Ráadás

A kulisszák mögött: Vizsga két személyre

admission-rudd-feyVajon mi motiválhatja a filmkészítőket egy különösen sajátos világ bemutatására? Kerry Kohansky-Roberts producer szerint a Vizsga két személyre esetében az, hogy a történet lehetőséget adott a drámai és a humoros töltet elegyítésére.

Jean Hanff Korelitz író is így gondolta, amikor 2009-ben megírta regényét, amelyet több rétegű feltárásnak szánt – nem csak az egyetemek felvételi eljárásának versengésen alapuló világát írta le, hanem megvizsgálta az eljárás alanyainak, a jelentkező diákoknak az érzelmeit is.

– A férjem a Princetonon tanít, és már jó párszor dolgoztam nekik a felvételi irodában. Tízen voltunk minden évben, és bár nem mi választottuk ki a felvett diákokat, minden jelentkezéshez értékelést kellett írnunk. Teljesen lenyűgözött, milyen heves érzelmeket váltottak ki a felvételik, és nagyon kíváncsi voltam, milyen lehet meghozni a végső döntéseket – mondja Korelitz. – Végignéztem egy princetoni generációt, ahogy jöttek hozzánk, és látogatták a férjem óráit – fantasztikus fiatal tanulók. De nem ők voltak az egyedüli fantasztikus tanulók. Emlékszem, amikor nekem kellett végig csinálnom a versengést, ami a felvételi körül folyik; és úgy láttam, az utóbbi időben egyre durvább a helyzet.

Az írónő úgy gondolta, a főszereplő nem diák lesz, de nem is professzor.

– Azt akartam megvizsgálni, ki az, aki elmegy felvételi biztosnak, akinek az a munkája, hogy minden érzelmet kizárjon, és lehetőleg minden diákot objektíven értékeljen. Ki vállalja ezt, és milyen érzés az ő helyükben lenni? – tűnődik az írónő.

Mivel az Oscar-jelölt Paul Weitz több filmjének is központi kérdése az önismeret, Kohansky-Roberts, akivel már többször dolgoztak együtt, úgy gondolta, a Vizsga két személyre vonzó lehet a rendező számára.

– Miközben Jean könyve lerántotta a leplet az egyetemi felvételi folyamatról, egyszerre mélyre ásott a család és a szülőség témában is – ezek mindig is központi szerepet kapnak Paul filmjeiben. Nagyon tetszett az ötlet, hogy a felvételi biztosnak határozott véleménye van a szülőkről, akik mindent megtesznek, hogy gyerekeik bekerüljenek a megfelelő egyetemre – a végén pedig ő viselkedik a leginkább meglepő módon.

Karen Croner forgatókönyvíró szintén beleszeretett a könyvbe. Kohansky-Roberts-szel évekkel ezelőtt találkozott, és azóta remélte, hogy egyszer együtt dolgozhatnak. Újra találkoztak, hogy megvitassák a könyvet, és hogy közös erővel meggyőzzék Pault.

– Nagyon fellelkesültem, amikor megtudtam, hogy Pault, aki az Egy fiúrólt készítette, érdekli az Vizsga két személyre. Nem is tudtam volna alkalmasabb embert elképzelni a könyvemből készülő film rendezésére.

Croner fontosnak tartotta, hogy találkozzon Korelitz-cel, és megbeszéljék az adaptációt. A forgatókönyvíró elmondta az írónőnek, hogy a könyv fő motívumait megtartják, de sok helyen változtatnak a történeten. Az egyik például, hogy a könyv nagy része a múltban játszódik, amíg a film a jelenben.

admission02– Néhány karaktert kihagytak, némelyik pedig nagyobb jelentőséget kapott – meséli Kohansky-Roberts. – A cselekmény nagy részét meghagytuk, és nem változtattuk meg a karakterek vonásait.

– A történet lényege megmaradt – hagyja jóvá Korelitz. – A forgatókönyv Karen Portia-értelmezését mutatja, a film pedig Paul Weitz interpretációját. Így olyan, mintha én lennék a karakter nagymamája.

