Fókuszban Ráadás

A szervezett bűnözés menő? – Gengszterek a filmvásznon

Óriási hatalmuk van; nem vonatkoznak rájuk a szabályok; sőt, saját törvényeket állítanak fel; mindenki fél tőlük; zsebre teszik még az igazságszolgáltatást is; minden nő bukik rájuk; gazdagok; igazi birodalmat tartanak fenn. A gengszterkedés menőnek látszik, mi pedig a most mozikba kerülő Gotti tiszteletére összegyűjtöttük a legkiemelkedőbbeket.

Gengszterekről filmet készíteni mindig hálás feladat volt, mióta csak megszületett ez a művészet. Mivel a mozgókép feltalálása majdhogynem egybeesik a nagy Amerikába vándorlással; ami pedig körülbelül a szervezett bűnözés kialakulásával és fénykorával tehető nagyjából azonos időre, evidens, hogy a bűnözők a börtön mellett filmtekercsbe is be lettek zárva. Most éppen John Gotti, aki a ’60-as évektől kezdve egészen 1992-es bebörtönzéséig az amerikai maffia meghatározó tagja volt, és akit John Travolta játszik majd egy új filmben – de lesz-e olyan, mint elődei? A témában minden megvan, ami klasszikussá tehet egy filmet: a sztori általában igaz, a szereplők jobbára valósak, akciódús, hovatovább kalandos, gyakran romantikus, mindamellett szinte minden sztoriban súlyos morális kérdések jelennek meg. Az erőszak és a család fura szimbiózisa, a kegyetlenkedés és gyengédség, a hozzátartozók iránti elköteleződés kettőssége – mind megtalálhatók.

Al Capone, minden gengszter példaképe

Alphonse Gabriel Capone „A sebhelyesarcú” (1899-1947) annyira menő volt, hogy bár halomra gyilkolta az embereket majdhogynem válogatás nélkül, soha nem tudtak egyetlen emberölést sem rábizonyítani. Cserébe egy könyvelő lebuktatta, így adócsalásért sikerült elítélni. 26 éves korára már a legismertebb alvilági figurák között volt, és a szervezett bűnözés gyakorlati alapjai fűződnek a nevéhez. Rájött, hogy az alvilág kiépítéséhez a korrupción át vezet az út, és ebben nagyszerűen működött, úgyhogy szervezetét ezertagúra sikerült bővítenie.

A szesztilalom nyomán kialakult csempészet fő mozgatórugójának számított, de érdekelt volt a szerencsejátékokban és prostitúcióban is. Chicagóban tevékenykedett, de csúfos véget ért: szifiliszes is volt, az Alcatraz-szigeten a téboly jelei mutatkoztak rajta, megromlott az egészségi állapota, így szabadlábra helyezték. De hiába, nem tudta újra visszaszerezni régi fényét, agyvérzést kapott, végül egy tüdőgyulladás szövődményeibe halt bele. Mozgalmas életet élt – már ha lehet a világ egyik legismertebb és legrettegettebb bűnözőjénél ezt a jelzőt használni – tragikus véget ért. Kell ennél finomabb csemege egy filmesnek? Sok filmes nem is tudta kihagyni. Életéről, illetve tevékenységéről már 1932-ben (!) készült film Howard Hawks rendezésében, valamint a legendás Howard Hughes produceri munkálatai mellett A sebhelyes arcú (Scarface) címmel.

A sebhelyes arcú (1932)

Persze kimondatlanul, a főhős karaktere ugyanis nem a szó szoros értelmében vett Al Capone, de egyértelműen rá utal, és a kor maffiatevékenységeit is megjeleníti, úgy is, mint a Valentin-napi mészárlás, amelyet Capone rendelt el 1929-ben egy rivális bandával való leszámolásképp.

Halála után persze már bátrabban lehetett életének fordulópontjait boncolgatni, Brian De Palma például annyira beleszeretett a témába, hogy 1983-ban elkészítette A sebhelyesarcú remake-jét Al Pacinóval (bővebben lent), 1987-ben pedig az Aki legyőzte Al Caponét című gengszterdrámát Kevin Costnerrel, Sean Conneryvel és Robert De Niróval Capone szerepében.

A film azt járja körül, hogyan próbálták elfogni a rettegett maffiavezért.

Bár a valódi akcióban részt vevő ügynökök kissé zokon vették, hogy Eliot Ness, akinek a könyvéből a film készült, nagyjából egy saját sztorit kerekített a valós eseményekből, pedig az ő eredeti kilencfős bandájának semmi szerepe nem volt Capone börtönbe juttatásában.

