Nincs kategorizálva

Éves mérleg 2018: Tróntalan harcok – Az év legnagyobb anyagi bukásai

Jó év volt 2018 pénzpiaci szempontból Hollywood számára, de nem mindenkinek. Nézzük, kik és még inkább milyen filmek lettek az év legnagyobb vesztesei.

A történelmet a nyertesek írják, a filmgyártást szintén. Legutóbbi cikkünkben már átnéztük, milyen irányt diktálnak a nyertesek, most azt szemlézzük, a vesztesek milyen utakat zárnak le. Tegyük gyorsan hozzá, a világ nem ilyen egyszerűen működik. Egyrészt nem beszélhetünk egységes globális piacról, másrészt Hollywood nem egy statikus, központilag irányított világ, hanem egy dinamikus, szegmentált iparág. Utóbbi kitétel annyiban mindenképp fontos, hogy a trendek jellemzően két-három év csúszással jelentkeznek.

A filmes világpiacon a globális trendekhez nagyon hasonló folyamat zajlik, nevezetesen Kína és Amerika párharca.

A néhány év alatt hatalmasra duzzadó kínai filmgyártás épp most talál magára, és mivel erősen szabályozzák, Damoklész kardjaként lebeg az amerikai stúdiók felett, hogy mikor veszítik el a kínai nézőket (és a bevételt). Ez különösen a 2018-ban megindított kereskedelmi háború tekintetében különösen aktuális. És bár a teljes kitiltás nem valószínű, a kvótához bármikor hozzányúlhat az állam, a távol-keleti országban ugyanis 34 filmben limitálják az amerikai premierek számát. Ha ez megtörténik, akkor hirtelen jócskán megugrik a bukások száma – 2019 egyik nagy kérdése ez. De ne szaladjunk ennyire előre!

 

A hatástalan kasszarobbantók

A legsúlyosabb bukások 2018-ban is azok a filmek voltak, amelyeket óriásinak szántak a stúdiók, csak épp a nézőket hagyta hidegen. A nagyok, azaz a 100 millió körüli költségvetésű mozik közül a legcsúfosabb vereséget a Ragadozó városok könyvelte el. A Universal 100 millió dollárt adott Peter Jacksonnak a történet megvalósítására, amiből az amerikai piacon mindössze 15 millió térült meg.

A fantasy műfaja más tekintetben sem teljesített jól, az év másik nagy bukása A diótörő és a négy birodalom. A Disney jócskán elszámította magát, noha azért annyira vannak rutinosak, hogy egy nemzetközileg is fogyasztható történetet szállítsanak, így a 120 milliós befektetésüket a világpiac 117,9 milliója kvázi megmentette a totális csődtől (persze érdemes tudni, hogy ennek az összegnek csak kb. a 25%-a landol a gyártónál).

Ilyen értelemben furcsa, hogy az Időcsavar zavarba hozta őket, és a csalódást keltő amerikai premier után nem merték bedobni a nemzetközi porondra. A mozis premier Magyarországon is elmaradt, így hiába szerzett 100 milliót a hazai piacon az Oprah Winfrey nevével fémjelzett alkotás, mivel ehhez csak 32 milliót tudott hozzá adni a világ többi részéről, így a 130 milliós költségvetése összességében nem térült meg.   

A nagy vesztesek közé sorolható a Robin Hood, és úgy általánosságban a történelmi film.

Számomra teljesen érthetetlen, hogy a Lionsgate miért áldozott 100 milliót erre a filmre, az Arthur király: A kard legendája tavaly tökéletesen illusztrálta, hogy Trónok harca ide vagy oda, a közönséget teljes mértékben hidegen hagyja a középkor. Meg úgy a történelem általában, amit Az első ember vergődése is fémjelez (végül a nemzetközi bevételek mentették csak meg).

 

Szélsőség lett a játékfilm?

Ha mindenáron műfajok szerint akarjuk csoportosítani a bukásokat, akkor azt mondhatjuk, a fantasy és a történelmi film bukott a legnagyobbat (utóbbiból nem is nagyon készül szinte, de érdekes, hogy sci-fiből is feltűnően kevés volt tavaly). A karakteresebb műfajok mellett a korábban popcorn-alapnak számító akciók és vígjátékok is buktak. Vagy inkább bukdácsoltak, ezeknél ugyanis kisebb a tét, azaz a költségvetés. A Hurrikán meló, a Bosszúvágy vagy A Hunter Killer-küldetés azért is teljesíthetett rosszul, mert egyszerűen rossz volt a filmek minősége, és manapság a nézők alaposabban utánanéznek ennek – kivéve, ha szuperhősökről van szó (lásd: Venom).

Hurrikán meló

Más mozik azért is bukhattak el, mert egyes stúdiók nem képesek elfogadni, hogy színészekkel már nem lehet eladni egy filmet (egy-két kivételtől eltekintve, pl. Leonardo DiCaprio). Ez lett a sorsa Johnny Knoxville-nek (Action Point – Extrém vidámpark), John Travoltálnak (Gotti), Steve Carrellnek (Isten hozott Marwenben) és Will Ferrellnek is (Holmes és Watson). Az A-listás színészekkel összességében ugyanaz történik, mint egyes műfajokkal: a tévére száműzetnek. Érdekes, hogy a sztárok hanyatlását Hollywood mintha sokkal nehezebben fogadná el, mint a műfajokét. Jennifer Lawrence-t például 2018-ig óriási reménységként kezelték, aztán megérkezett a Vörös veréb, és bár a végeredmény a bukás/nullszaldó határmezsgyéjén mozog, ennél biztos többet vártak a színésznőtől.

 

Magyar bukták

Nem véletlen, hogy a 2018 bevételeiről szóló cikksorozatunkban a magyar filmekről a bukásoknál beszélünk, ugyanis a magyar filmet övező érdektelenség folytatódott tavaly. Mindössze két alkotás nevezhető egyértelműen sikernek: a Valami Amerika 3., illetve a BÚÉK. Utóbbi már 200 ezer feletti nézőszámnál jár, és ez akár még jelentősen is nőhet. Közepes sikernek tekinthető némi jóindulattal a Nyitva az 50 ezer feletti nézőszámával, illetve a BÚÉK-hoz hasonlóan egyelőre nehéz megítélni, meddig jut el a Rossz versek – a két hét alatt elért 30 ezer néző bizakodásra ad okot. Érdemes megfigyelni, hogy mindegyik siker könnyen befogadható játékfilm.

X – A rendszerből törölve

És nagyjából ennyi. Az összes többi magyar premier csalódást keltő nézőszámokat produkált. Vannak ugyan köztük jobbak, mint a Napszállta (48 ezer néző) vagy a Ruben Brandt, a gyűjtő (36 ezer néző), de összességében egyik sem tudta olyan arányban a moziba csábítani a nézőket, mint ami egy hasonszőrű amerikai filmtől elvárható lett volna. Ráadásul azt is kijelenthetjük, hogy nemcsak a művészfilmek teljesítettek alul, hanem az olyan műfajfilmes próbálkozások is, mint a Lajkó – Cigány az űrben (33 ezer néző) vagy épp az X – A rendszerből törölve (37 ezer néző). A szakma számára a fontos azonban nem a siránkozás lenne most, hanem a helyes következtetések levonása – például az, hogy talán nem kéne ősszel bemutatni az éves hazai filmtermés több mint háromnegyedét.

 

***

Ha tetszett a cikkünk, olvasd el további évértékelő anyagainkat is!

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu