik a lehető legegyenesebb úton. Ráadásul másoknak is segít legyőzni a félelmeiket. Micimackó általános igazságokat mond ki, amiket amúgy tudunk, szóval teljességgel felesleges lenne újra meghallgatni, de a gyerekek számára hiteles személyiségként nagyszerű példa lehet.
A kicsiknek sose lehet elégszer elmondani az élet nagy bölcsességeit, és ha már muszáj, legalább egy kedves medve tegye.
Igaz, nagyban függ Róbert Gidától, hiszen a kisfiú nélkül nem működne semmi a Százholdas Pagonyban. Mici mindig őt kérdezi, ha baj van, ha pedig nincs elérhető közelségben, akkor bizonyára meg kell menteni. Nagyon szoros barátság fűzi a mackót a fiúhoz, ez mind a regényből, mind pedig az adaptációkból kiderül. Minden film végén kimondják és megígérik egymásnak, hogy mindig együtt lesznek. Ezek olyan érzelmek, amelyeket csak gyerekek tudnak kreálni maguknak – ráadásul minden félelmüket és vágyukat bele tudják vetíteni a plüssökbe, így válnak igazi barátokká. A Barátom, Róbert Gida alaposan rá is játszik erre, hiszen a felnőtt Christopher Robinnak Micimackó segít újra megtalálni önmagát.
Micimackó olyan barát, amilyenre mindenki vágyik. Olyan társ az életben, amilyet csak kívánni lehet. Nem véletlen, hogy hírnevére újabb és újabb filmeket lehet alapozni. Hiszen ki ne akarná egy ilyen kedves mackó kalandjait látni?