Aki legyőzte Al Caponét (1987)

Csupán a rivaldafény érdekelte Nesst, a könyvet is csak azért írta, mert elszegényedett. Mindez nem csorbít a film értékein, még ha nem is igaz, nagyszerű, Sean Connerynek hozott is egy Oscar-díjat, Kevin Costnert pedig nem leharcolt, B-kategóriás színészként látjuk, hanem még a sikerben fürdő sztárként. De Niro pedig önmagában menő, még Al Caponénak sem kell lennie hozzá. Ezek mellett számos dokumentumfilm szól a legendás maffiavezérről, újabban pedig Tom Hardyval forog a Fonzo, amely Capone késői éveit és bomlófélben lévő elméjét mutatja be.

Al Pacino, a legsokoldalúbb „gengszterformáló”

Nem, ő nem ugyanúgy Al, mint Capone. Talán fura lehet a színészt emlegetni mint legmenőbb maffiózó, de annyiszor és annyiféleképpen láttuk Pacinót gengszterkedni, hogy ő tulajdonképpen önmagában megtestesíti a keresztapaságot. Ő alakította Tony Montanát a fentebb említett 1983-as filmeposzban. Annyira sikeresen, hogy igazi kultusza lett a mocskos beszédben és erőszakban bővelkedő mozinak. Hisztérikus, elmebeteg zsarnok volt ebben a moziban, megalomániája addig terjedt, hogy a családját is simán veszni hagyta. Néhány évtizeddel később még számítógépes játék is készült Montana kezdeti lépéseiről és csúcsra vezető útjáról. A Grand Theft Auto: Vice City című játékban a Sebhelyesarcú útjához kísértetiesen hasonló küldetéseket kell elvégezni.

A sebhelyesarcú (1983)

Pacino annyira menő, hogy minden idők legismertebb és legtöbbször emlegetett filmes gengszterét is eljátszotta. Mind a mai napig tán legvitatottabb gengsztereposza A keresztapa. Az 1972-es, Francis Ford Coppola által rendezett film súlyos morális kérdéseket vet fel, hogy aztán a trilógia további részeiben megpróbálja megválaszolni, de legalábbis feloldani a feszültséget a kegyetlen alvilág és a szeretet, odaadás és család között. Vito Corleone szerepét Marlon Brandóra osztotta Coppola (hogy aztán az megérdemelten bezsebeljen érte egy Oscar-díjat), Michaelt, a legkisebb fiát pedig Pacino alakította, akinek ez mindössze a második filmszerepe volt, de hát mit számított ez?

Ennél jobb választást még visszatekintve se tudnánk elképzelni.

A trilógia az ő tiszta jellemű fiúként induló életét követi végig a keresztapává válásán át a megkeseredett, kétségekkel teli öregkorig. Bár a harmadik rész már nem durrant akkorát a ’90-es években, mint az első kettő, de a nagyívű történet epilógusaként mindenképpen jól funkcionál. A keresztapa azt mutatja be, mennyire fogva tart a szervezett bűnözés, ha beleszülettél.

A keresztapa 2. (1974)

A film elején még katonaként látjuk Michaelt, aki totálisan elutasítja az alvilági játékokat, de rémesen egyszerűen és magától értetődően válik gyilkossá, mikor a családját óriási tragédia éri egy bandaháborúban. Onnantól nincs megállás, a személyisége folyamatosan torzul, a következő részekben pedig olyan durva eszközöktől sem riad vissza, amit az apja sosem engedett volna meg magának. Rideg családfenntartóként látjuk, Montanához hasonló megalomániás személyiségjegyekkel, de egész másképp éri el céljait, mindig hideg fejjel és logikusan dönt. Sosem borul el az agya. Persze ez átlagemberként tekintve nem annyira menő, de mint maffiakirály vitathatatlan, hogy Pacino győz.

Robert De Niro, az önironikus gengszter

És ha már A keresztapa – Pacinóval talán egyvalaki veheti fel a versenyt, mégpedig az az ember, aki a trilógia második részében a fiatal Vito Corleonét alakította olyan parádésan, hogy a biztonság kedvéért őt is megjutalmazták egy Oscarral a szerepért. De Niro is a maffiózó mintapéldánya: őt győzték le ugyebár Al Caponeként, 1984-ben Sergio Leone gengsztermozijában, a Volt egyszer egy Amerikában pedig bravúrosat alakított James Woodsszal.

A ’90-es évek elején sorjáztak a maffiaszerepek: a Nagymenők 1991-ben, 1995-ben pedig a Casino. Utóbbiban ugyan nem kifejezetten ő volt a gengszterkirály, de bukmékerként és kaszinótulajdonosként nagyon menő volt. Alakját Frank Rosenthalról, a kor egyik zsenijéről mintázták, aki kivételes matematikai tehetségével minden meccs eredményét zsigerből tippelte (na meg a bundázáshoz, zsaroláshoz, megkenéshez is nagyon értett), van is erre utalás a filmben. Sam Rothstein alvilági kapcsolatai és a Joe Pesci által alakított Nicky Santoróval való barátsága miatt kért és kapott helyet ebben a válogatásban.

