Nincs kategorizálva

Cápák, farkasok, pszichopaták – A filmtörténelem 10 legfontosabb brókere

money-05Kapzsik, pénzéhesek, gyarlók, de elérték a csillagos eget – már ha azt pénzben mérjük. A brókerek köztünk vannak, mégis alig tudunk róluk valamit, amit igen, az pedig kifejezetten rossz. Vajon tényleg ők napjaink legnagyobb ragadozói? Vagy csak gyarló emberek, akiket a pénz tett gonosszá? A kérdés megválaszolása érdekében összeszedtük a filmtörténelem 10 legfontosabb pénzügyi karakterét a napokban bemutatott Pénzes cápa apropóján.

 

Bud Fox (Charlie Sheen – Tőzsdecápák, 1987 – r.: Oliver Stone)

Gordon Gekko első tanítványa maga a brókerek archetípusa és mind a mai napig az egyik legkidolgozottabb, legösszetettebb filmes karakter a szektorban. Bud Fox a semmiből indul, pontosabban egy olyan rétegből, amit ő semmire se tart. Apja tipizált kékgalléros, szakszervezeti vezetőként a munkások védője, aki megelégedett ezzel a szinttel. A becsvágyó fiú számára ez a halállal ér fel, így amikor sikerül kivívnia a gátlástalan milliárdos, Gordon Gekko tiszteletét (pontosabban: figyelmét), apja azonnal megszűnik számára, mint példakép. Felemelkedése a bukást is magában hordozza, Bud Foxra azonban mégsem tekinthetünk gyarló emberként, hiszen a csillogás nem vakítja el, közben folyamatosan megkérdőjelezi a pénz hatalmát. Sorsát ezért is fogadja el olyan könnyen. Összességében azt mondhatjuk: Fox igenis egy jó ember túlzott ambíciókkal. (Tóth Nándor Tamás)

Charlie-Sheen-as-Bud-Fox-in-Wall-Street-750x400

Nick Leeson (Ewan McGregor – A csődtömeg, 1999 – r.: James Dearden)

A brókerfilmek között is kakukktojásnak számít A csődtömeg. Az 1999-es mozi Nick Leeson történetét dolgozza fel, aki a kilencvenes években egymaga képes volt bedönteni az Egyesült Királyság egyik legnagyobb múltú befektetési bankját. Az akkori közhiedelemmel ellentétben azonban Leeson nem saját maga számára lopta a társaság pénzét, egyszerűen új befektetésekkel próbálta fedezni korábbi hibáit, de közben mindegyik döntésével csak még több veszteséget generált. A valós személyről szóló életrajzi filmben Leeson atipikus módon egyáltalán nem becsvágyó vagy kapzsi, egyszerűen tehetségtelen. A zsánerben így ő vált azzá a kisemberré, akit a nagyok odaengednek az asztalukhoz, és ezzel követik el a legnagyobb hibát. A bróker senkinek nem akar ártani, nem is követ el tudatos csalást vagy törvénytelenséget, pusztán próbálja eltitkolni rossz cselekedeteit, mint egy egyszerű kisgyerek. Hétköznapi élete is ehhez igazodik: nem él nagy lábon, nem habzsolja az életet, hétköznapi és átlagos figura. Hiába azonban az ártatlan ábrázolás, csak megerősíti a brókerekről élő képet, vagyis azt, hogy aki ebben a szakmában tehetséges, az élvhajhászként él. (Tóth Nándor Tamás)

a csodtomeg

 

Seth Davis (Giovanni Ribisi – Brókerarcok, 2000 – r.: Ben Younger)

A Tőzsdecápák után 13 évvel készült Brókerarcok történetét a későbbi Wall Street farkasa, Jordan Belfort inspirálta. A főhős abban a befektetési bankban helyezkedik el, amelyet később csalásra épülő működése miatt felszámol az illetékes hatóság. Seth Davis azonban más, mint a többi bróker: a szakmát nem a pénz miatt választja, hanem azért, hogy elnyerje apja tiszteletét. Az, hogy a munkájában eredményesnek bizonyul, összefügg motivációjával, hiszen részben éppen a felettesei elismerésért küzd. Kollégái viszont Bud Fox egyenes ági leszármazottai, akik áhítattal nézik Gordon Gekkót a Tőzsdecápákban. David számára lassan áll össze a kép, hogy munkáltatója csaló, és a csalásnak ő is részese, a felismerés viszont számára kijózanítóan hat, de mivel sosem került igazán a mesés vagyonok bűvkörébe, mindenkinél könnyebben tudja elhagyni a süllyedő hajót. (Tóth Nándor Tamás)boiler room

Patrick Bateman (Christian Bale – Amerikai pszicho, 2000 – r.: Mary Harron)

„Rendelkezem az összes emberi tulajdonsággal és hússal, vérrel, bőrrel, hajjal. De nincs egyetlenegy beazonosítható érzelmem sem. A kapzsiságot és az undort leszámítva” – így jellemzi önmagát Patrick Bateman. Bateman szétszóródott identitás, megfoghatatlan karakter, absztrakt fogalom, szigorú napi rutinnal. A Wall Street-i Pierce & Pierce-nél dolgozó bróker karaktere egy megbomlott elméjű sorozatgyilkoséval párosul. Így a Christian Bale által játszott, pénz által motivált és felszínes karakter egyfajta ismeretlen mélységből jövő sötét ösztönnel telítődik, ami jólesően felfrissíti az ismert tematikát.

