Fókuszban Ráadás

A félelem árnyképei – Az első Lovecraft-mozi

A kísértetkastély (The Haunted  Palace) című B-horrort, H. P. Lovecraft írásainak – Robert Corman és Vincent Price nevével fémjelzett – első filmadaptációját, a különc író születésnapjának évfordulója alkalmából vettem górcső alá.

H. P. Lovecraft műveit átitatja a kozmikus kiszolgáltatottság érzése. A tudat, hogy milyen keveset ismerünk az univerzumból, miközben emögött párhuzamosan ott lüktet a kiolthatatlan kíváncsiság is a háttérben. Főhősei a tudomány megszállottjai, kívülállók, akikre a sötét titkok gravitációja, így vagy úgy, de elementáris erővel hat. 

Hányattatott életútja ideális táptalajt nyújtott egy egészen eredeti, végtelenül sötétre hangolt, gyakran egymásnak ellentmondó narratívákkal dolgozó magánmitológia megszületéséhez, amibe minden bizonnyal gyakran menekült a hétköznapok viszontagságai elől. Habár már életében köré gyűlt egy szűk, ám elkötelezett rajongótábor, igazán ismertté csak halála után, egy diákja, August Derleth kiadói munkássága révén vált.

Egyik legnépszerűbb műve a Charles Dexter Ward esete című kisregény, ami számos formában és módon újragondolt alkotást inspirált. Roger Corman 1963-as adaptációja, A kísértetkastély az első lovecrafti mozi, ami után 1991-ben A feltámasztott címmel egy egészen eltérő felfogásban készített filmverzió is született ugyanabból az anyagból. 2001-ben a DreamCatcher Interactive Inc. révén pedig

egy videójáték is készült Lovecraft műve nyomán.

A B-filmek pápájának nevezett, karrierjét az AIP-nél kezdő Corman életrajzi kötetének tanúsága szerint több mint száz filmje között egyetlen nem akadt, ami veszteséges lett volna. Poe művének, Az Usher-ház bukásának megfilmesítése is jól teljesített a mozipénztáraknál, aminek következménye Poe-adaptációk sora lett, amelyekben a közönség számára az elsőrendű közös kapocs a kor és a műfaj ikonikus színésze, Vincent Price volt.

A Corman által kedvelt B-horrorok világa a műfaji filmturizmus egy különleges vidéke. A megkapóan alacsony költségvetésű díszletek közé idézett rémalakok valahol a rettegés és a humor perifériáját célozzák meg, hol szándékosan, hol a körülményekből adódó hátrányaikkal, amelyek képesek itt akár előnnyé is transzformálódni. Mert létezik egy mélyen kódolt igény ezek együttesére, amit a műfaj sokakban meg tud érinteni.

Corman A kísértetkastélyának főcíme Lovecraft helyett, csalóka módon inkább Poe nevét emeli ki,

aminek oka, hogy  Samuel Z. Arkoff és James H. Nicholson, az AIP részéről,ragaszkodtak a jól bevált hagyományok egy részéhez, így végül a cím is a Poe művet idézi.

A filmben Price, a gótikus körítés és a női alakok kapcsolódnak leginkább a Poe világához, akinek egyik kedvenc témája, egy gyönyörű nő és a halál vészjósló közelsége, ebből a filmből sem hiányozhat, habár az alapul szolgáló regény a vonalat csak óvatosan érintette. A motívumra azonban nem véletlen épül különböző műfajú filmek sora, Corman pedig nem véletlenül szerepelt híresen jól a kasszáknál – a közönség elsősorban a borzongásért nézi a B-horrorokat.

Már a film kezdetén egyértelmű, hogy a cselekmény lazán követi az alapul szolgáló művet. A Price által alakított Charles Ward feleségével, a Debra Paget által játszott Annel érkezik Arkham városába, ami szörnyű eseményeknek adott helyszínt 110 évvel korábban, (1939-ben Lovecraft tanítványa, August Derleth Arkham House néven alapította meg kiadóját, ami elsőként fűzte össze, és adta ki gyűjteményes kötetek formájában a mester írásait.)

A kategóriához illően szűkre szabott játékidő hosszabb kitérőket ez esetben sem engedélyez a cselekmény számára.

A történet a két főszereplő alakjára koncentrál, akiket a kötelező baljós jelek már megérkezésük pillanatában figyelmeztetnek az Arkhamban bujkáló veszélyre. Már rögtön a Burning Man elnevezésű fogadóban – aminek a neve szörnyű események sorára utal – kapnak néhány zavarba ejtő és kéretlen információt a várossal kapcsolatban, ami a feszültségadagolás egy biztos forrása lesz a film játékidejének további részében is, mivel szó szerint egy elátkozott helyről van szó.

Corman jó arányérzékkel emeli a tétet, hol egészen apró, hol szélsőséges motívumok felhasználásának segítségével. A boszorkánymester lakáját alakító Lon Chaney Jr.-nak például már a szeme alatti karikák önmagukban komoly nyugtalanságot tudnak kiváltani, míg egy – kastély alapfelszereltségéhez tartozó – pók vagy kígyó hirtelen feltűnése oldja valamelyest a hangulatot, aminek alapszintje olyan, mint a fák között megrekedt működ. Első pillantásra a mai szem számára viccesnek hathatnak a stúdiódíszletek, ám a történetben ott feszít egy mély pszichológiai húzóerő. Miközben a regény zaklatott, gyakran szüleivel viaskodó figurájával szemben Price arisztokratikus vonásokat hangsúlyozó alakja egészen más hangulati tónust ad a történetnek.

(SPOILER) A gyanútlan Charles Ward azonban mindkét esetben egyszerre néz szembe múltjával az őt megszálló őse révén, aki egyben talán saját torz, elfojtásoktól mentes, gátlástalan tükörképe is, természetfeletti hatalommal a kezében. Felesége, Ann, aki rögtön észreveszi a férjében végbement változást. A nyers gesztusoktól való első megrettenés után a polgári értékrendet képviselő,  Frank Maxwell által megformált joviális Dr. Willetthez fordul segítségért.

A világok harca ez: a múlt és a jelen, a természetfeletti és a profán, az ismeretlen és a hétköznapi áll szemben Corman filmjében.

Arkham pontosan a felsoroltak határán áll, egy lépéssel talán közelebb a sötétebbik oldalhoz. Charles és Ann pedig látogatók itt, épp olyan vakon sétálnak, mint a film egyik legfeszültebb jelenetében a szem nélkül született különös emberek.

Corman nem árul zsákbamacskát, egymás után játssza ki a kártyákat. A feszültség csúcspontjaként láncra veri Annt, és túlvilági szörnyeket mutogat neki egy csatornanyíláson keresztül – ahogy teszi ezt maga a film is a nézővel.

A jó horror a hétköznapok félelmeit fordítja a műfaj nyelvére és mutatja be azokat marginalizált formában.

Lovecraft kisregényének Charles Wardját a megismerés vágya hajtja a sötétség felé. Cormané mintegy belecsöppen, meghagyva a regénynek a kívülálló alakját, közelebb áll egy átlagemberhez. Szélesebbre tárva ezzel az azonosulás lehetőségének kapuját és  szimbolikus értelemben a mozikét is. Egy nagy lépéssel járulva hozzá Lovecraft életművének szélesebb körben való megismertetéséhez.

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakon. Érdekli a marketing, a reklám és a streaming platformok világa, specializációja a horror és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. mlinarikmariann@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..