– A drámai és vígjáték-elemek vegyítésével Portia olyan nővé vált, aki valóban arra vágyik, hogy elindítsa a gyerekeket az életben a helyes úton, miközben ő maga továbbra is rabja jól szervezett életének – mondja Croner. – Úgy éreztem, Portia története elég általános, és esetleg inspiráló lehet azok számára, akik korlátok közé szorították az életüket, és eltűnődnek néha, hogy elég erősek-e ahhoz, hogy kitörjenek.

– Portia csak azután kezd új utat keresni magának, hogy megrázkódtatás éri, ez változtatja meg az életszemléletét – mondja Kohansky-Roberts. – Az események során szülőként kell viselkednie, pedig a szülői szerepet addig nyíltan lenézte.

– Amikor Jeremiah anyukájaként viselkedik, olyan érzelmeket él meg, amiktől addig rettegett – teszi hozzá Croner.

Miközben Kohansky-Roberts és Weitz segítették Croner munkáját, ők kiválasztották a legalkalmasabb színészt a főszerepre.

– Hallottuk, hogy Tina Fey szeretne szerepet kapni vígjátékban és drámában is, és úgy gondoltuk, az ő fanyar humora és a történet komolyabb vonásai egy egyedi, szórakoztató filmet alkotnának. Onnantól, hogy ő eszünkbe jutott, nem is gondolkodtunk másban.

–  Tina egyszerre tud komikus és mély karaktert alakítani. Mind úgy gondoltuk, el tudná játszani a drámai és érzelmes karaktert, akivé Portia válik – mondja Andrew Miano, Weitz munkatársa a Depth of Field produkciós cégnél.

A színésznő először a regényt olvasta, utána a forgatókönyvet. Többször tárgyalt Weitz-cel és Cronerrel, valamint Korelitz-cel is találkozott, és 2010 őszén vállalta el a szerepet.

A filmkészítőknek szintén választaniuk kellett: egy férfi főszereplőt a már kiválasztott színésznő mellé. Portia régi csoporttársa, John Pressman szerepére olyan színészt kerestek, aki jól tud Tina Fey-jel dolgozni.

– Paul Rudd ideális a szerepre, mert nagyon sokoldalú – független filmektől kezdve a vígjátékokon át a színházig mindenhol megállja a helyét – véli Miano.

Admission
Paul Weitz Nat Wolff-ot instruálja a Vizsga két személyre forgatásán

– Még amikor egyetemre jártak együtt, John valószínűleg bele volt zúgva Portiába. Portia ugyan elnyomta magában azokat az emlékeket, de amikor újra találkoznak, egyértelmű a vonzalom kettőjük között. John megpróbálja rávenni a nőt, hogy legyen Jeremiah gyámja. Paul Rudd és Tina Fey meggyőzően mutatják be az érzelmi hullámokat – teszi hozzá Kohansky-Roberts.

A két színész már ismerte egymást.

– Már dolgoztunk együtt Tinával a Saturday Night Live-ban, és fantasztikus volt vele játszani a filmben. Nagyon jól ráérzett Portia karakterére, jól tud játszani a humorával, és nem tűnik mesterkéltnek – meséli Rudd. – Még a forgatás előtt találkoztunk Paul Weitz rendezővel, hogy John karakterét tisztázzuk. Olyan dolgokat is megbeszéltünk, amik nem feltétlenül voltak benne a forgatókönyvben, mint például John és Portia története a férfi szemszögéből. Nagyon megfogott John karaktere.

Portia anyjának kiválasztására is nagy hangsúlyt fektettek. Az anya elismert író, akinek magas elvárásai megrontották lányával való kapcsolatát.

– Lily Tomin igazi feminista ikon és komikus-példakép, úgy éreztük, tökéletes Tina mellé – mondja Kohansky-Roberts.

– Jó volt látni Lily munkáját, aki úgy formálta a jeleneteket, mintha gyurmából lennének, kipróbált többféle hangsúlyt és új ötleteket – lelkendezik Rudd.

