Nincs kategorizálva

A kém, aki szeretett engem – James Bond és a nők

Csak kétszer élsz (1967)

Goldfinger-640x374

Ötvenhárom évvel ezelőtt indult útjára a James Bond franchise, és ez idő alatt megszámlálhatatlan nő keringett a brit titkosügynök körül. A Bond-történetek népszerűsége a hidegháborús időszakban érte el a csúcspontját, a hatvanas évektől felszabadultabbá váló szexuális légkör pedig az erotika túltengésének kedvezett.

Gyémántok az örökkévalóságnak

Aki valaha is látott Bond filmet, bizonyára szívében őrzi a maga kedvenc Bond-lányát, hiszen a producerek mindig is biztos kézzel válogattak a világ legszexisebb modelljei, Playmate-jei és színésznői közül. A lányok között találjuk a gyönyörű Daniela Bianchit, a szexepiles Honor Blackmant, az érzéki Diana Riggt – az egyetlen nőt, akit James Bond feleségül is vett –, de ott van közöttük az „ütős” Akiko Vakabajasi, és meg lehet csodálni a titokzatosan egzotikus Grace Jonest, a tökösen vagány Halle Berryt, avagy az olyan tehetséget, mint Sophie Marceau.

James Bond körül sok angol lány legyeskedett, de korán feltűnt mellette a svájci Ursula Andress, az olasz Daniela Bianchi, a jamaicai származású Martine Beswick, később Barbara Carrera és Mie Hama. Közöttük Gloria Hendry volt az első amerikai lány, őt követték az ismertebbek közül Kim Basinger vagy Teri Hatcher. A francia színésznők sem maradhattak el a 007-es mellől, Caroline Bouquet, Sophie Marceau vagy Eva Green neve világszerte ismert, és nem feltétlen a Bond filmekből. A svéd lányok: Britt Ekland és Maud Adams, vagy a maláj Michelle Yeoh és az orosz Olga Kurilenko csak még tovább színesítették a titkos ügynök szerelmi palettáját.

Sean Connery, George Lazenby és talán még Roger Moore korai filmjeiben is azok a lányok vezették a listát, akik felkapott modellként, világhírű magazinok címlapján pózolva váltak ismertté, így ezeket az évtizedeket akár a „bikinis lányok” korszakának is nevezhetnénk (utalva itt Ursula Andress ikonikus bikinis tengerparti jelenetére is, melyet 40 évvel később Halle Berry idézett fel).

Bár többen közülük a film- és tévészakmában is szerencsét próbáltak, tagadhatatlan, hogy sokkal inkább a szépségükért, mintsem átütő tehetségükért kerültek a 007-es bűvkörébe. A Bond filmbéli szerepük után a lányok közül többen is próbálták színésznői karrierjüket továbbépíteni legalábbis tévé-epizódokban/sorozatokban felbukkanva , igazán híres színésznővé azonban kevesen váltak közülük. Ilyen kivétel Angela Scoular, Lana Wood, Jane Seymour, vagy Britt Ekland további pályája. A filmszínésznői babérokra vágyók dolgát még az a köztudatban meggyökerezett hiedelem is megnehezítette, miszerint a Bond-lányokat „karrierblokkolási” átok sújtja.

Az a produceri gyakorlat, miszerint gyönyörű modellekből verbuválták a Bond filmek női szereplőit, jól nyomon követhető a lányok életkorának változásából is, mely évtizedenként emelkedő tendenciát mutat. A hatvanas években 26 év volt a titkosügynököt körülrajzó lányok átlagéletkora, és ekkor szerepelt minden idők legfiatalabbja is, a 20 éves Aliza Gur. Ám az egyik legszexisebb Bond lány, az akkor 38 éves Honor Backman is ebben a időszakbant tűnt fel Pussy Galore szerepében (annyira csábos volt, hogy a kora senkinek fel sem tűnt). A hetvenes-nyolcvanas években – valamiképp a tehetségesebb színésznők „beszivárgásához” köthetően – 28 évre emelkedett a lányok átlagéletkora, ami a kilencvenes évektől már 30 éves korra tolódott, s napjainkban a Spectre-ben megcsodálhatjuk minden idők „legéltesebb” Bond lányát is, az 51 éves Monica Bellucit, akiről Daniel Craig egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a saját korához képest megfelelőnek tartja partnernője korát is.

A holnap markában

A hetvenes évek végétől az egyfajta Play-girl–Vogue-girl–Bond-girl pályát befutó lányok mellett kezdtek feltünedezni „igazi” színésznők is – legtöbbjük maguk is ügynök (MI6, KGB, CIA) szerepben –, mely tendencia 1995-től felerősödött Barbara Brocolli színrelépésével. A James Bond filmek kizárólagos gyártására alapított Eon Productions vezető producerének lányaként, családi szakmai tapasztalatai mellé még filmrendezői diplomával is rendelkező Barbara ekkor vette át apja cégét. A leghíresebb női producerként számon tartott Barbara Brocolli radikálisan modernizálta a Bond franchise-t, beleértve ebbe a brit titkosügynök karakterének újra fazonírozását éppúgy, mint a női szereplők minőségi alapon történő kiválasztását, az új évezred igényeihez igazítva ezzel a Bond-univerzumot.

Azóta a lányokat nem pusztán a szépségük, sokkal inkább a rátermettségük és tehetségük alapján választják, és megújult szerep repertoárjaikkal új női viselkedésformák széles skáláját vonultatják fel a kilencvenes évek közepétől készült James Bond filmekben. Barbara Brocolli jóvoltából került a Bond lányok közé az Oscar-díjas Halle Berry, vagy a színésznőként már komoly elismerést szerzett Sophie Marceau és Eva Green is. A kiválasztás minőségi követelménye azonban nem halványította el a Bond-lányok szépségét, továbbra is gyönyörű nők veszik körül a 007-est. Brocolli további nagy érdemének tudható még be Judi Dench beemelése M szerepébe, ami új nézőpontot és izgalmas színt vitt az újabb történetekbe, némiképp megújítva James Bond és a nők kapcsolatáról addig gondoltakat is.