Bateman bizonyos megrögzött szokások rabja: érzelemmentes és hideg jelleme külsőségek iránti megszállottságával társul. Reggeli test- és arcápolási rutinja eltörpül tisztaságmániája mellett. Névjegykártyák, asztalfoglalások és ruhák fontossága, kollégája meggyilkolásában és feldarabolásában mutatkozik meg a legabszurdabb módon: körültekintő stratégiával előre letakarja bútorait és a tölgyfa padlót, stílusos esőkabátot vesz, majd hullazsáknak is az egyik legmagasabb minőségű hálózsákmárkát választja. Christian Bale jól hozza a kiábrándult, munkáját pusztán a társadalmi beilleszkedés alibijeként űző, magányos karaktert, aki ugyan egy egész generációt képvisel, azonban ahogyan az az amerikai filmek többségében lenni szokott, itt is egyénített problémaként kerül elő. (Szin Karolina)

amerikai pszicho

Gordon Gekko (Michael Douglas – Tőzsdecápák, Tőzsdecápák: A pénz nem alszik, 1987 és 2012 – r.: Oliver Stone)

Gordon Gekko figurája az, aki talán a legnagyobb hatással alakította ki a befektetőkről alkotott képet (nem utolsó sorban Michael Douglas szenzációs alakítása révén), de érdemes megjegyezni, hogy az Y vagy Z generáció számára már nem mond olyan sokat, mint az idősebb korosztály számára. A figurát Oliver Stone rendező és Stanley Weiser forgatókönyvíró részben a direktor édesapjáról mintázta, részben Richard Milkenről, a „hulladékkötvények királyáról”. A popkultúrába Gekko a kapzsiság megtestesítőjeként került bele, és bár többször beválogatták a világ leggonoszabb filmes karakterei közé, megítélése ennél sokkal összetettebb. Jól mutatja ezt a 25 év különbséggel leforgatott két filmje, a Tőzsdecápák és a Tőzsdecápák: A pénz nem alszik közti különbség: az utóbbiban már pozitív hősként mutatkozik, aki lerántja a leplet világot részben bedöntő Wall Street bankházainak működéséről. Megváltozó mondatai – előbb: „A kapzsiság jó”, majd „Nem a pénz a legfontosabb” – folyamatosan arra utalnak, hogy jelleme fejlődött, és jó útra tért. A pálfordulás persze sokat ártott a filmnek, a folytatás jóval kevésbé volt népszerű, de összességében élesen rávilágít arra, hogy Gordon Gekko hullámzó megítélése – példakép vagy az ördög maga – párhuzamba állítható magának a pénznek a változó megítélésével. (Tóth Nándor Tamás)

Gordon_gekko

Sam Rogers (Kevin Spacey – Krízispont, 2012 – r.: J.C. Chandor)

Krízispont fő erénye – mondhatni lényege –, hogy emberi oldalukról mutatja meg a brókereket egy olyan kiélezett szituációban, ahol egyszerre van jelentősége az elveknek és a tartásnak, a személyközi konfliktusok kezelésének és a lojalitásnak. Azaz brókereink alaposan megmérettetnek. Bár több tipizált figura is megjelenik a pénzvilágból, a legösszetettebb, legszebben eljátszott és legtöbb terhet viselő karakter Sam Rogers (Kevin Spacey), az alsó szinten állók közvetett főnöke. Ő az, akinek a vállán a döntések felelőssége nyugszik, ő a legtapasztaltabb és egyben a legkétkedőbb is. Sam talán az a karakter, akivé a többi film brókerei fejlődhetnének, ha elég introspektív filozófia és elég erkölcsi tartás lenne bennük – az ember, akinek már nincsenek illúziói, de még küzd. És aki nem is szent. A film konklúziójában ő adja ki a parancsot a piac lelkiismeretlen bedöntésére, mert amikor választania kellett a lojalitás és a magasabb erkölcsi szempontok között, nem maradt benne elég energia, hogy másképp döntsön. Ezt az érzést bárki átélheti, aki volt már valaha gyenge. Összességében tehát a Krízispont változatos karakterei emberségesebbé teszik a tőzsdei sztereotípiákat. (Havasmezői Gergely)

margin call

Marc Tourneuil (Gad Elmaleh – Bennfentes játék, 2012 – r.: Costa-Gavras)