– Az utóbbi időben sok anyaszerepet kaptam, de Susannah-é különb. Megtiszteltetés, hogy én játszhattam. Susannah egykor ünnepelt feminista volt – és bár sok év eltelt, még mindig határozott elvei és elképzelései vannak, sajátos mitológiával, amit felépített magának. Úgy érzi, Portia – reményeivel ellentétben – átlagos, hétköznapi lett. De mindkettejüknek vannak titkaik, és a történet végére visszatalálnak egymáshoz – mondja Tomlin.  – Ismertem Paul Weitz munkásságát, és nagyon érdekesnek találtam, ahogy a kapcsolatokkal bánik – nagyon finoman, cseppet sem kiszámíthatóan. Találkoztunk, elbeszélgettünk a családunkról, az életünkről. Igazán támogató volt a forgatásnál.  A Tina Fey-jel való közös munkát is vártam, a munkáiból kitűnt, hogy fantasztikus színésznő.

– Beszervezni két ilyen sikeres színészt, hogy eljátsszák anyját és lányát: ez túl jó volt ahhoz, hogy igaz legyen. Azt hiszem, egy kicsit mindannyian féltünk Lilytől, de pillanatok alatt lenyűgözött mindenkit a humorával és lazaságával, pedig sűrű napirendje volt – mondja Miano. – Másik nagy „szerzeményünk” Wallace Shawn volt Clarence, a rangidős felvételi biztos szerepére. Paul nagyon tiszteli Wallace-t írásaiért és alakításaiért, színészként mindig feldobja a jelenetek dinamikáját.

Admission

– Nagyon sokat nevettünk a forgatás alatt – emlékszik vissza Baron.

– Jó volt követni, ahogy a színészek – akik mind nagyon jók az improvizációban – mivel rukkolnak elő egy-egy jelenetnél, hogyan változtatnak meg dolgokat az időzítéssel – teszi hozzá Croner.

Két fiatal színész csatlakozott még a csapathoz. Az idősebbik, a 18 éves Nat Wolff, aki Jeremiah-t játssza, a diákot, aki elindítja Portia változását, ahogy a nő igyekszik bejuttatni őt a Princetonra.

Wolff színészként és tinédzserként is megértette a karaktert, és jelentkezett a szerepre. Jeremiah-t nem igazán érdekelte soha az iskola, és ez a jegyein is látszik. Lázadó, saját magát akarja kiművelni könyveken keresztül és az élet által. John meglátja a potenciált a pimasz gyerekben, és átviszi a New Quest Schoolba, ahol a srác életében először kiemelkedik a közegéből. Azonban továbbra sem egy tipikus Princeton-hallgató, és Portiának nincs könnyű dolga vele.

– Számomra az volt a legérdekesebb, hogyan változik meg a fiú, aki mindent fekete-fehérben lát, azáltal, hogy beengedi Portiát az életébe.

– Portia ragaszkodik Jeremiah-hoz, pedig elsőre nem bírja elviselni; úgy érzi, nem tudja kezelni a fiút. Amikor azonban John elviszi Jeremiah-t a Princetonra, a nő meglátja a lehetőséget a fiúban – és még úgy is, hogy semmit sem tud az anyaságról, megpróbálkozik vele – mondja Fey.

Wolff-nak ki kellett próbálnia a hasbeszédet, amivel azelőtt nem próbálkozott. Kezdetben csak felidézte, hogyan csinálták más színészek, például Anthony Hopkins A mágusban és Adrien Brody a Bábuban.

– A készítők szereztek valakit, aki zsúrokon szokott hasbeszélni, és ő tanított meg. Ilyenkor az ember kicseréli a „b”-t „d”-re, a „p”-t „t”-re és így tovább. Jó volt újat tanulni, de elég nehezen ment. Mondtam is Paul Weitz-nek, hogy keményen próbálkozom, mire ő azt mondta, hogy Jeremiah sem tudja jól csinálni. De semmi gond, mert ennyi tanulás után sem vagyok túl jó benne – meséli Wolff.

