Nincs kategorizálva

A visszatérés napja: A jövőd nincs megírva – Vissza a jövőbe 3.

Doki (Christopher Lloyd) és Marty (Michael J. Fox) a nem túl távoli jövő és a közelmúlt bebarangolása után az amerikai történelem és mítoszépítés legfontosabb periódusában is bebizonyítja, hogy mindenki maga irányítja a sorsát.

Robert Zemeckis és Bob Gale közös története igazi kasszasikerré nőtte ki magát: a Vissza a jövőbe szellemes dialógusaival, nyughatatlan dramaturgiájával és sodró hangulatával a gyártási költségek tízszeresét hozta vissza a pénztáraknál, így nem meglepő, hogy az időutazásos kaland hamar trilógiává bővülhetett. A további két epizód nemcsak a filmvásznon, hanem az alkotók életében is szorosan követte egymást, a forgatások között csupán hetek teltek el. A trilógia záró darabja bár lélegzetvételben hűen követi elődeit, de cselekménye során jóval kevesebb idősíkon keresztül kísérhetjük figyelemmel hőseinket, akiknek most a vadnyugaton kell összeakasztaniuk bajszukat a Tannen család korai sarjával.

„…nemcsak a múltba tett kitekintés, hanem filmtörténeti utazás is egyben.”

Kérdés azonban, hogy mennyire működik műfaji westernként a film, vagy mennyiben fogható fel egyszerű paródiának, esetleg igazi Vissza a jövőbe epizóddal van-e dolgunk. Marty és Emmett 1885-ös kalandja ugyanis nemcsak a múltba tett kitekintés, hanem filmtörténeti utazás is egyben. És éppen ez az a terület, amely a trilógia egyik védjegyévé vált: az anakronizmusra épülő poénok mellett a találó popkulturális kikacsintásokkal és filmtörténeti hivatkozásokkal rengeteg rajongót megnyert magának a sorozat. Most is jót derülhetünk a klasszikus westernek patyolat tiszta és színes jelmezében visszaküldött Marty esetlenségén, aki azonban a spagettiwesternt követő éra poros, koszos, mocskos világába érkezik meg, és épp az egyik legemblematikusabb párbajhős, Clint Eastwood identitását ölti magára – akitől az alkotók külön engedélyt is kértek, hogy a nevét használhassák.

vissza_a_jovobe_3cLátszólag ragaszkodik is a western műfaji kliséihez a forgatókönyv: a kisvárost félelemben tartó rablóbanda és a település életét felforgató idegen minden vadnyugati filmből ismerős lehet, de többek között a műfaji alapnak tekinthető Hatosfogat és A nagy vonatrablás képsorait is megidézik a jelenetek. Mindezek ellenére az amerikai mítosz megteremtésében kulcsfontosságú műfaj inkább csak díszes háttér és szépen felépített kulissza, hiszen a cselekmény épp úgy öltözik át vegytiszta Vissza a jövőbe történetté, mint ahogy Marty a színes hacukából Eastwood Dollár-trilógiából ismerős jelmezébe.

A suspense alaphelyzetére építő dramaturgia fő kérdése ugyanis most is változatlan: sikerül-e a történelem befolyásolása nélkül megváltoztatni egy tragikus esemény végkimenetelét. A pörgős, akciódús történet, a szellemes és jól működő humor (mint például a frizbi feltalálásának félig-meddig hű története) és az elmaradhatatlan filmes utalások mindvégig garantálják, hogy sokadik újranézésre is remek élményben legyen részünk. És ez így van rendjén, mert a felhőtlen szórakozás alól a trilógia egyetlen epizódja sem kivétel.

dr. Rókus Ákos

Rókus Ákos a PTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar szakpáron. 2012 óta a szerkesztőség tagja. Specializációja a zsánerfilm (különösen az akció, a western és a thriller), valamint a műfajelméleti kérdések.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com