Soha ne mondd, hogy soha

A Bond-univerzumban minden korszaknak megvolt a maga nőideálja, mely nagyban meghatározta a 007-es ügynök és az őt körülvevő nők közötti kapcsolatok dinamikáját. A Bond-lányok különböző szerepeikben kötődtek a brit titkosügynökhöz, de bármily módon kerültek is a vonzáskörébe, a jövőbeni sorsukat sohasem lehetett előre megjósolni. Bár James Bond és a nők között kialakult kapcsolatok bonyolultnak, és nemegyszer többrétegűnek bizonyultak, nagyvonalakban azt mondhatjuk: körülvették őt naiv, szende, elcsábítandó lányok, sokan közülük segítették is őt, de gonosz ellenlábasai és kemény, tetterős riválisai is akadtak. Számos Bond lány a mindenkori főgonoszhoz tartozott, közülük néhányan a 007-sel való kapcsolatuk eredményeként jó útra tértek, és nem kevesen közülük meg is haltak.

A naívak és szelídek közé tartozott az egzotikus szépségű MI6-ügynök Zora (Oroszországból szeretettel, 1963), Patricia Fearing (Tűzgolyó, 1965), vagy Solange Dimitrios (Casino Royale, 2006), akik az erotikán kívül túl sokat nem adtak a filmekhez, de látványban pótoltak mindenért. Később, a hatvanas-hetvenes években kibontakozó nőmozgalmak hatására ez a nőtípus megritkult a Bond filmekben, helyébe tetterős, határozott női karakterek léptek, akik már mindinkább a titkosügynök egyenrangú partnerének bizonyultak.

Csak kétszer élsz (1967)
Csak kétszer élsz (1967)

A James Bondot segítő lányok hosszú sorát a bikiniben tengeri istennőként kiemelkedő Honey Ryder nyitotta meg, aki segített Bondnak elpusztítani Dr. No tenger alatti bázisát, de itt említhetjük még Mary GoodNigthot (Az aranypisztolyos férfi, 1974), Octopussyt (Polipka, 1983), Melina Havelockot (Szigorúan bizalmas, 1981), Pam Bouviert (A magányos ügynök, 1989), Kara Milovyt (Halálos rémületben, 1987) és Wai Lint (A holnap markában, 1997). S hogy mivel hálálta meg James Bond a lányokból felé áradó szeretetet és segítőkészséget? Lehet találgatni.

Femme fatale is jócskán akad a Bond frenchise-ban, ha nemcsak a fizikai értelemben vett szépséget tekintjük, hanem a lelki vonzalmat is. Ez esetben a végzet asszonyát természetesen Vesper Lynd jelentette a titkosügynök számára. James Bond első és egyetlen igaz szerelmének alakját az író, Ian Fleming legelső Bond-regényben, a Casino Royale-ban alkotta meg: Vesper testesíti meg azt a nőt, aki bonyolult személyiségével és szépségével elbűvöli, majd örökre összetöri James Bond szívét. Ne csodálkozzunk, hogy így jelent M-nek: „The job’s done. The bitch is dead” –, ez a kivételes szerelmi történet Eva Green alakításában valóban felejthetetlen játék.

jamesbondnok2
Eva Green, mint Vesper Lynd

Szigorúan bizalmas

Női titkosügynökök megjelentek már a korai Bond filmekben is, a 007-est segítendő, avagy ellenséges ügynökként törni a megsemmisítésére. Ők törték meg a pusztán csak szép és könnyen ágyba vihető Bond-lányok sorozatának ívét, egy egészen más nőtípus színrelépésével, mely változás akkoriban leginkább a hidegháborús enyhülésnek volt betudható. A Bond filmekben egyre több ügynöknő tűnt fel, mindkét világpolitikai oldalt képviselve, nem egyszer a kettőt együtt, így például a fagyosan szép Miranda Frost a KGB-vel szemben az angol titkosszolgálatnak dolgozik, de később kiderül róla, hogy kettős ügynök (Halj meg máskor!, 2002). Az ügynöknőkről szólva nem lehet megfeledkezni M-ről, az MI6 női vezetőjéről, aki 1995 óta Judi Dench alakításában nyert tért a Bond–univerzumban. M főnöke, mentora és anyafigurája James Bondnak, aki a Skyfallban bekövetkezett halálával talán lehetőséget adott Bondnak arra is, hogy vele együtt elsirathassa gyerekkora tragédiáját, anyja halálát.

A világ nem elég

A trendet tekintve a korai James Bond filmek naiv, védelemre szoruló lányaitól eljutunk a határozott, erős, céltudatos, és komoly szakmai kiképzésben részesült aktív ügynöknőkig. Ez viszont nem csupán a női karakterek átalakulását jelenti, hanem James Bond és a nők egymáshoz való viszonyának változását is magával hozza. Daniel Craig, arra a kérdésre, miért lett lovagiasabb napjaink Bondja, így válaszol: „Ez azért van, mert olyan erős nőkkel vagyunk körülvéve, akiknek nem okoz problémát, hogy helyretegyék őt.” Ezen a ponton szöget üt a fejünkben a gondolat: a 007-es ügynök netán lehetne maga is nő? Ezt a kérdést nemrégiben feltették Daniel Craignak is, aki lakónikusan így válaszolt: „Bármi megtörténhet.”

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com