John örökbefogadott fia, Nelson szerepére a készítők jó pár kiskamaszt hallgattak meg: kezdőket és már dolgozó színészeket is. A választás az akkor 11 éves Travaris Spearsre esett, aki már elkezdett színészkedni, de filmben még nem szerepelt. Három körös meghallgatás után választották őt.

– Nelson szereti Johnt, de nem akarja körbe utazni a világot, mint az apja. Állandóságra vágyik, és ezt Portiában találja meg; elkezd úgy tekinteni rá, mint az anyjára. Szeretné, ha Portia és John összejönnének – mondja Spears. – Nagyon szerettem a karakter humorát és személyiségét. Magamra emlékeztetett.

– Travaris lelkesedése mindannyiunkra átragadt, ami nagyon jó érzés volt. Travaris egyáltalán nem izgult, amikor az ő jelenete jött. Ha Paul szólt, hogy ő jön, csak simán belekezdett – meséli Rudd.

– Paul Weitz szuper volt, és nagyon türelmes. Paul Rudd inspirált, és egy csomó tippet adott, amik hasznosak voltak a jeleneteknél. Tina Fey fantasztikus volt, rengeteget tanultam tőle. Ha lesz még lehetőségem velük dolgozni, tuti, hogy nem utasítom el – teszi hozzá Spears.

– Amikor elkezdtünk forgatni, Travaris megkérdezte, hogy izgulok-e, mire én bevallottam, hogy egy kicsit igen. Ő meg azt mondta, hogy nem ideges egyáltalán. Nagyon természetesen kezelte a forgatást – emlékszik vissza Wolff.

A legtöbb forgatási helyszín New Yorkban volt, mert a város sokoldalúsága lehetőséget adott rá, hogy a sztori helyszíneit berendezzék – a vidéki New Hapshire-t, a lombos külvárost, New Jersey-t és a keleti part legjobb iskoláinak csendes előkelőségét. John Pressman kísérleti iskolájához, ahol a tanulást önmagáért szeretik, egy New York-i lovas edzőközpont adta a bukolikus környezetet. A HorseAbilitynél a készítők rendelkezésére állt egy udvar és egy farm; Sarah Knowles látványtervező itt rendezte be az egyszerű osztálytermeket. Néhány négylábú is csatlakozott a stábhoz pár napra, így Fey, Rudd és Wolff egy filmjelenet erejéig együtt dolgoztak egy vajúdó tehénnel.

– Édes volt, de hatalmas. Egész nap az akolban forgattunk, és semmit sem láttunk tőle – meséli Rudd. – A legyek egész nap minket kerülgettek, mert bekentek minket valami zselés anyaggal. A ruhánk teljesen ránk tapadt. Néha a forgatás elég büdös is lehet.

Ahogy a forgatás végéhez közeledetek, a csapat bejutott a Princeton egyetemre is, és egy pár napig a kampuszon és a városban forgattak. Az egyetem teljes együttműködésével pár nap alatt felvették az egyetem borostyánnal borított épületeit és kampuszait.

Mindez azért volt lehetséges, mert az egyetemnek már megkezdődött a kevésbé zűrös nyári tanéve. Ahogy elterjedt a forgatás híre, a felvételi bizottság vezetője, Janet Lavin Rapelye találkozott a filmkészítőkkel, és még be is került egy jelenetbe Tina Fey-jel. Dr Shirley M. Tilghmannel, az egyetem akkori elnökével is megismerkedtek, de ő elkerülte a kamerát. A Nobel-díjas John Forbes Nash Jr., akinek élettörténet az Egy csodálatos elme című film meséli el, csendesen figyelte a forgatást.

– A Princeton egyetem a legkiválóbb generációk mérföldköve. Mindenki nagyon örült, hogy ezt megmutathattuk a filmben, igazi megtiszteltetés volt.

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya

Molnár Kata Orsolya a Filmtekercs főszerkesztője és egyik alapítója. Geográfusként végzett, majd szabadúszóként írt. Miközben filmes diplomáján is dolgozik, saját PR ügynökségét építi. Specializációja a képregényfilm, a sci-fi és a távol-keleti filmek. [email protected]

Szólj hozzá!

Click here to post a comment