Marc Tourneuil karaktere az egyetlen, akinek nem angol az anyanyelve, mégis sokkal kevésbé lóg ki a felsoroltak közül, mint például Nick Leeson. A fiktív történetben a francia főhős felettese hererákjának köszönhetően váratlanul egy francia jegybank vezérigazgatója lesz. Fontos azonban látni, hogy a bankár már az előléptetést megelőzően is velejéig romlott, negatív tulajdonságait – mint a kapzsiság, a hataloméhség – csak felerősíti az új pozíció. Az elnöki székkel járó fizetésemelés pedig megismerteti a kurvák és a drogok világával, jellemének (vissza)fejlődése még egy új vonást, a kegyetlen erőszakosságra való hajlamot is kiélezi – noha Patrick Batemannel ellentétben ez csak a fantáziák szintjén marad meg a főszereplőben. Tourneuil összességében talán a leggonoszabb karakter a listán (az említett Batemant leszámítva), jellemvonásai viszont már-már annyira szélsőségesek, hogy joggal merül fel bennünk a kérdés: valóban ennyire rossz emberek lennének a bankárok? Az aggály különösen akkor válik megalapozottá, ha figyelembe vesszük a rendező, Costa-Gravas erős baloldali és elitellenes politikai állásfoglalását. (Tóth Nándor Tamás)

Bennfentes játék (Le capital)

Jordan Belfort (Leonardo DiCaprio – A Wall Street farkasa, 2013 – r.: Martin Scorsese)

A rövid idő alatt ikonikus figurává vált Jordan Belfort bizonyos mértékben Bud Fox és Gordon Gekko karakterének keveréke. Belfort a zsáner hőseihez hasonlóan a semmiből indul, pontosabban ismét a saját vágyainak tükrében semminek tekinthető közegből: nincs pénze. Scorsese világában a megszokottnál is kevesebbet számít a szakmaiság, a rendező célja a hirtelen beömlő pénz emberre gyakorolt hatásának bemutatása. A direktor szerint a pénz és azzal járó hatalom az emberből a legrosszabbat hozza ki. Belfort ösztönlénnyé süllyed a játékidő alatt, akinek egyetlen célja drogok és a szex iránti vágyának minél teljesebb kielégítése. Éppen ezért a filmművészet egyik leggyarlóbb karaktere ő. A közönség megítélése azonban mindennél jobban rávilágít az egész szakma ellentmondására: habzsoló életmódja folytán Jordan Belfort egyfajta bizarr példaképpé vált a társadalom alacsony rétegeiben. (Tóth Nándor Tamás)

A Wall Street farkasa (The Wolf of Wall Street)

Jared Vennett (Ryan Gosling – A nagy dobás, 2015 – r.: Adam McKay)

A 2008-as pénzügyi válsághoz vezető utat bemutató A nagy dobás minden kockáján érződik a rendező edukációs szándéka, hogy végre széles körben is megértsék az emberek, mégis hogyan következhetett be nemzedékünk legnagyobb gazdasági összeomlása. Az eseményeket több szemszögből mutatja be, amelyekben az a közös, hogy néhány kívülálló idő előtt megértette: baj lesz. Hősei így bár alapvetően brókerek, mégis egyfajta kívülálló alakok – ez alól a legnagyobb kivétel Jared Vennett figurája. A Deutsche Bank brókere így a szakma filmes archetípusát adja, akit bármilyen valódi érték helyett kizárólag a pénz motivál. Vennett szolárium barnította bőre, edzőtermi tárgyalásai, hazug tárgyalási technikái teszik gyarlóvá. Az ő története pusztán egy újabb példa a Wall Street kapzsiságára, ő az, aki közmondással élve a saját anyját is képes eladni: ugyanis munkáltatójának bedőlésére játszó biztosításokat ad el. (Tóth Nándor Tamás)

a nagy dobas

Lee Gates (George Clooney – Pénzes cápa, 2016 – r.: Jodie Foster)

Lee Gates bizonyos szempontból egyfajta kakukktojás, hiszen csak kisebb részben bróker, foglalkozását tekintve inkább médiaszemélyiségnek nevezhető, azonban összességében ugyanúgy a pénzvilág emberének tekinthető, mint a lista többi szereplője. Karakterét azonos elemekből állították össze: gátlástalan, ha céljai eléréséről van szó, a pénzbe vetett hite minden általános értéket felülír, kapzsi, gyarló személy. A Pénzes cápa alapkonfliktusa is a személyiségéből fakad: jelleme miatt érezheti a néző megindokoltnak a túszulejtését. Mivel azonban nem bróker, ezért képes a fejlődésre, azonnal átérzi tettének káros következményeit és a kisember mellé áll. Az, hogy ez a fejlődés mennyire tartós (vagy épp mennyire átmeneti) a film egyik nagy kérdése – ebből szempontból azonban inkább negatív a Pénzes cápa zárása. (Tóth Nándor Tamás)

money monster

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com