Casino (1995)

Ám Robert De Nirónak a humora is nagyszerű, ezt egy sor klassz film bizonyítja (Éjszakai rohanás, A komédia királya, Nem vagyunk mi angyalok), de hogy maffiózóként milyen zseniálisan vicces, azt a Csak egy kis pánikban és folytatásában, a Még egy kis pánikban láthattuk.

Egész fiatal- és középkorát azzal töltötte, hogy gengszterek bőrébe bújt, kegyetlen volt, de Harold Ramis 1999-es vígjátékában csavartak egyet a karakteren, így a rettegett keresztapából pánikbeteg vicczsák lett.

Lehetett volna ez szégyenteljes bukás is, de Robert De Niro öniróniája, partnere, Billy Crystal pazar játéka és az erős forgatókönyv szenzációvá varázsolták. Néhány évvel későbbi folytatása már nem hagyott ekkora nyomot Hollywood berkein belül, de még mindig kitartott az erős alapanyag, valamint a szereplőpáros közti kémia. Mi lehetne annál menőbb, hogy a 20. század második felének legrettentőbb maffiózóinak életre keltője eljátssza ugyanezt, csak poénosan, és még jól is áll neki?

Sonny LoSpecchio, akinél ott van az igazság

Nem ismerős? Pedig a maffiafilmek sorában kiemelkedő az 1993-as Bronxi mese, melyet Robert De Niro rendezett, de kivételesen nem ő alakította Sonny LoSpecchiót, a kemény gengsztert, hanem Chazz Palminteri, aki a forgatókönyvet is jegyzi egyben. Palminteri saját gyerekkoráról írt színdarabot, majd a filmhez szükséges forgatókönyvet, hogy aztán bravúros drámává fejlődjön a történet.

Bronxi mese (1993)

De Niro bronxi munkásembert alakít, akinek fiát a helyi alvilág magába szippant. Megütközik egymással a törvénytisztelő polgár és a nagyhatalmú maffiózó, akit a fiú apjaként kezd tisztelni. Az elvesztegetett életek meséje ez, amely sajnos igaz, és kimondja: ha a tehetséges emberek a tisztesség helyett az alvilági útra lépnek, kivétel nélkül csúfos véget érnek. Chazz Palminteri önmagáról mintázta a kisfiút, és lám, ő is inkább a tisztességes életet választotta. A fiú szemében, avagy külső szemlélőként menőnek számíthat egy maffiafőnök, de amúgy…?

Tovább is van…

Ha szűken értelmezve csak a legmenőbbekről szólunk, még akkor sem teljes az összkép. A zsáner annyira népszerű, hogy a lehető legtöbb formát és műfajt megtalálják hozzá: készült sorozat Maffiózók címmel, amely minden idők egyik legsikeresebb szériájává nőtte ki magát, és 6 évadon keresztül futott. De igazi paródiaként emlékezhetünk Stallone Oscarjára, ahol Angelo Provolone a jó útra tért maffiózó, és a banküzletbe készül beszállni, csak hát ex-gengszterként néha megbélyegzik az embert – ez pedig ad némi lehetőséget a helyzetkomikumra. Bár óriási bukásként tartják számon, Hollywoodon kívül mégis kultuszfilm lett belőle.

Legend (2015)

Tom Hardy is be-beszáll a maffiafilmekbe, a 2015-ös Legenda a valóban legendás ikerpárról, Ron és Reggie Kray-ről szól, akik a londoni alvilágot uralták. A Fékezhetetlen pedig idegfeszítő dráma/krimi a szesztilalom idejéről, amiben a tényleg élt Bondurant-fivérek szeszcsempészetből tartják fenn családjukat, de egy különleges ügynök kivenné a részét a buliból…

Van miből válogatni, ha az ember a szervezett bűnözésről szeretne tájékozódni. Már csak azért is, mert félő, hogy ezek a filmek nemigen térnek el a valóságtól, valószínűleg az alvilág van ennyire mocskos, ha nem mocskosabb. Visszatérve fő kérdésünkhöz: menőségnek számít, ha valaki belép az alvilág kapuin? Bizonyára vonzó a viszonylag könnyen szerzett pénz, a korlátlan hatalom, a keresztapasággal járó tisztelet és megbecsülés. Hogy nincsenek határok, még a rendőrség is haver vagy megfélemlített pincsikutya. De vajon maffiózóként álomra hajthatod-e a fejed nyugodt szívvel minden nap? Ha emlékszünk Vito Corleone „narancsvásárlására”, akkor talán meg is van a válasz.

Moldován Tünde

Moldován Tünde

Moldován Tünde tanító-újságíró, a magyar nyelv(tan) szerelmese, a Filmtekercs lektora. Mindegy, hogy blockbuster, független, európai, hollywoodi, a szórakozást és művészi értéket mindben megtalálja. A filmekre pedagógus-szemmel tekint, a gondolatai filmelemzés közben is a társadalom és morál körül forognak.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..